A több mint negyedszázados testvérvárosi kapcsolatot ápoló Nagyvárad és Debrecen közös karneváli virágkocsijai számos érmelléki településen is átvonultak az elmúlt két napban. A virágköltemények mindenhol Szent István ünnepét idézték meg.

Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.

A kőfaragás az egyik legősibb mesterség, bár Érmelléken nem volt elterjedt foglalkozás. A kövek örök életűek, megmunkálóinak is belépőt jelentenek az örökkévalóságba. Írásunkban Bihar megye legismertebb kőfaragójára, Pálinkás Miklósra emlékezünk.

Kulin György nagyszalontai születésű csillagász illetve sok más hajdúvárosi híresség nyomdokaiba jár Kósa-Kiss Attila meteorológus-csillagász. Az ,,égbenéző” nevét világszerte ismeri a szakma, számos nemzetközi elismerést, kitüntetést kapott.

Az épített örökséggel való sáfárkodás nagy felelősség, a tanúságtevő helyek őrzésénél nincs nemesebb feladat. Példa rá Kéri Gáspár székelyhídi fogorvos tevékenysége, aki önerőből és pályázatokkal menti a hagyományos falusi kultúra értékeit.

Ma már csak nosztalgiáznak az emberek egy-egy régi mesterség munkaeszközeinek bemutatóján, ahol többek között cipészek, csizmadiák, hámkészítők, nádalók, gyékényfonók, kádárok, bognárok, szűcsök, borbélyok, órás mesterek szerszámaival ismerkedhetnek meg.

Petőfi Sándor utolsó estéjét Székelykeresztúron töltötte. Vacsora után nótára fakadt a terebélyes körtefa alatt a Gyárfás-kúria kertjében, és másnap hajnalban elindult a csatába. A híres körtefa hajtása ma már sok partiumi településen leveledzik.

A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.

Máramaros megyeközpontját, Nagybányát az 1896-ban odatelepedett festők tették ismertté, ahol nagy hírű művészek is megfordultak. A művésztelep nagyjainak munkáit Érmihályfalva is őrzi.

Az érmelléki gyereksereg a hatvanas években minden decemberi reggel disznóvisításra ébredt. A férfiemberek körében már virradatkor körbejárt a szilvórium, az asszonyok a konyhán sürgölődtek. Az óesztendőt is illett ünnepi asztallal búcsúztatni.   

Szegény megboldogult nagyanyáim mondogatták egykor: meglátod, fiam, amikor az ördög már érzi, hogy kevés ideje van hátra, nemcsak a szeretetet és a békességet, de még az ünnepeket is el fogja venni az emberektől.

Soha ennyi gondozatlan sír nem volt a Partiumban, illetve az Érmelléken, mint manapság. A temetőkerteket járva szomorúan szemléli az ember, hogy sok hantot úgy benőtt a dudva, az akác vagy az orgonabokrok sarja, hogy a fejfák is alig látszanak ki belőle. 

A Magyar Országgyűlés arról döntött, hogy a 2022-es és 2023-as esztendőt Petőfi-emlékévvé nyilvánítja a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb alakja születésének 200. évfordulója alkalmából. Az Érmelléken is él a Petőfi-kultusz. 

A Kárpát-medencében a szüretet szeptember utolsó napjaitól október végéig ejtették meg. Mivel a keresztény világban a bor Krisztus Urunk vére által nemes italnak számít, nagy körültekintéssel és tisztelettel fogtak hozzá a szőlőhegyek vallatásának. 

Érmihályfalván zajlott a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) 27. honismereti konferenciája szeptember 2–4. között. Az eseményen a partiumi és bánsági megyék mellett számos határon túli testvérszervezet is részt vett. 

Akik nem a pénz működtette világ rabszolgái, azok a búcsújáró helyeken még keresik az Úr lábnyomait, és lehet, neki köszönhetően tart még a szüntelen áldozat is a keresztény világban. Az ünnepek arra hivatottak, hogy a közösséget összekovácsolják.