HIRDETÉS
A parajdi sóbánya térségében kialakult környezeti katasztrófa új fejezethez érkezett, miután a betörő víz feltöltötte a tárnákat, így a sós víz immár visszajuthat a Korond-patak völgyébe és nemcsak a patak, de a Küküllők és a Maros élővilágát is veszélyezteti.
A múlt héten értesítették a román vízügyi hatóságok a magyar társszervezeteket, hogy nagyobb mennyiségű, magas sókoncentrációval rendelkező víz indult meg a Maros folyó irányába,
melyet a mellékfolyókon elhelyezkedő tározók vizével hígítanak. A megemelkedett sótartalmú víz Magyarországra érkezését péntek este 21 órára becsülték a román szakemberek. A hír péntek reggel gyorsan terjedt, és az SZTE IKIKK Akkreditált Laboratóriumi Műszerközpontja keretében működő Talaj- és Vízvizsgálati Laboratórium szakemberei a lehetőségekhez mérten igyekeztek minél hamarabb reagálni a kialakult helyzetre.
Nemcsak a környezeti vészhelyzet miatt, de tudományos szempontból is fontos tudni, hogy miként alakul a Maros sótartalma a hossz-szelvény mentén, illetve hogyan változik a koncentráció a Tiszával elkeveredve, arról nem is beszélve, hogy a „tiszavirágzás” is erre az időszakra esett, áll a szegedi egyetem közleményében.
,,Mivel a laboratóriumnak nem feladata a folyamatos monitoring, azt a vízügyi igazgatóságok látják el, ezért humánerőforrás hiányában a mintavétel megvalósításához Maros menti településekről származó hallgatókat is bevontunk. A hallgatók szerencsére laborgyakorlatokon korábban már elsajátították a vízmintagyűjtés menetét, illetve a tanultak felfrissítése érdekében kis videókat is készítettünk számukra. A gyors tervezést és szervezést követően hat ponton indultak meg a mérések, az első mintagyűjtés péntek este hatkor történt. Szombaton és vasárnap további 3-3 alkalommal gyűjtöttünk mintákat” – foglalta össze az indulást Sipos György, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék vezetője és a Műszerközpont szakmai vezetője.
A mérések során első körben a vízminták vezetőképességének meghatározása volt a cél, ami a sótartalom függvényében változik. Az eredmények alapján előzetesen elmondható, hogy a mért értékek egy esetben sem közelítették meg a közepes és nagyobb folyókra vonatkozó magyarországi határértéket (900 µS/cm).
A legmagasabb vezetőképességet másnap reggel Deszk alatt gyűjtött minta mutatta (511 µS/cm), azaz körülbelül erre az időszakra érhetett a Tisza közelébe a sós hullám” – értékelte az adatokat Filyó Dávid laboratóriumi mérnök, aki a laboratóriumi méréseket végezte.
Megfigyelték azt is, hogy a Tiszába érkezve valamelyest hígult a víz, de a Bertalan-hídnál a Maros felőli oldalon még mindvégig magas volt a sótartalom, lejjebb ugyan érezhetően csökkent a sós víz hatása, de itt is kismértékű emelkedést tapasztaltak.
,,Fontos még kiemelni, hogy a Maros-torkolat felett gyűjtött tápéi minták mindvégig szinte azonos, 310-320 µS/cm közötti értéket vettek fel, azaz a Maros mentén és a torkolat alatt tapasztalt eltérések és ingadozások egyértelműen a Parajdról érkező sós víznek tudhatók be, valamint a mért legmagasabb értékek az alapértékeket 50 százalékkal haladták meg. Persze
– tette hozzá Sipos György.
Az adatok láttán – a szombati csökkenést követően több mérési pontban újból emelkedni kezdetek az értékek – illetve a Romániából érkező hírek hallatán a továbbiakban is szeretnék nyomon követni a sókoncentráció változását. A sótartalom mérése mellett további vízkémiai elemzéseket is terveznek, illetve nemcsak a vízből, de a víz szintjében lévő iszapból is gyűjtöttek mintát, ezek elemzése azonban több időt vesz igénybe. A mintavételezésben és elemzésben részt vevő SZTE hallgatók: Dömötör Zétény, Árgyelán Dávid, Torma Ottó és Németh Kristóf, nélkülük ez a vizsgálat nem jöhetett volna létre – áll a Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetének szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
