Amikor kislányom akkorácska lett, hogy a templomi istentiszteleten megértette a pálmaágak között Jeruzsálembe bevonuló Jézus ünneplését, megütközve kérdezte tőlem: ha az emberek ennyire szerették, akkor miért feszítették meg? A magától értetődően jövő kérdés túl magas labda volt számomra, az első látásra kézenfekvő választ nem éreztem igazinak. A Messiást, a királyt ünneplő ujjongó tömeg hirtelen átváltozása halált követelő nagypénteki sokasággá a teológia máig megmaradt egyik nagy rejtélye, amelynek magyarázatába a tömegpszichózist kutató szakemberek is bekapcsolódhatnak. Mai szemmel nézve (is) megdöbbentőnek tűnhet, hogy a betegek sokaságát meggyógyító vagy Lázárt a sírból feltámasztó Messiás csodatevéseit közelről megtapasztaló tömeg empátiája és elfogadása miként csap át egyik pillanatról a másikra vérszomjas bosszúvá.
Megdöbbentő? Talán annak tűnik, de ha az embernek a történelem folyamán kifejtett tevékenységét, feljegyzett vagy kikövetkeztethető tetteit vesszük górcsőalá, hamar rájövünk: nincs új a nap alatt! Jézust azóta is napi rendszerességgel megfeszítik valahol a nagyvilágban, talán éppen azok, akik képmutató módon az ő követőinek tartják magukat, de tanításait megtagadják, és minden lehetőséget kihasználva ellene fordulnak.
Jézus ezt már kétezer évvel ezelőtt is tudta, így nem véletlen, hogy önként vállalta a kereszthalált. Isteni nagysága köszön ma vissza Megváltóként mindazok számára, akik a gyakori keresztre feszítést mégis képesek megbánni. Akik szembe tudnak nézni saját bűneikkel és esendő életükkel. Ezért az ebből eredő kegyelem teszi igazán erőssé a keresztre feszítés utáni feltámadásban hívő embert és mutat neki utat göröngyös hétköznapjaiban is. Ez tehát a hit ereje, amit leginkább húsvét egyedülálló misztériuma tud bennünk megerősíteni.
Sok ember nem hisz a csodákban. A Jézus-korabeli emberek többsége sem hitt benne, pedig saját szemével látta és saját fülével hallotta mindazt, amit ember addig és azóta sem tapasztalt meg földi létében. A keresztény hit eleve nem csodaszer, nem varázslat, hatása mégis azzá válhat, ha az ember beengedi életébe Jézust és mindazt, amit ő követőinek ajánl. A hívő hétköznapjaiban a gondviselés hozományaként megtapasztalt „csodák” valójában a jézusi tanítás elfogadását jelentik. Azt, hogy a gyarló és bűnös ember is részese lehet a megváltás misztériumának. Ezt hirdetik nagypénteken a megfeszített Jézus szenvedései, és ezt teszi igazából teljessé a feltámadás, az újjászületés üdvtörténete. Ehhez a felismeréshez szeretnék minden kedves olvasónknak áldott húsvétot kívánni!
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.