A nagybányai festőiskola érmihályfalvi hagyatéka: hogyan meszelték le ,,restaurátorok” a templom freskóit?

Sütő Éva 2024. április 13., 20:28 utolsó módosítás: 2024. április 13., 21:49

Máramaros megyeközpontját, Nagybányát az 1896-ban odatelepedett festők tették ismertté, ahol nagy hírű művészek is megfordultak. Többek között Mezey József, aki Petőfi Sándort is megörökítette, majd rövid időre Feszty Árpád is itt vendégeskedett, akinek a nevéhez a magyarok bejövetelét megörökítő Feszty-körkép fűződik. A művésztelep nagyjainak munkáit Érmihályfalva is őrzi.

A nagybányai festőiskola érmihályfalvi hagyatéka: hogyan meszelték le ,,restaurátorok” a templom freskóit?
galéria
Az első boltíveken a damaszkuszi út és Saulus története lemeszelve Fotó: Sütő Éva

A 19. század végén számos fiatal magyar festő tanult Münchenben, az akadémikus történelmi festészet központjában. 1895-ben Máramaros vármegye a millennium jegyében rendelte meg a német városban dolgozó Hollósy Simontól, hogy a történelmi nevezetességű Huszt várát (ma Kárpátalja) nagy méretű olajfestményben örökítse meg.

Nemsokára a nagybányai illetőségű Thorma Jánosban és Réti Istvánban született meg az ötlet: nyárára az egész müncheni festőiskola költözzön Nagybányára. A város vezetősége – Turman Olivér polgármesterrel az élen –, örömmel fogadta a festők nemzetközi csapatát: a Jókai dombon Stoll Béla felajánlása nyomán ideiglenes műtermet alakítottak ki számukra.

A nagybányai festőiskola így a modern magyar festészetet elindító mozgalma lett, amely egy évvel később, 1896-ban a nagybányai művésztelepen bontakozott ki. Ezt nevezik az iskola első korszakának, amelynek a második világháború vetett véget.

A nagybányai művésztelep, illetve festőiskola a 20. századi magyar festészet talán legjelentősebb hatású művészeti csoportosulása volt, de a modern magyar festészet megalapozó mozgalmának is tekintik.

A művésztelep 1902-től szabad iskolává alakult, ahol az új magyar festőgeneráció minden jelentős alakja megfordult. Alapítói: Hollósy Simon, Réti István, Ferenczy Károly, Thorma János és Iványi-Grünwald Béla. Az iskola fő érdeme, hogy a naturalizmus és a plein-air festészet eredményeit honosította meg. A korai időszakban a nagybányai stílus egyik legmeghatározóbb egyénisége Ferenczy Károly volt.

A szentély mennyezete a négy evangélistával Fotó: Sütő Éva

Freskók az érmihályfalvi templomfalon

A Bihar megyei Érmihályfalva is magán viseli a híres festőiskola jegyeit. 1931-ben Fekete Jánosnak, a helybéli kéményseprőcég vezetőjének adományából kezdték el a Szent Antalnak ajánlott neogótikus római katolikus templom hajójának kifestését, amellyel Muhics Sándor nagyváradi mestert bízták meg.

A szentély falait Pirk János, Fekete Károly és Oraviczai Szabó István alkotásai díszítik. Ők a híres nagybányai festőiskola látogatói voltak,

közülük csak Fekete Károly (1898–1981) volt érmihályfalvi. A sekrestye fölött Páduai Szent Antal történetéből vett életképek elevenednek meg, a mennyezeten a négy evangélista őrzi a templom békéjét.

A hajó szentély felőli falain a damaszkuszi úton haladó keresztényüldöző Saulus (a későbbi Pál apostol) megtérése, valamint annak római missziós útjából vett képek voltak láthatóak, amíg egy 2010-ben felfogadott amatőr csapat „restaurációja” tönkre nem tette.

A sekrestye fölött Páduai Szent Antal történetéből vett életképek elevenednek meg Fotó: Sütő Éva

A szentély hátsó falát Fekete Károly festette. Az oltár mögötti fal freskóján Szent Lőrinc életének és vértanúságának két epizódja látható. A freskón a jellegzetes érmelléki, mihályfalvi táj van megjelenítve a római katolikus templommal a háttérben. Lőrinc, a római egyház első szerzetes papja az egyház kincseit – arany és ezüst edényeit – kiosztotta a szegények között, hogy az ereklyék a halála után ne kerüljenek pogány kézbe. Lőrinc vértanút megkötözték, tüzes vasrostélyra fektették, és elevenen megsütötték. Lőrinc a legenda szerint eközben imádkozott Istenhez, könyörgött Rómáért és annak megtéréséért.

A többalakos kompozícióban mihályfalviak voltak a modellek, többek között Fekete János, az adományozó kéményseprő cég vezetője, Fekete Károly édesanyja, aki kezében arany paténát (a római katolikus egyház rítusában használt liturgikus kör alakú edényt) tart, mint idős koldusasszony, és még sokan mások a harmincas években az arcukat adták a freskókhoz.

Az érmihályfalvi festő, Fekete Károly önarcképe Fotó: Sütő Éva

Művészettörténeti értékek vesztek el

A templom híres freskóit a belső térrel egyetemben 2010 nyarán kezdték tehát „restaurálni”. A freskók helyreállítását és a belső munkálatokat egy Nagyváradról Mihályfalvára ingázó héttagú csapat vállalta. Vezetőjük akkoriban elmondta, hol is kezdődik és hol ér véget a restaurátori munka.

„Az én csapatom úgy van összeállítva, hogy az állványozástól, a kőműves munkán keresztül, a freskók helyreállításáig mindent el tud végezni. Jó két évtizeddel ezelőtt Bódi János szatmárnémeti templomrestaurátortól szereztem a mesterséghez való tudásomat. Ez egy nagyon összetett szakma, hisz mint mondtam, a kőművességtől a művészettörténeti ismeretekig mindent felölel. Erdély-szerte ismertek és keresettek vagyunk. Mi csak katolikus templomokon dolgozunk. A mi munkánkat dicséri a nagyváradi, valamint a marosvásárhelyi székesegyház helyreállítása is. Székelyföldön is restauráltunk már templomokat, többek között a sepsiszentgyörgyit. Harminc évvel ezelőtt még csak külső tatarozásokat vállaltam. Édesapám is ezzel foglalkozott, mondhatni hagyomány lett a családban. Egyik testvérem képzőművészetet végzett, így a művészhajlam sem újdonság számomra. Amikor kitanultam a belső terek, valamint a freskók titkait, akkor alapítottam saját céget. A restaurátori munka nagyon sok odafigyelést és szaktudást igényel. Szeretném átadni a fiataloknak is, de nincs ehhez megfelelő hajlamuk, sem türelmük. Pedig nagyon szép és hálás munka” – teszi még hozzá a mester, akinek akkori szavait azért idéztem, mert mint később kiderült, helyrehozhatatlan károkat okoztak a művészettörténeti hagyatékban, sőt voltak freskók, amelyek egyszerűen eltűntek a templom falairól.

Ilyen volt a szentély előtti falon a damaszkuszi úton haladó keresztényüldöző Saul (a későbbi Pál apostol) megtérése, valamint annak római missziós útjából vett bibliai történetek.

Ezeknek a művészettörténeti értékeknek a helyreállítását vállaltatta fel jóhiszeműen a néhai Győrfi József esperes-plébános, azonban a magát restaurátoroknak nevező nagyváradiak „tehetségéből” csak a templom kimeszelésére futotta,

amelynek Saul megtérése és annak további történetei is áldozatul estek. Helyettük csak a fehérre meszelt falak maradtak. Szerencsére a főoltár mögötti Szent Lőrinc-nagyfreskókat és a sekrestye feletti Páduai Szent Antal életéből merített életképeket még idejében megmentették.

Az Égbenéző – a Fekete család síremléke, háttérben a katolikus templommal Fotó: Sütő Éva

„Kezet fogtam Picassóval”

Fekete Károly művészeti tanulmányait tehát a nagybányai szabadiskolában kezdte, majd 1924–1930 között elvégezte a budapesti képzőművészeti főiskolát. Mesterei Réti István, Thorma János, Vaszary János voltak. Európai tanulmányútjai után Érmihályfalván dolgozott élete végéig.

Párizsban, Bécsben, Olaszországban, Svájcban, Németországban látott remekműveket, ismert meg nagymestereket a művészvilágból. Mint mondta, kezet fogott a nagy Picassoval is, akitől megkérdezte, az ő generációja mit tehet még mindazokhoz a csodákhoz, amelyeket az ismert festő ajándékozott a világnak? A nagymester azt tanácsolta neki, minden művész csak a szívéből merítkezzen.

Fekete Károly a természetelvűség szellemében alkotott, főként érmelléki tájakat festett. Az 1920–1930 között az erdélyi városokban több egyéni kiállítást szervezett.

Művészetét külföldön is elismerték. 1932-ben több festményét kivitték Amerikába, ahol nagy sikert arattak. Rómában és a Vatikánban is volt kiállítása, XI. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta. Firenzében, majd Münchenben, Bécsben, Párizsban fejlesztette tudását. Egyéni művészetének biztossága, rutinossága, vonal- és ecsetvezetése a világhírű nagy festőművészek technikájának beható tanulmányozására vall – írták róla az európai lapok 1933-ban.

Az 1956-os magyar forradalom politikai üldözötteivel 1958–64 között súlyos börtönbüntetést szenvedett.

A hetvenes években még sokan láthatták őt a mihályfalvi cukrászdában, ahol megszokott helyén üldögélve szénvázlatokat készített a törzsvendégekről.

Főutcai házát, ahol élt, ma teljesen átalakították az új tulajdonosok. A város vezetősége a mai napig nem méltatta annyira, hogy egy kőtáblán megörökítse nevét az utcafronti falon, ugyanakkor a katolikusok sem méltatták többre a hagyatékért, amit ma is oly sokan megcsodálhatnak.

A Fekete családra – akinek adományából híres festői tették értékessé a templomfalakat – és a festőre, aki a nagynevű iskolában szerezte tudását, már csak egy ritka szép családi síremlék (Égbenéző) által fognak emlékezni, amely a temetődomb legmagasabb pontján áll.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.