HIRDETÉS
Az 1989-es rendszerváltás után Romániában újra elkezdődött a medvevadászat, beleértve a hajtást is. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a medvében rögzüljön az embertől való ösztönös félelem. A rendszerváltást követően először 2016-ban a Dacian Cioloș vezette új technokrata kormány nem adta ki az évi prevenciós medvekilövési keretet.
Nyolc év telt el, amióta megszűnt a medve vadászata: ebben az időszakban folyamatosan nőtt a medve által okozott vadkár, illetve az emberek halálát, vagy súlyos sérülését okozó vadtámadások száma.
Az idén nyáron módosított 2006/407-es számú vadászati és vadgazdálkodási törvény ismét lehetővé teszi a medve vadászatát. A jogszabály 426 nagyvad kilövését engedélyezi vadászegyesületek számára. A meghatározott számú medvét azokon a vadászterületeken, azokban az erdőkben kell kilőni, amelyek olyan települések mellett vannak, ahol a közelmúltban sok medvetámadás, vadkár történt. A vadgazdák felelőssége, hogy a vadásztársaságokra leosztott 426 egyedet 2024 végéig kilőjék.
A prevenciós medvekvótát főleg őszi hajtásban kell végrehajtani, mert akkor van esély arra, hogy a már megesett károkat okozó egyedek puskavégre kerüljenek. Hajtásban az egyedül lévő egyedekre kell lőni, amelyek közepes nagyságúak – a bőrük 400 CIC pontszám alatt van –, így jó eséllyel mindkét nemből elesnek, ami javítja a medveállomány szerkezetét az ivararány, és a korcsoportok szempontjából egyaránt. Kapitális egyedek, valamint az 1 éves bocsokkal lévő anyamedvék nem lőhetők ki.
Vadászaton a hajtókkal sörétes puskával felszerelt vadászok is mennek, akik kényszerhelyzet esetén segíteni tudnak a balesetek elkerülésében. Medvevadászaton nem javasolt vadászkutyák használata, mert ha a kutyák bocsokat támadnak, az anyamedve rendkívül agresszívé válik, ami veszélyes helyzetet teremthet.
A vadászat lejárta után a nagyközönséggel tudatni kell az eredményt a szükséges útba-igazító tájékoztatással együtt, az elejtett vadakat vérmentes fotóval kell bemutatni.
Mindez segít abban, hogy a vadgazda bebizonyítsa, jóhiszeműen bánik a reá bízott vaddal, és több éves munkával helyre tudja állítani a felborult helyzetet. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a 8 évnyi beavatkozás hiánya rengeteg kárt okozott a medveállomány túlszaporodásával. A vadgazdák felelős munkája segíteni fogja a lakosság toleranciáját a medvék iránt, hogy a veszélyeztetett zónákban kevesebb vadat pusztítsanak el, a mostani állapot ugyanis sem az embernek, sem a medvének nem jó.
A medve etológiájának megváltoztatása – a nagyvad nyerje vissza ösztönös félelmét az emberrel szemben – nagyon nehéz, és sok időt igénylő feladat, amit kitartó munkával lehet csak elérni. A medvepopuláció robbanásszerű növekedése, és ennek nyomán a vadkárok gyors emelkedése bebizonyította, hogy az elmúlt nyolc évben meghonosított ,,non intervenciós vadvédelem” nem járható út.
Vadgazdálkodási szakemberként néhány medvevadászati tapasztalatot foglalok össze, amelyek betartása hozzájárul ahhoz, hogy a 2024-es medvekilövési keretet a vadászegyesületek teljesíteni tudják december 31-ig.
A hatékony medvevadászathoz tölcsér típusú hajtásterületet kell előkészíteni, aminek kötelező része a magas állások felépítése olyan területen, ahol várhatóan megjelennek a hajtott medvék, így lehet elkerülni a vadászbaleseteket. Az állást nyílt területen kell felállítani, és csak akkor szabad a medvére rálőni, amikor a nagyvad a vadászok vonalán elhaladt, hogy ne legyen menekülési útja, különben sebzetten visszatör az erdőbe a hajtók felé.
Minden állásban a vadászt tapasztalt kísérő segíti, aki megadja vagy sem a lövési engedélyt.
A kísérő – miután hajtás előtt megegyezett a vadásszal –, ő is lőhet a sebzett vadra, hogy a nemes vad szenvedését megkurtítsa.
A vad után-keresését csak képzett személyzet végezheti, itt már kutyát is használni kell. A vadászat végén a hagyományokhoz méltóan pompás terítéket kell rendezni, ahol vadászavatás is történhet.
Dacára annak, hogy a medve egyedül él, rendkívüli sok ismerettel rendelkezik társairól, akikkel élőhelyét megosztja. Életük során óhatatlanul találkoznak egymással és kialakul egy hierarchia. Az egy év alattitól 16 éves kor fölötti, hat korcsoportba sorolt medvék hosszú életük során ismerni fogják majdnem az összes többi medvét. Létezik ugyanakkor egy szezonális mozgás is, ami az élelemszerzés és a szaporodás során évente ritmikusan ismétlődik. A terület bejárásakor a más medvékkel történő találkozásuk alkalmával társaikat fel fogják ismerni a külalak, a szag, a nyom, a hagyott jelek, az ürülék, és nemek révén.
Példaként a kutyasétáltatás esetét említem. Az eb a kapun át látja, szagolja, hallja a másik kutyát, és elraktározza memóriájában az észlelteket, olyan elemeket, amit az emberek nem tudnak észlelni.
A következő sétán a kutyánk azonnal ellenőrizni fogja a kaput, ahol már tud a másik kutyáról, mivel eszébe jutnak a tulajdonságai.
Így van ez a medvével is, aki sokéves tapasztalatok alapján felismeri a többi medvét, akikkel élőhelyét megosztja.
A vad viselkedése alapján érthetővé válik, hogy a medve egy intelligens állat, aki ismeri társait, így gyorsan rájön, hogy a hajtóvadászat a bőrére megy. A hajtott medvék félelem-feromonokat bocsátanak ki, amiket a hajtásban lévő más medvék is észlelni fognak. Amikor keresztezik egymás nyomait, a szaglás által felismerik a veszélyes helyzeteket. A hajtott medvének hasmenése lesz, amit a többi medve is észlelni fog. Amikor veszélyben érzi magát, a medve specifikus hangokat ad ki, amit a többi medve is hall.
A medvevadászat 2016-os betiltása óta nyolc év alatt a medve nem észlelt emberi veszélyt. Két generáció medvebocs született azóta, akiket anyjuk nem tanított meg arra, hogy az embertől félni kell. Az emberrel szembeni ösztönös félelmet azonban nem lehet egy-két év alatt visszaállítani a medvepopulációkban. Biztosra vehető, hogy a medvevadászat idén őszi bevezetése nyomán, pár éven belül a vadkárok nem fognak csökkenni. Ezen a helyzeten a minden ősszel megrendezett hajtóvadászatok tudnak csak segíteni, csupán ezzel lehet az egyensúly visszaállítani. A cél az, hogy a medve ismét féljen az embertől. Az ismétlődő hajtóvadászatokat valószínűleg újabb két medvegenerációnak kell érzékelnie ahhoz, hogy a nyolc évvel ezelőtt megbomlott egyensúly helyreálljon.
A vadászterületek bérlői, a vadgazdák felelős módon és évekre kiterjedően kell dolgozzanak azon, hogy szakmaiságukat bizonyítsák, a medvekárok ugyanis előreláthatóan nem fognak csökkenni 2-3 éven belül.
A közvéleményt méregzöld szervezetek próbálják majd befolyásolni, hogy ne vadásszák a medvéket. Ezzel szemben a vadgazdának tettekkel kell bizonyítania, hogy a mostani élet-halál helyzetben a normalitás visszaállítására törekszik a vadgazdálkodásban. Ennek előfeltétele a 2024-es preventív kvóta felelős teljesítése.
Dr. Benke József
A szerző a Zetelaka és Társai Vadász- és Horgászegyesület elnöke, vadgazdálkodási szakmérnök
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
