Sok olyan kistelepülés van az Érmelléken, amelynek nevéhez történelmi események, legendák fűződnek. Ilyen Székelyhíd is, amelynek már a neve is furcsa az Érvidéken. A láp egyik szigetére épült várának kicsinyített mását ma is őrzik a templom udvarán. 

Az uniós statisztikák már a szegénységnek is mércét állítottak Európában. Romániának sikerült a legszegényebb nyugdíjasok listájára leküzdenie magát – mintegy kétmillió szenvedő alannyal.

A magyarok megszokják lassan, hogy Nagyváradon, sőt Bihar megyében egyetlen nemzeti ünnep sem múlhat el botrányok, beszólások, csúsztatások nélkül. Erdély- és Partium-szerte nincs tán még egy olyan megye, ahol ennyire ki lennének élezve az indulatok.

Nemrég avatták fel Csiha Kálmán emléktábláját az Érsemjénhez tartozó Barantón, az egykori püspök szülőházának falán. Az udvart megtöltő sokaság ezúttal is tanúbizonyságot tett arról, hogy az embert csak cselekedeteinek és szellemének nagysága élheti túl. 

Hetedik alkalommal rendezték meg Érmihályfalván az Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napokat. A július 31. és augusztus 3. közötti négynapos rendezvényt mindenki nagy kíváncsisággal követte, hiszen a hagyományok iránti érdeklődés reneszánszát éli. 

Kristófi János Zsigmondot, a nagyváradi római katolikus székesegyház orgonistáját mindenki ismeri városában. Orgonajátékával lenyűgözi hallgatóságát. Pályafutásáról, illetve az orgonáról beszélgettünk, ami a zene nyelvén közvetít Isten és ember között. 

Régóta figyelem egyes Bihar megyei polgármesterek azon törekvését, miként alkalmaznak kabinetjeikben olyan „tanácsadókat”, akiket a hivatalban saját népszerűsítésükre, arculatépítésre használnak. Igaz, ezek a kabinetemberkék nem is használhatók másra. 

Péter és Pál apostolok olyan kiemelt helyen szerepelnek a naptárban, mint amilyen a napfordulóval kezdődő csillagászati nyár eleje, azaz június 29-e. Ez jelzi a magyar gazdaember életében az aratás kezdetét. Az érmelléki aratóünnepeken erre mlékeznek. 

A közélet évtizedes gúzsa nemhogy lazulna, de egyre inkább a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idézi. Vajon meddig hiheti még a politikum, hogy neki ez a kiváltság kijár?

Aki nem az Érmelléken született, nem ismeri a tájegység varázsát, amely mindenhonnan hazahozza elszármazottait. A mocsári ember nem tud messzire szakadni a nádastól. A lápok nyáresti muzsikája, az eső verte föld illata határokat szab a világgá menőknek.  

Amikor a Bihar megyei magyarok már-már azt hiszik, hogy „fegyverszünet” vagy valamiféle „békeszerződés” van kialakulóban a két magyar párt között, és végre le lehetne kicsit ereszteni, azonnal kiássa valaki az újabb csatabárdot. 

A héten rajtoltak el a nagyváradi Szent László Napok. Főszervezőjét, Zatykó Gyulát azonban nemcsak a Körös-parti magyar fesztiválról, hanem a városházán végzett munkájáról is kérdeztük.

Vitát kavart a magyar görögkatolikus egyházról a május 18-i lapszámunkban megjelent cikkünk. Többen is megkeresték szerkesztőségünket, hogy véleményt mondjanak a magyar gyülekezetek önszerveződésével kapcsolatban. 

Az Érmellék legendás lápvidékén fellelhető növényekből a mocsári ember évszázadok óta készít használati tárgyakat. Még feje fölé a tetőt is e táj egyik jellegzetes kincséből építette. Mert hol lelhető manapság annyi náddal fedett épület, mint ezen a vidéken?

A Partiumban, de kiváltképp az Érmelléken ritkán lehet elmondani, hogy befejeztek volna uniós projektet, mégis akad kivétel. Jó példa erre a Szalacs községhez tartozó Ottomány kúriája, amely mai pompájában sokak szerint a nagyváradi várral vetekszik. 

A Szent László-szobor főtéri kihelyezésének ügye olyan ügy, amely mellett minden magyarnak, minden jóérzésű váradinak kötelessége kiállni. Ennek tükrében csatlakoztak a városi önkormányzati képviselők a néppárt által szervezett élőlánchoz.