HIRDETÉS

Marius L. Vizer vezető sporttá alakította a dzsúdót

Ilyés Szabolcs 2017. szeptember 09., 21:17 utolsó módosítás: 2017. szeptember 10., 14:24

Érdekes pályát futott be Marius L. Vizer tenkei származású sportvezető, aki 1988-ban vándorolt ki illegálisan Romániából, és ma a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség elnöki tisztjét tölti be. Többek között rendszeresen találkozik Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is, aki közismerten a dzsúdó elkötelezettje. A vasárnap véget ért budapesti cselgáncs-világbajnokság alkalmából beszélgettünk.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Marius L. Vizer, a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség elnöke és Tóth László, a Magyar Dzsúdó Szövetség elnöke Fotó: MTI

– 1988-ban disszidált Romániából Ausztriába, majd 1997-ben Budapestre költözött. 2007-ben a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség elnöke lett. Fordulatos, rögös útnak tűnik a pályafutása, ami önmagában egy sikertörténet...

– Sok mindenen keresztül mentem, de mindent a cselgáncsnak köszönhetek. Ez olyan lelki és fizikai erőt adott nekem, amivel a későbbiekben az élet minden területén jól érvényesültem. Fiatalon elvégeztem a katonai tiszti iskolát Cîmpulung Moldovenesc-en. Kolozsvárra kerülve a cselgáncs mellett köteleztem el magam, de mivel ebből nem lehetett megélni, rendszeresen kellett fizikai munkát is végeznem. A Napoca Hotelben például hordárként és sepregetőként is dolgoztam. Később cselgáncsedző lettem Tenkén és Nagyváradon. Valójában soha nem akartam disszidálni. 1988-ban a nagyváradi ifjúsági csapattal országos bajnokok lettünk, edzőként gyors sikereket értem el, ami nem mindenkinek tetszett, így olyan támadások értek, amit nem tartottam sportszerűnek. Tulajdonképpen egy éjszaka alatt döntöttem el, hogy elhagyom Romániát és másnap már indultam is Ausztria felé. Kezdetekben hajnali 4-től 10-ig építkezésben dolgoztam, utána rakodómunkásként egy szupermarketben. Délutánra találtam edzői munkát, de ebből nem lehetett megélni. Éjszakánként „body guard”-ként kerestem pénzt. 1997-ben telepedtem át Magyarországra, ahol hamar otthonra találtam.

HIRDETÉS

– Amióta a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség elnöke, a sportág mintha poraiból nőtt volna újra. Egyre népszerűbb, amit az is mutat, hogy más sportágakhoz képest – amelyeket kivesznek az olimpiai műsorszámok közül – a dzsúdó új versenyszámokkal bővül. Mi a siker titka?

Amikor 2007-ben megválasztottak a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség elnökévé, a sportágban bevezettem egy globális reformot.

Új versenycsomagot állítottam össze: Grand Prix, Grand Slam, világbajnokság minden évben. Korábban négyévente volt két nagy eseményünk, most pedig 19 van évente és mind pénzdíjas. A világbajnokságon egymillió dollárt osztunk szét, és ezt az összeget folyamatosan bővíteni szeretnénk, jövőre Bakuban már egymillió euró lesz. Lehetőséget adunk, hogy sportolóink megélhessenek a cselgáncsból, hogy fejlődni tudjanak és beépülhessenek a társadalomba, a sportkarrier után legyen életpályamodelljük. Több programot indítottunk, hogy a sportolás után is megtalálják számításaikat, könnyebben boldoguljanak, ne vesszenek el. Mögöttem jó csapat áll, bízunk egymásban, sokat dolgozunk. Állandósítani szeretnénk sikereinket, és újabb lépéseket tenni előre. A tokiói olimpián lesz először dzsúdós csapatverseny az olimpiák történetében, egyébként éppen ott lett olimpiai sportág az 1964-es játékokon.

A japánok találták fel a sportágat, és ők voltak a vezetői, de elmondhatom, már az első perctől megbíztak bennem, az európai elnökben. Megadták a tiszteletet, így kiválóan tudunk együtt dolgozni.

– Bár Magyarországnak vannak tehetséges cselgáncsozói, az ország nem tartozik a sportág elitjébe. Hogyan látja a magyarországi cselgáncs helyzetét, fejlesztési lehetőségeit?

– A bázisa nagyon jó. Egy közös oktatási program keretében több mint háromszáz iskolában vezették be a tanrendbe a cselgáncsot. Ez remélhetőleg olyan pozitív impulzust ad a magyar dzsúdó fejlődésének, amely meghozza az eredményeit. Úgy látom, lesz egy sikeres új generáció. Most átmeneti időszak van. Jelenleg az idősebb, tapasztalt nemzedékek mellé a fiatalok kezdnek felzárkózni.

– Magyarország rendezte az idei világbajnokságot. Melyek ennek az előzményei, hogyan esett a választás Budapestre?

– A korábbi években már több sikeres Grand Prix-t szervezett a magyar főváros, létezik megfelelő aréna és kiváló a hozzáállás a Magyar Dzsúdó Szövetség részéről. Gratulálok Tóth László elnöknek és a szövetségnek, hogy mellénk álltak és egy csodálatos világbajnokságot tudtunk közösen szervezni.

– A magyarországi világbajnokságnak díszvendége volt Vlagyimir Putyin orosz államfő. Régóta ismeri?

Putyin elnök úrral már húsz éve ápolok jó baráti sportkapcsolatot. Ez jót tesz a sportágunknak, ő is dzsúdós volt, ma is nagyon szereti a sportágat, ráadásul a Nemzetközi Dzsudó Szövetség tiszteletbeli elnöke.

A meghívásomra gyakran eljött kiemelkedő dzsúdós versenyekre. Igen megtisztelő, hogy három ország vezetője is jelen volt a budapesti nyitóceremóniánkon: az orosz államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök és Mongólia frissen megválasztott vezetője tisztelt meg jelenlétével.

– Elégedett a magyarországi világbajnokság szervezésével? Mit emelne ki?

– A dzsúdó minősége az új szabályoknak köszönhetően jobb lett, beértek az új szabályok. Volt egy budapesti sorozatünnepségünk is. Először a kongresszusunkra került sor, amin újra megválasztottak elnöki pozíciómban, majd a Budapesti Operában ünnepeltük meg a 65. évfordulóját a Nemzetközi Dzsúdó Szövetségnek. Mindezt tetőzte egy kétnapos művészeti kiállítás nemzetközi ismertséggel rendelkező festőkkel és szobrászokkal. Mindenki elégedett a szervezéssel.

– Mi várható a jövőben a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség életében?

– Az amerikai CNN csatornával sikerült aláírnunk egy négyéves szerződést, ami a népszerűség szempontjából nagyon fontos. Ez mérföldkő a sportág életében. Tovább szeretnénk fejleszteni a média- és támogatói stratégiánkat. Jelentősen támogatnánk a gazdaságilag elmaradottabb országokat, hogy ott is minél szélesebb rétegeknek legyen lehetőségük cselgáncsozni.

– Erdélyi vizekre evezve: korábban dzsúdózott, majd edzőként tevékenykedett Tenkén, aztán Nagyváradon. Hogyan látja az erdélyi magyar cselgáncs helyzetét?

– Kolozsváron fejeztem be a spor­to­lói karri­eremet az Universitatea csapatánál. Tartom a kapcsolatot kolozsvári kollégáimmal, illetve a csíkszeredai kollegákkal is. A romániai cselgáncs egészéről tudok beszélni. Ott is elindítottunk egy iskolai programot és a Nemzetközi Dzsúdó Szövetségen keresztül tudjuk megfelelően támogatni a romániai dzsúdó fejlődését, de korábban magánemberként is szívügyem volt ez a törekvés.

– Egyre több sportágban szeretnék elérni, hogy a határon túli magyarok Magyarország válogatottját erősítsék. Van-e hasonló próbálkozás cselgáncsban is?

– Nemzetközi elnöki pozíciómból minden reális kérést meghallgatok, és ha lesz ilyen elvárás, erről is szívesen tárgyalok.

– Milyen gyakran látogat Erdélybe, illetve szülővárosába, Tenkére?  

– Már hét éve nem voltam Romániában, ezért keserű szájízzel gondolok erre a viszontagságos helyzetre. Tisztelem a nemzetet, van egy bizonyos nosztalgiám a szülőföldem iránt, de sok csalódás is ért. A tenkei árvaházat támogatom 1992 óta.

1996-ban alapítottam egy nagyváradi dzsúdó klubot, amellyel 1999-ben a Bajnokok Európa Kupáját is sikerült megnyernünk. 1998-ban a Román Dzsúdó Szövetség elnökének is megválasztottak.

– Minek köszönheti ezt a sikeres életpályát?

– A magam erejéből lettem azzá, ami vagyok, önerőből értem el sok fontos célt az életemben. A dzsúdó sok mindenre megtanított, erőt adott a mindenna­pokhoz és az élethez.

– Van, amivel még szívesen foglalkozna?

– Korábban verseket, novellákat írtam, szaklapokban publikáltam. A közeljövőben önéletrajzi kötetet szeretnék megjelentetni magamról, illetve a sportról. Természetesen a fő célkitűzésem továbbra is az, hogy a Nemzetközi Dzsúdó Szövetséget tegyem még sikeresebbé és a sportágat népszerűbbé, ezen dolgozom a csapatommal.

Marius L. Vizer
A partiumi Tenkén született 1958. november 7-én. Cîmpulung Moldovenesc-en végzett hároméves katonai tiszti iskolát, ami után dzsúdózni kezdett a kolozsvári Universitatea csapatában. 1983-ban lett cselgáncsedző Tenkén, majd Nagyváradon 1988 szeptemberéig. A nagyváradi ifjúsági csapattal országos bajnoki címet szerzett. 1988-ban hagyta el illegálisan az országot, és Ausztriába menekült, ahol továbbra is edzői munkát végzett. 1997-ben települt át Magyarországra. 2000-ben az Európai Dzsúdó Szövetség elnökévé, majd 2007-től a Nemzetközi Dzsúdó Szövetség vezetőjévé választották. Sikeres üzletember. Az 1996-ban alapított nagyváradi dzsúdós klubbal 1999-ben Európa Bajnokok Kupáját nyert. Érdekeltségei voltak a nagyváradi, valamint a soproni futballban is. 1992-től napjainkig magánemberként támogatja a tenkei árvaházat. Budapesten él, egy belvárosi irodából irányítja a Nemzetközi Dzsúdó Szövetséget.
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS