Súlyosan érinti Románia mezőgazdaságát az európai uniós országokkal szembeni orosz mezőgazdasági és élelmiszer-ipari embargó: a hazai piacot elárasztják a dömpingáron érkező uniós, elsősorban lengyel élelmiszerek. A gazdák helyzetét nehezíti a szarvasmarhák és juhok kéknyelvűsége miatt leállított élőállat-kivitel – mondta el lapunknak Nagy Péter Tamás, a bukaresti Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára (portrénkon).
A magyar agrárszakemberrel a 2014-2020-as periódusra kidolgozott új román agrártámogatási rendszerről beszélgettünk, annak kapcsán, hogy a szakminisztérium és az Európai Bizottság brüsszeli illetékesei között folyó egyeztetések alapján a kormány az utolsó simításokat végzi a 2015 elején meghirdetésre kerülő uniós és román költségvetési forrásokból finanszírozott mezőgazdasági pályázatok ügyében.
Holtvágányon az élőállat-export
„A romániai mezőgazdaság válaszút elé került. A jelentősen megnövekedett uniós agrártámogatások csak akkor segíthetnek a felzárkózásban, a hazai mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek piacra jutásában, ha a gazdák a nyugat-európai országok mintáját követve összefognak, és szövetkezetekbe, termelői közösségekbe tömörülve sikerrel veszik az egyre erősebb uniós konkurenciát” – fogalmazott az államtitkár. Nagy Péter Tamás szerint az idei orosz embargó az első komoly figyelmeztetés: a romániai agrárium teljesen felkészületlen a jelenleginél nagyobb uniós élelmiszer-behozatalra.
Gyors stratégiaváltásra van szükség az élőállat-kivitelre szakosodott román állattenyésztés területén is, hiszen a kéknyelvűség miatt már nem lehet eladni Romániából származó élő állatot külföldön. A korlátozás a borjak és a juhok exportjában érdekelt állattenyésztő gazdákat érinti elsősorban. A romániai birkák legnagyobb felvevő országa, Jordánia a kéknyelvűség miatt megtiltotta a Romániából származó állatimportot, példáját a többi arab ország is követi. „Diplomáciai eszközökkel próbálunk réseket találni, illetve új piacokat keresni, de az már most látható, hogy gyökeres stratégiaváltásra van szükség: a szaktárca a húsfeldolgozást, illetve a húsexportot igyekszik támogatni”.
Ugyanakkor az elmúlt két évtized gyakorlata azt mutatja, hogy a külföldi hizlaldák ősszel, vagy tél elején 150-300 kg-os borjakat vásárolnak fel országszerte a gazdáktól, amit aztán Olaszországban, illetve más nyugat-európai államokban készítenek elő vágásra és feldolgozásra. Félő, hogy az élőállat-export megszűnése miatt idén összeomlik a hazai borjúfelvásárlás piaca. Nagy Péter Tamás a francia példát említi, ahol a szarvasmarhatartó gazdák termelői csoportokba szerveződve vágóhidakon, bérvágásban vágják le az állatokat. A külföldi értékesítést a termelői csoportok által közösen életre hívott, húsexporttal foglalkozó szövetkezet bonyolítja le. Az értékesítő szövetkezet foglalkozik a piackutatással, és az új piacok meghódításával is.
Testre szabott támogatás
A kormány 2014-től komolyan kezeli az eddig csak szóbeszéd szintjén támogatott szövetkezeti rendszer kialakítását. Jövő év elejétől az új pályázatokban is megtestesülő agrártámogatási rendszernek két pillére lesz: a családi gazdaság és a termelői csoportok (szövetkezetek) támogatása. A termelői csoportokba tömörülő gazdák zárt lánc keretében termelésre, feldolgozásra és értékesítésre pályázhatnak, a teljes folyamat költségeinek akár 90 százalékát is megkaphatják vissza nem térítendő EU-s támogatások formájában. A szaktárca új agrárstratégiája arra alapoz, hogy a szövetkezeti összefogást különböző okokból elutasító hazai gazdák mentalitásváltásához célirányos támogatási rendszer kell, hogy a termelők maguk győződjenek meg: összefogással nem csak olcsóbb a termelés, hanem az értékesítés is biztonságosabb. „Az elmúlt két évtizedben azt láttuk, hogy a legtöbb gazda másodkézből vásárolt traktorral és mezőgépekkel próbált szerencsét. Utópia abban reménykedni, hogy mindenki be tudja szerezni a termeléshez szükséges teljes gépsort. Ezzel szemben arra van szükség, hogy például gépszövetkezet keretében nagy kapacitású, modern traktort és új mezőgépeket tudjanak vásárolni, így versenyképes termelési technológia honosítható meg” – magyarázza az államtitkár.
A versenyképesség terén Románia nagyon rosszul áll: a legnagyobb területen termesztett kukorica hektárátlaga például a fele a franciák 8000 ezer kilós átlaghozamának. De hasonlóan alacsony a tejelő szarvasmarhák termelékenysége is, így nem véletlen, hogy a jövő tavasztól liberalizálódó európai tejkvótarendszer nagy vesztesei a hazai tehéntartók, akik képtelenek lesznek majd versenyezni a román piacot elárasztó holland, német vagy francia tejjel. Ezekre a gondokra egyetlen orvosság létezik: a gazdák összefogásán alapuló szövetkezeti rendszer, amit a kormány 2015-től támogatási prioritásként kezel.
Az orosz embargó okozta hazai károk részleges megtérítésére van ugyan uniós szándék, de Nagy szerint ez nem történik egyik napról a másikra. A termelői csoportok által felvállalható új értékesítésre épp azért van szükség, hogy növeljék a gazdák piaci versenyképességét.
Kiskapuk kisgazdáknak
Az új agrártámogatási rendszer – a hazai realitások talaján maradva – igyekszik helyzetbe hozni a kisgazdaságokat. A földalapú támogatási rendszer kedvezményezettje az 5-30 hektár közötti családi farm. A 40 év alatti fiatal gazdáknak további 20 euróval egészítik ki a jelenleg mintegy 155 eurós hektáronkénti összeget, maximum 60 hektáros területnagyságig. A kisgazdaságok lehetőségeit támogatják az úgynevezett hagyományos termékminősítéssel is: ezt olyan kisgazdaságok kaphatják meg, ahol a saját termelésű mezőgazdasági cikkeket feldolgozzák, főleg kézi munkával, legfentebb napi 400 kilós mennyiségben. E fölött az élelmiszertermékek előállítása is ipari termelésnek számít. Az idén ősszel átalakuló új rendszerben a hagyományos termékminősítést hagyományos receptek felhasználása címen cégek igényelhetik, a kisgazdák kisebb mennyiségben előállított, és ellenőrzött hagyományos termékek bejegyzésére kaphatnak engedélyt.
Nagy Péter Tamás úgy látja, a szabályozott ökotermelés is a kisebb gazdaságokon segít. Az új szabályozással ki akarják szűrni az eddigi visszaéléseket, amikor cégek ipari mennyiségben gyártott, adalékanyagokkal teli termékeit árulták hagyományos termékként. Az élelmiszer-biztonsági előírások betartása mellett tehát kisgazdák is gyárthatnak házi készítésű élelmiszereket, amelyek piaca megugrott az elmúlt időszakban. A kormány által bevezetendő termelői levél ezután tartalmazza valamennyi piacra kerülő zöldség, gyümölcs és egyéb élelmiszer termelőjét, így a vásárló megtudhatja a termék származási helyét.
A kisgazdaságok állattenyésztési ágazatára igényelhető dotáció is átalakul. Az eddig legalább három tehénre igényelhető, hazai költségvetési forrásból származó szarvasmarha-támogatás 2020-ig folyamatosan leépül. E helyett jövő évtől EU-támogatást fizetnek a legalább 10, maximum 250 szarvasmarhát tartó gazdáknak. Egy tejelő szarvasmarha után jövőre 250 euró, egy juh után 7 euró igényelhető, a támogatási összeg pedig 2020-ig folyamatosan növekszik. A különböző méretű gazdaságok pontos körülírását egy most készülő törvénytervezet szabályozza: ez lesz a jövő évtől életbe lépő új EU-s agrártámogatási rendszer alapja.
Tyúktartó és méhész kisgazdák kilátásai
Terebesi Ildikó és Csaba története nagyon sok olyan erdélyi kisgazda története, akik mezőgazdasági termelésből próbálnak talpon maradni. Helyzetük annyiban tér el az átlagtól, hogy mindketten mérnökök, akik negyvenes éveikben váltak munkanélkülivé. Kolozsvár egyik külvárosában laknak, ezért is esett a választásuk a mezőgazdaságra. Terebesi Ildikó (képünkön) három éve látott neki a tyúktartásnak, tojástermelésnek, férje második éve tanulja a méhészkedést, egyelőre tíz családdal. A Németországból származó ötven csirkével elkezdett tyúkászat mai állománya 120 tojóhibrid, a bővítéshez azonban már falura kellene költözni, ahol engedélyezett az állatfarmok létrehozása. Ildikó szerint 400-500 tojótyúkra lenne szükség egy jól működő, önfenntartó családi gazdasághoz, de a jóval kisebb állomány hozamának értékesítése is olykor gondot okoz, mivel csúcstermelésben nehéz a teljes mennyiséget eladni. Kolozsvár területén házhoz szállítják a megrendelt termékeket, ha viszont falura költöznének, a szállítási költségek miatt drágább lenne a biominőségű tojás. A hibridtyúkokkal termelt tojás azonban nem minősülhet biónak, még akkor sem, ha a takarmánykeverék jórészt az. A 13 hektárnyi magyarpeterdi családi örökséget Terebesiék inkább a méhészetre fordítanák, ebben látnak nagyobb fantáziát, arra jobb eséllyel lehet pályázni. Ildikó szerint sok méhészismerősük jutott agrártámogatáshoz az elmúlt években, ők azonban későn értesültek a lehetőségről. Így a jövő évi kiírásokban reménykednek.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.