HIRDETÉS
A Muravidék területe a középkorban még mocsaras, lápos vidék volt. Ennek szépségéről így ír Varga József A lendvai vár kapitánya című regényében: „Élvezték a lápvilág összetettségét, a növények sokszínű tarkaságát,… a magasba ívelő fehérfüzek teknőket érlelő vastag-odvas törzseit,… és mindent, mindent, ami a Mura-menti környéket széppé, gazdaggá, vonzóvá, elbűvölővé és csábítóvá teszi.” Ma már kevés helyen fogadja ilyen táj az ide látogatót. Már a 19. század elején elkezdődött a folyók szabályozása.
Lendvai látogatásaim során elbűvöl a város fekvése:
a lankás dombokra felfutó gondozott szőlősorok megnyugtató látványt nyújtanak, a Lendva-hegy tetején kilátó nyújtózik az ég felé.
E terület régóta lakott, a 12. századtól a német Hahold nemzetség uralta, akik a 14. századtól alsólendvai Bánffy néven (szlavón bánsági cím birtokosaként) töltöttek be udvari tisztségeket. Vásártartási, pénzverési jogot is elnyertek: I. Ulászló király uralkodása idején 1441-től majd húsz évig élhettek az utóbbival. Az itt vert pénzérméken jelenik meg először a Szent Korona, az apostoli kettős kereszt és az árpádsáv együttes ábrázolása. A vár a török harcok idején nem került az ellenség kezébe. A Bánffy család kihalta után a Nádasdyak, később Bánffy női ágon az Esterházyak tulajdona lett, a 18. században bővítették: L alakja tisztelgés volt Lipót császár előtt. A megelőző századok reformációjának egyik szellemi központja katolikussá vált, 1751-re megépült a Szent Katalin-templom.
A Népújság – a szlovéniai magyarok hetilapja – rendszeresen tudósít a lendvai Szent Katalin- plébániatemplom eseményeiről. A falak vizesedése – a Lendva-hegyről lezúduló esővíz miatt – állandó probléma volt. Ennek megoldására külső munkaként mélyen körbeásták a szenthely körül a földet. Felújítási munkálatok során a templombelső is megújult, az állagmegóvás mellett műemlékvédelmi feladatokat is végeztek az elmúlt években. A templom mellett Szent István szobra áll, fölötte tekintélyt parancsolóan magasodik a kastély.
A Bánffy-várkastély, a Lendvai Galéria és Múzeum – amelyben egykor Mátyás király, s felesége, Beatrix is megfordult – jelenleg kiállításoknak ad otthont. Lendva és a vár történetét hosszú folyosón elhelyezett tablókon és termekben ismerhettük meg, többek között a Hadik múmiához kapcsolódó mondákat, tényeket is. A hányatott sorsú mumifikálódott holttestet a Szentháromság-kápolnában őrzik, amely mellett régi temető sírkövei mesélnek a múltról. A néphit a híres törökverő Hadik Mihály kapitányt tisztelte benne, akibe Bánffy Piroska szerelmes volt. Amikor a nemes leány kedvesének haláláról hírt kapott, levetette magát a vár tornyából. Kutatások bebizonyították: a koporsó egy ugyancsak Hadik Mihály nevet viselő utód múmiáját rejti, aki Hadik Andrásnak, a híres huszártisztnek az édesapja volt. A különleges, több ezer pillangót bemutató gyűjtemény szobájában a tárlók előtt más látogatók hosszasan elidőztek, engem azonban riasztott – bár rendkívül látványos volt – a sok, gombostűre feltűzött lény.
falain Lendva híres szülötteinek és a településhez kapcsolódó nevezetességeknek a fotója és élettörténete látható.
Például az 1530-ban itt született Kultsár Györgyé, akinek művei a történelmi Zala megyében, s a mai Szlovénia területén az első nyomtatott könyvek voltak. A prédikátor, iskolamester Bánffy Miklós elkötelezett híve volt, így Postilla című alkotását neki ajánlotta. A cím a latin „post illa verba” latin szavakból származik, szó szerint azon ige után, az evangélium felolvasása utáni beszédre utal. A szerző több okot is felsorol, amiért pennát ragadott, például: „Hog az egy-igyű lelki Pásztoroknac lenne valami módgyoc mint kellyen el indolnioc az szegény paraszt nép közöt az Isten Igeiénec hirdetésében…” Az Alsólendván 1896-ban született Pataky Kálmán operaénekes a világ több színpadán alakított tenorszerepet. Az Amerikában elhunyt művészről film is készült a Szlovén RTV Magyar Műsorok Stúdiójában A hős tenor címmel.
Hadrovics László nevéhez személyes emlékek kötnek. A híres szlavista által összeállított orosz–magyar szótárt igencsak gyakran forgattam tanulmányaim során. Zala György szülőháza már nem látható, múzeumi festményen fedezhettem fel. A 19–20. század hazai emlékműszobrászat kiemelkedő alakjának emlékét a múzeum emeletén egy szoba is őrzi. A szobrász alkotásait a világ csodálja: a budapesti Hősök tere bronzszobrai részben az ő keze alól kerültek ki. Számomra legkedvesebb az Erzsébet híd lábánál, a budai oldalon elhelyezett Erzsébet királyné alakja. Az itt kiállított szobrok, másolatok közül engem igazán egy női fej bűvölt el, a kemény anyag megmunkálásával hogyan lehet finom, érzelmi hatást elérni. A kiállítások sorában a hetési (Lendva-vidéki) népi kultúrát is bemutatják. A vár galéria szerepet is betölt: a padlástérben az alkotótáborok szobor „eredményeit”, míg a pincében érdekes fotókiállítást nézhettünk végig, az udvaron meghökkentő alkotások fogadtak bennünket, a Hegesztett világ különböző fémtárgyakból konstruált formái.
A Lendva polgárosodása, nyomdászata és ernyőgyártása című kiállítás hangulatosan állít emléket a város fejlődésének a Fő utcán. A 19. század a község felvirágzásának időszaka volt, a környéken téglagyárak, gőzmalmok épültek, 1835-ben megnyílt Muravidék első gyógyszertára, 1867-ben állami hivatalok nyitották meg kapuikat, 1890-től vasút kötötte össze fontosabb csomópontokkal, 1904-től az esernyőgyár adott munkát a helyieknek.
A magyarság megmaradását szolgálja a szintén a Fő utcán található Magyar Nemzeti Művelődési Intézet, s annak keretében a Bánffy Központ: galéria, irodalmi kávéház, könyvesbolt, rendezvényterem.
A járvány okán online programokat, versenyeket szerveztek ilyen volt például a Muravidéki Magyar Értéktár bővítésére a 13-18 éves, iskolás korosztálynak meghirdetett „Muravidéki magyar értékek nyomában” írásbeli megmérettetés. A Bánffy napok rendezvényéhez személyes élményem is fűződik: jó pár évvel ezelőtt férjem tartott előadást az akkori televíziós munkájáról, jómagam pedig arról a katolikus közösségi mozgalomról, amelynek részese voltam.
A Makovecz Imre által tervezett művelődési- és színházépülettel szemben áll a rendezvénytérként, kiállító teremként helyrehozott zsinagóga. Informatív tablókon mutatják be a Muravidék és Lendva zsidóságának történetét. A város fejlődésében jelentős részt vállaló polgárok közül a II. világháború kataklizmáit kevesen élték túl. A szent tér karzata a nők számára épült. A lendvai zsidókat Hosszúfalu zsidó temetőjében helyezték örök nyugalomra. A bejárat felett héber nyelvű felirat olvasható: „Íme én hozok belétek szellemet, hogy feléledjetek.” (Ez 37,5) Több sírkövön szerepel az „Ausvic” szó. Leszármazottak nem lévén kevés a megemlékezés tradicionális köve, többnyire virágokat láthattunk a sírokon.
Lendva egyedülálló látványossága a 304 méter magasban, a Lendva-hegyen épített Vinárium elnevezésű kilátótorony. Tervezésénél az alapötletet a marokkó játék adta. A megvalósítás kecsessége, egyedisége igazolta a tervezők munkáját.
A torony tetejéről négy ország felé nyílik kilátás. Szerencsénkre tiszta időben csodálhattuk meg a lendvai domboldalakon hullámzó, őszi színekben pompázó szőlősorokat.
A mellvéden több város távolságát olvashattuk le: Budapest például 222 km-re, Sopron 124 km-re fekszik innen. A közeljövő fejlesztési terveiben szerepel: a Vináriumhoz majd drótkötélpályával is fel lehetne jutni. Ezzel a turisztikai fejlesztéssel a helyi lakosok, a szőlőtulajdonosok nem igazán tudnak azonosulni.
A bortermő vidék dombjain sorakoznak a pincék és a borházak. Csak elvétve találni régi építésűt, újjá, nagyobbá „varázsoltak” kísérik a Lendva-hegyre felkanyargó utakat. E táj főleg a fehérborok vidéke. Ehhez kapcsolódva hadd idézzek egy-pár sort egy bordalból, remélhetőleg nem volt, s ma sem jellemző a megénekeltekre: „A lendvai híres lányok a csárdába mind eljárnak./ Éjfél táján megy érte az anyja, sodrófával veri haza…” A Cuk családi borház-panzió vendégei lévén megtapasztalhattuk a kulturált vendéglátást, ízléses be- és elrendezést, valamint a fehér bor mellett a vöröset is, sőt a saját előállítású finom pezsgőt is. Hadik vére, Bánffy’s, Piroska könnye sorakoznak a jelképes lepke mellett a történelemből vett elnevezések a borcímkéken. A száraz fehér pezsgőbort családtagról nevezték el. S ha valaki a hegyről a síkra vágyik, ejtőzhet a parafin tartalmú vizes termálfürdőben, vagy kerékpározhat egy jót a kellemes vidéken.
Lendva környéke is rejteget látnivalókat. Dobronakon tájház, kézműves ház, a híres hímes tojások – utóbbiak szép gyűjteménye a Vármúzeumban is – láthatók.
Az orchideafarmot a Kossuth Rádió is bemutatta egy műsorában. A közeli Bakonaki-tó partján vezető erdei úton számozott energiapontok mellett haladtunk el. A zarándokhely Szent Vid-kápolna melletti gyógyforrás vizét a fából faragott Blagodejnik törpe őrzi, aki a néphit szerint ott él, ahol jó energiákat érez.
A már említett Népújság gyermekmelléklete, a kedves címet viselő Kelepelő – híres magyar felfedezőket bemutató sorozata után – a Muravidéki Magyar Értéktár egyes elemeit, a terület jellegzetességeit tárja elénk. Például a szoknyás harangot: még három faluban Göntérházán, Kámaházán és Pincén állnak. A kámaházit sikerült lencsevégre kapnom. Az Értéktárba tartozik a tökmagolaj is. Egykor téli, közös munka volt a tökmagok pucolása, ma már más technológiával sajtolják a finom salátaízesítőt.
A Muravidék tagadhatatlanul finom étke, gasztronómiai jelképe, a kenyérhelyettesítő perec, kissé megmelegítve igazi ínyencség. A hagyományos a fonott, kerek forma.
A háziasszonyok féltve őrzik saját receptjeik titkát, éppúgy, mint a rétesét. Úgy tartják, a szívüket is belesütik, azért finom. Lendva nevezetes rendezvénye a Bográcsfeszt. Ilyenkor háromféle húsból – sertés, marha, vad – készülő egytálételeket főznek a bogrács 2011-ben felavatott fővárosában.
Az itt élő magyarok sok szállal próbálnak az anyaországhoz kötődni. Például kulturális és oktatási együttműködés alakult ki Zala és Vas megyével. S jóllehet kevesen vannak, de tudják, élik Bence Lajos költő Csak a tudata a tiéd… című versének sorait: „Itt ez a táj,/ e szűkre méretezett/ haza, talpad alatt/ zokogó rög, ősöd sírja.”
Csermák Judit
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
