Ukrajna: nem lehet tartós béke a kisebbségi jogok garantálása nélkül

Ukrajna felmerülő uniós csatlakozása kapcsán érdemes feleleveníteni, hogy az Európai Unió 2004-es bővítésének előfeltételei között a kisebbségek jogállásának, nyelvi jogainak rendezése is szerepelt a csatlakozni szándékozó országok részéről. A magyarság szempontjából oly fontos kérdés napirenden tartása a csatlakozási tárgyalások keretében a magyar kormány diplomáciai igyekezete mellett, részben nyugat-európai kisebbségi politikusoknak, és jogvédő civil szervezeteknek volt köszönhető.

Egységes uniós kisebbségvédelmi jogi keret hiányában nyilvánvaló volt, hogy a határon túli magyarok jogainak szavatolását még a bővítés előtt ki kell harcolni,

mert csak annyi jogunk lesz biztosítva, amennyit beviszünk az Európai Unióba.

Ez az elv érinti az ukrajnai kisebbségeket is, mivel az EU továbbra sem rendelkezik általános érvényű, világos jogi kerettel a nemzeti kisebbségek státusának uniós és tagállami garantálásához. A jelenlegi háborús körülmények ellenére békét és megoldást kell találnunk az ukrajnai kisebbségek jogainak megteremtéséhez és jövőbeni betartatásához.

Ha az Ukrajnában élő kisebbségek helyzetét elemezzük, akkor elmondhatjuk, hogy a 2014-es meglehetősen ígéretes fejlemények ellenére azóta semmiféle pozitív dolog nem következett be sem Ukrajnában, sem a megszállt Krímben.

Az erre vonatkozó 2015-ös minszki megállapodásokat sem hajtották végre, ebben az irányban is elmaradtak a pozitív változások,

viszont azóta rosszabbodtak a feltételek. Elsősorban az állami intézményeknek az orosz nyelvű kisebbségekkel szembeni magatartása ad okot komoly aggodalomra, ami a körülmények tükrében talán érthető, de nem elfogadható.

Ukrajna bevezette az úgynevezett ,,autochton kisebbségek” intézményét, amelyek kedvezőbb helyzetben vannak, mint a nemzeti és etnikai kisebbségek. A húsz évvel ezelőtti EU-bővítési folyamat révén tíz ország lett uniós tag, de jogosan merül fel a kérdés, hogy ezt követően megtettünk-e mindent, támogattunk-e pontos szabályokkal rendelkező jogi keretet a nemzeti kisebbségek jogainak garantálása érdekében?

Ma az Európai Unió nem elégíti ki annak a 50 millió embernek a szükségleteit, akik az EU-ban etnikai és nyelvi kisebbségekhez tartoznak. Az Európai Bizottság nem tett eleget ezzel a kérdéssel kapcsolatos kötelezettségeinek sem. Ilyen körülmények között hogyan követelhetünk meg Ukrajnától olyasmit, amit nekünk az EU-ban még nem sikerült megoldani?

Az Ukrajna csatlakozását érintő vitákban a kisbbségek jogállása negyedrangú feltétel, ha szerepel egyáltalán.

Valójában Ukrajna decentralizációja és regionalizációja egyik módja lehetne annak, hogy néhány kisebbségi jogot kiterjesszünk azon régiók számára, ahol nemzeti kisebbségek élnek, és ehhez a helyi feltételek adottak.

Ukrajna jelenleg 18 különböző etnikai kisebbséget ismer el: kezdetben erőfeszítéseket tett a kisebbségi nyelvoktatás és az egyenlő jogok garantálására, de ezek a jogok az utóbbi években hanyatlóban vannak, különösen az őslakosok esetében.

Speciális jogi keretre van szükség az ukrajnai orosz ajkú közösség jogainak garantálásához, amelybe nemcsak az oroszok, hanem más, orosz nyelvet használó etnikai csoportok is beletartoznak.

A béke megteremtése szempontjából elmaradhatatlanul fontos lenne megvitatni ezeket a kérdéseket az ukrán civil társadalomban és a politikai szférában egyaránt.

Amennyiben európai horderejű megoldást akarunk szavatolni a nemzeti kisebbségek számára, az Európai Uniót konkrét jogi keret létrehozására kell kötelezni, amely egy esetleges ukrajnai bővítés esetében alapfeltételé válna. Nem lehet béke jog nélkül.

Krivánszky Miklós