Meghalt a király, éljen a király?

Ha marad Mutu, továbbra sem kell félni a CFR-től. „Kérlek, Mutu, maradj még a CFR kispadján legalább addig, amíg mi is játszunk veletek” – írogatták szerda este a kolozsvári vasutasok leendő ellenfeleinek szurkolói. Ők is tudták: ameddig az egykori „füves” játékosból valahogy edzővé fabrikálódott „zseni” a fellegvári alakulatnál marad, az ellenfelek számára nincs ok a pánikra.

De hát ezt lehetett tudni tavalyelőtt, tavaly és idén január végén is, amikor fel-felröppent a hír, hogy a kincses város focicsapatának mindentudó tulajdonosa, N. Varga, régi barátját (?) akarja a Szamos partjára hozni. Mindig is azon tűnődtem, hogyan lehet barátja az, aki majd’ 10 évvel fiatalabb nála, többnyire külföldön élt, és sportolóként teljesen más közegben mozgott. Valószínűleg mese az egész. Talán

hihetőbb az a feltételezés, hogy bizonyos gazdasági-politikai körök különböző technikákkal folyamatosan próbáltak és próbálnak Mutunak „állást szerezni”.

Alig rúgják ki ugyanis az egyik csapattól, máris hírbe hozzák egy másikkal, hogy egy harmadik vagy sokadik végül „lecsapjon rá”. Egy olyan vezetés, aki vagy elhiszi, hogy Mutu jó edző (ezt egyre inkább kétlem), vagy le van kötelezve azoknak a bizonyos köröknek.

Hogy a CFR vezetősége melyikhez tartozik, nehezen tudnám megmondani. Ámbár ha abból indulunk ki, hogy annak idején a Fellegvárra csábították a Real Madridot, AS Romát stb. megjárt egykori brazil csillagot, Julio Baptistát úgy, hogy az képtelen volt szaladni, ha ehhez hozzávesszük azt, hogy ezt az óriási bakit megismételték Jevgenyij Konopliankával, a legújabb idényben pedig újabb játékosokkal (lásd a marokkói El Kaddouri, az olasz Felipe Falco, a szír-ukrán Aussi, akik hónapok, illetve évek óta nem léptek pályára), akkor talán lehet azt mondani: bevették a kefét, azaz

valóban elhitték, Mutu tényleg képes lesz a kolozsvári alakulatból jó csapatot faragni. Én mégis inkább a felé hajlok, hogy amikor olyan sok-sok millió euró sorsáról van szó, az ember nem lehet ennyire naiv.

Bárhogy is legyen, a januárban a csapat élére kinevezett román „szakember” megbukott (vagy a játékosok buktatták meg, teljesen mindegy). Hamarabb, mint gondoltam volna. Pedig a kinevezését megelőző nap már arról írtam, hogy amikor a felsőházi rájátszás elkezdődik, és a komolyabb téttel bíró mérkőzések elkezdődnek, a győzelmek viszont elmaradnak, akkor N. Varga is elgondolkozhat a döntéséről. Arra még én sem fogadtam volna, hogy a rájátszás harmadik mérkőzését már nem a „Briliáns”-nak nevezett fogja vezetni.

A szomorú az egészben az, hogy Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni, akit a Deac–Camora fémjelezte idősebb játékosgeneráció már egyszer megbuktatott. Meghalt a király, éljen a király? – gondolhatta a tulajdonos Varga. Ám valószínűleg rájött, hogy a januárban megbuktatott edzőt most sem fogadták volna tárt karokkal, ezért egy vészmegoldáshoz folyamadott: a tavaly 40 évesen visszavonult egykori CFR-játékost, Ovidiu Hobant (állítólag a PRO-licenccel rendelkező Dican Ferivel együtt) bízta meg a hátramaradt mérkőzésekre – „tűzoltónak”. Kérdés, hogy az egykori társak mekkora tisztelettel viseltetnek majd az új seprű iránt.

A még szomorúbb talán mégis az, hogy így lassan-lassan a CFR-nek az egész szezonja elúszik, azaz nem jut be egyetlen nemzetközi kupakiírás selejtezőjébe sem.

Kár a csapatért, kár a szurkolókért.

Edzőváltás a kolozsvári vasutas klubnál: ami késik, nem múlik

„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.