A PSD a kormányon lévő ellenzék, amely az Iliescu-korszakot hozná vissza

EN-összeállítás 2025. november 09., 08:53

Az ideológiai újraértelmezés, amelyet a Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán bemutatott – ahol a hangsúly az általános fegyverszünetre esett – egy átfogó stratégia része: a párt újrapozicionálása démonizálható ellenség megalkotásával, s ezáltal egy erőteljesebb önkép felépítésével. Másként fogalmazva: a PSD visszatér a „gyári beállításaihoz” – írja publicisztikájában Magda Grădinaru a Cotidianul.ro portálon.

PSD
galéria
A PSD-kongresszus megerősítette a Szociáldemokrata párt különutas politikáját a kormánykoalícióban Fotó: Alex Micsik/Agerpres

A Szociáldemokrata Párt (PSD) pénteki tisztújító kongresszusán a párt elnökévé megválasztott Sorin Grindeanu már korábban jelezte a visszatérést az iliescui gyökerekhez, valamint ahhoz az elégedettséghez, amelyet az óriáspárt tagsága jelentett – az a párt, amely sorra létrehozta és megbüntette Adrian Năstasét, Mircea Geoanăt és Victor Pontát, a „Gulagba küldés és alkalomadtán visszafogadás” logikája szerint. Az egyetlen név, amelyet Sorin Grindeanu elhallgatott, Liviu Dragneáé volt, hiszen az ő felidézése ellentmondott volna a párt által megkezdett újraértelmezési folyamatnak.
De melyek is ezek az új jelentések?

A PSD nem hibás a költségvetési válságért, sőt, épp ellenkezőleg: a gazdasági növekedés és a jólét megteremtője.
Ehhez az értelmezésváltáshoz szükség van egy főbűnös kijelölésére, akit a PSD igyekszik feltartóztatni. Ez a személy Ilie Bolojan miniszterelnök, akivel szemben Sorin Grindeanu hivatalosan is offenzívát hirdetett.

A Grindeanu-korszak „eredeti” PSD-kormányzása a belső ellenzékiség modelljére épül: ez egyrészt a reformok blokkolásához vagy felvizezéséhez, másrészt Bolojan miniszterelnök hiteltelenítéséhez vezet.

A PSD nem Európa-ellenes párt, hanem épp ellenkezőleg: az a párt, amely bevezette Romániát az Európai Unióba és a NATO-ba. Ennek a – részben valós, ám szelektíven tálalt – narratívának a megerősítéséhez el kell terelni a figyelmet a történelmi kontextusról és a többi szereplőről, akik szintén hozzájárultak az európai integrációhoz. A hangsúly tehát azokra a politikusokra kerül, akik ma veszélyeztetnék az uniós források lehívását, valamint a „nagy ellenségre” – a szélsőségesekre. Utóbbiakkal szemben azonban a párt résnyire nyitva hagyja az ajtót: Adrian Năstase elemzése szerint elképzelhető egy jövőbeli PSD–AUR koalíció is.

A PSD nem az igazságszolgáltatással szemben álló párt, hanem annak támogatója.
Az igazságszolgáltatási botrányok – például a hírhedt 13-as sürgősségi rendelet vagy a „fekete kedd” – feledtetésére a párt most úgy próbálja magát beállítani, mint aki igazságot szolgáltat a bírák különleges nyugdíjait szabályozó törvény ügyében. Sorin Grindeanu következetesen hangsúlyozta, hogy a jogszabály hibás, és még az Alkotmánybíróság bírái is elismerték ezt – ám a testület időközben rácáfolt: döntésük csupán eljárási kérdéseket érintett, és épp ellenkezőleg, megerősítette, hogy a Bolojan-kormány által elfogadott törvény alkotmányos.

A PSD-nek azonban sikerült felszínre hoznia egy valódi problémát: az igazságszolgáltatáson belüli belső konfliktust, amelyben a reformtörekvések szemben állnak a restaurációs erőkkel.

A PSD nem megosztó párt, hanem épp ellenkezőleg: a konzervatív értékek, a hagyományok (beleértve a zakuszkát és a lekvárt is, amelyekről Sorin Grindeanu beszédében is szó esett) és a gazdasági hazafiság pártja.
Ennek érdekében a párt eltávolította ideológiai önmeghatározásából a „progresszív” jelzőt, és azt ráragasztotta a kijelölt főellenségre – az USR-re, amelyet a társadalmi megosztottságot erősítő, identitáspolitikai pártként ábrázol. Marcel Ciolacu ennek jegyében kijelentette: az USR-nek távoznia kell a kormányból.

A PSD nem az önsajnálat pártja, hanem az erős kéz politikáját képviseli.
A párt stratégái minden bizonnyal elemezték azt a sokat idézett közvélemény-kutatást, amely szerint sok románban nosztalgia él Nicolae Ceaușescu iránt, és igyekeznek kihasználni ezt a (látszólagos) társadalmi igényt egy „vaskezű” vezető iránt. Ezért is cél

a visszatérés az Ion Iliescu-féle hatalmi modellhez, miközben Ilie Bolojan miniszterelnököt határozatlan, gyenge vezetőként ábrázolják.

Sorin Grindeanu tehát az Ion Iliescu-féle PSD újjáépítésére törekszik: egy támadó szellemű pártéra, amely nagy léptékű újraértelmezésekben jeleskedett – az 1989. decemberi eseményektől kezdve a bányászjárásokig, amelyek elindították az elmúlt 35 év legdrámaibb visszarendeződését. Mindezt kiegészíti a szuverenista üzenetek újracsomagolása „gazdasági hazafiság” néven, hogy visszahódítsák azt a választói réteget, amelyet a korábbi stratégiai tévedések miatt hagytak az AUR malmára hajtani.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.