Női kézilabda: irány Párizs!

Idén jelentős sportdiplomáciai sikert ért el Magyarország azzal, hogy nemcsak a női kosárlabdacsapat, hanem a férfi és a női kézilabda-válogatott is hazai pályán harcolhatja ki a párizsi ötkarikás játékokon való részvétel jogát. A női kosarasok sajnos egy utolsó pillanatban elrontott dobás miatt lemaradtak a párizsi jegyről, a férfi kézisek viszont 12 év után ismét kiharcolták az olimpiai részvételt. Többek között a hazai közönségnek köszönhetően, amely a portugálok elleni döntő mérkőzés hajrájában Lékaiékat a győzelembe hajszolta, a luzitánokat viszont számtalan hibára késztette. Amit megtettek a tatabányaiak a férfi selejtezőtornán, azt várják most Debrecenben a Vlagyimir Golovin által felkészített lányok is.

Klujber Katrinék az Európa-kupában nemrég hazai pályán második helyük biztos tudatában az osztrákokat fogadták, akiket sokgólos mérkőzésen 36-30 arányban győztek le, korábban pedig az első helyezett Norvégiától szenvedtek megsemmisítő vereséget (33-18) idegenben.

A Debrecenben megrendezendő olimpiai selejtezőtornán különben négy csapat vesz részt (Magyarország mellett Anglia, Svédország és Japán), ezekből a két legjobb jut ki Párizsba.

Ehhez Magyarországnak az angolok mellett (kezdés ma délután 16,30 óra) a japánokat is meg kellene verniük, a svédek elleni győzelem ugyanis csodaszámba menne. A magyar női válogatott ugyanis nemcsak a skandináv kézilabdától (svéd, dán, norvég) maradt le jelentősen, hanem az élvonalt jelentő franciáktól, spanyoloktól, hollandoktól, németektől. És sajnos a sort lehetne folytatni.

A válogatott már nem az a csapat, amely a 90-es évektől kezdve mintegy három évtizedig hozta az elvárt eredményeket, sokszor megörvendeztetett minket, néha pedig el is kápráztatott. Az utóbbi időben egyre nyögvenyelősebb lett a játék, s a válogatott a minimális elvárásoknak sem tudott megfelelni.

Az ukrán származású, magyar állampolgársággal rendelkező Vlagyimir Golovin szövetségi kapitánnyá való kinevezése sem hozta meg a várva várt jó eredményeket.

Vova, ahogy kézis berkekben becézik a szakembert, női vonalon mindent megnyert az ifiknél, a felnőtt válogatottnál viszont már nem tudja ugyanazt az eredménysort produkálni. Ez pedig nem feltétlenül az ő hibája. A játékosok ugyanis nem játszanak olyan szinten, mint a korábbi magyar válogatott kerettagok.

Jelenleg a csapatban van két jó kapus (Bíró Blanka és Janurik Kinga), egy nemzetközi szinten közepes irányító (Vámos Petra), két-három kiváló szélső (Lukács Viktória, Schatzl Nadine, Márton Gréta), és ezzel nagyjából véget is ért a felsorolás. Lehet ugyan, hogy Simon Petra kiváló irányító lesz, de egy 18 éves lánytól nem várható, hogy húzóembere legyen egy felnőtt válogatottnak. Klujber Katrin a Ferencvárosnál számos jó mérkőzést játszott, ám a magyar átlövő a válogatottban nem mindig nyújtja ugyanazt a szintet, amelyet klubcsapatában. Rajta kívül sajnos nincs egyetlen nemzetközi szintet elérő átlövő és beálló sem. Márpedig kézilabdameccset beállók és főleg átlövők nélkül nem lehet nyerni.

A debreceni olimpiai kvalifikációs torna előtt Vlagyimir Golovin szövetségi kapitány úgy nyilatkozott, hogy az angolokat feltétlenül le kell győzni, a svédekkel nehéz mérkőzésre számít

(vagyis magyarul vereségre), a továbbjutás pedig a japánok elleni mérkőzés eredményétől függ majd. Ezt nyilván nemcsak ő, hanem a kerettagok, a szakemberek, a szurkolók, de valószínűleg a többi ellenfél is hasonlóan gondolja. Meglepő volt viszont a csapat egyik átlövőjének egy korábbi nyilatkozata. Kuczora Csenge ugyanis azt mondta néhány nappal ezelőtt, hogy a kvalifikációs torna nem teher a játékosok számára, hanem ajándék.

Nos, ez lehet, hogy valóban így van. Teher egy olyan csapat számára lenne, amelytől tudása alapján egyértelmű elvárás lenne a továbbjutás, az első két hely megszerzése. A jelenlegi tudás alapján viszont a második hely valóban nehéznek tűnik, hiszen a legutóbbi világversenyen a japánok rendkívül jó csapat benyomását keltették (a továbbjutásról döntő, utolsó mérkőzést pedig épp ellenük játsszuk). A decemberi világbajnokságon ugyanis a felkelő nap országainak lányai az európai csapatokkal kimondottan szoros eredményeket értek el: a németektől utolsó pillanatban egy góllal kaptak ki, a szerbeket és – óriási meglepetésre – a dánokat le is győzték. A lecke tehát fel van adva.

Ha a lányok Kuczora Csengéhez hasonlóan nem teherként fogják fel a tornát, hanem ajándékként, remélhetőleg nem görcsösen és sok hibával fognak játszani, hanem felszabadultan, a hazai pálya minden előnyét kihasználva. És akkor talán reménykedni lehet, hogy a női kézilabda-válogatott Tokió után ismét kijut az olimpiára.