Félidő az alapszakaszban: magára talált a kolozsvári CFR, a Sepsi OSK is erősíteni akar

A bajnoki tabellát kisebb meglepetésre az FCSB vezeti. Amennyiben az együttes keretét nézzük, persze egyáltalán nem meglepetés, hiszen a tulajdonos évek óta igyekszik minden értékes román labdarúgót felvásárolni, aki a hazai pontvadászatban feltűnik. A meglepetés inkább onnan adódik, hogy Becali mester már véka alá sem rejti, hogy a kezdő tizenegybe, sokszor a cserékbe is beleszól. Ez korábban sem volt másképp, s talán éppen ennek a kisebb káosznak (is) tulajdonítható, hogy a fővárosi alakulat évek óta nem nyert bajnokságot. Kérdés, hogy a Ciprusról hozott edzőnek, Elias Charalambous-nak mikor fog kifelé állni a szekere rúdja a bukaresti csapattól.

Második helyen áll a kolozsvári CFR, amely nyáron szinte az egész csapatot kicserélte, és a kispadra egy olyan olasz mestert hozott, aki több mint tíz évvel ezelőtt már nyert bajnokságot a fellegváriakkal. A játékosoknak meg kellett szokniuk az új környezetet, egymást, az új edző felfogását, így sokan leírták az együttest.

A vasutasok azonban hamar magukra találtak, és sokáig erős csapat benyomását keltették, több szakember máris bajnokesélyesnek kiáltotta ki a kolozsváriakat.

Mandorlini csapata azonban az elmúlt hetekben rendkívül hullámzó teljesítményt nyújtott, amelyet valószínű, hogy a sérült játékosok hiánya is nagyban befolyásolt. Amennyiben azonban ez a sorozat többször is megismétlődik majd a jövőben, nehéz dolga lesz Deacnak és társainak.

A Sepsi OSK-tól a Rapidhoz szerződött másik olasz edző, Cristiano Bergodi is jó munkát végez csapatánál, amely a tabella harmadik helyén tanyázik jelenleg. A talján szakember az elmúlt héten nem is rejtette véka alá, hogy csapatával a bajnokság harmadik helyét célozza meg. Nehéz dolga nem lesz, mert erre a helyre csupán a Craiova áhítozik még, amely a klubon belüli sok viszálynak tulajdoníthatóan kiszámíthatatlanul játszik, s idén sem tartozik a bajnokesélyesek közé. Érdekes, hogy a negyedik helyen nem is az oltyán együttes, hanem a szezon meglepetéscsapata, a Hermannstadt szerepel. A nagyszebeni alakulat az elmúlt idényekben a kiesés ellen harcolt, vagy éppen a másodosztályból kapaszkodott ismét az első ligába,

Marius Măldărășanunak köszönhetően azonban az őszi szezonban szárnyalni kezdett, és ha minden így folytatódik, akár az is elképzelhető, hogy a nagyszebeni együttes tavasszal a rájátszásba kerül.

Az első hat helyért nagy a tülekedés, a „kiadó” egy-két helyre több csapat is pályázik: a Petrolul, az Emil Boc kolozsvái polgármester által nagy költségvetéssel rendelkező Universitatea, a Hagi vezette tavalyi bajnok Farul és természetesen az utóbbi két szezon kupagyőztese, a Sepsi OSK. Ezek közül a korábbi évek tapasztalatát, a keret erősségét tekintve az utóbbi kettőnek van esélye, de nyilván a többi csapat is szeretne „beleszólni a nagyok dolgába”.

A háromszéki alakulat az idényt kiválóan kezdte, az egyik legjobb védelemmel rendelkezett, és a nemzetközi kupában is hatékonyan, a szemnek tetszetősen játszott. Aztán valami megtört a csapaton belül, mert hat-hét mérkőzésen keresztül vereséget vereségre halmozott, a kupából is kiesett, és egy adott pillanatban a kieséshez került közelebb, mint az élbolyhoz. Niczuly Roland több nyilatkozatában is azt ecsetelte, hogy amennyiben a csapat nem kerül ki a gödörből, idény végén is a kiesés ellen fog harcolni. Ez a diskurzus valószínűleg inkább ébresztő akart lenni, ugyanis a klub és a támogató Diószegi László célja nyilván nem ez, hanem olyan helyezés megszerzése, amely lehetővé teszi azt, hogy az OSK jövőre is induljon a nemzetközi kupákban.

A megfelelő keret és az edző megvan hozzá, csupán a fejekben kell rendet teremteni. Ha sikerül, nem kétséges, hogy a szentgyörgyiek jövőre is a rájátszásban szerepelnek majd.

És hogy mely csapatok fognak a kiesés ellen harcolni? E kérdésre talán még nehezebb a válasz. Jelenleg a Botoșani és a Dinamo került nehéz helyzetbe, de a román bajnokságban sohasem lehet tudni, hogy mely csapatoknak nyúlnak alá (ne feledjük, a pandémia idején az élvonal létszámát növelték azért, hogy a fővárosi „kutyák” ne kerüljenek a másodosztályba), s azt sem, hogy hol fogy el a pénz (sok csapatot ugyanis a helyi önkormányzatok támogatnak kisebb-nagyobb rendszerességgel).