Verespatakkal bukó politikum

Makkay József 2013. november 15., 12:22

A román belpolitika szövevényes történésein edződött újságíróként déja vu érzésem van a verespataki különbizottság döntése nyomán. Máshol, más formában is megtörtént ez már velünk. Annak, aki kevésbé van képben az európai viszonylatban is egyedi bányanyitási elképzeléssel, az előzményekről talán annyit: jó tizenöt évvel ezelőtt egy Kanadába szakadt román atyafi beállított az illetékes bukaresti minisztériumba, hogy ő Verespatakon megnyitná Európa legnagyobb ciántechnológiás aranybányáját. A hír hallatán senki nem csapta rá az ajtót, de még udvariasan sem tessékelték ki. Ehelyett az történt, hogy a bányászattal korábban soha nem foglalkozó, magát mégis bányaipari vállalatnak kikiáltó Gabriel Resources vezetői azonmód szerződést kötöttek a Verespatakon tevékenykedő román állami bányavállalattal. És ezzel elkezdődött a kétezres évek legnagyobb visszhangú gazdasági szappanoperája.
Kapásból sorolni lehetne legalább tíz hasonló történetet, amikor román vezetők abszurd gazdasági vagy privatizációs szerződéseket írták alá, amelyekről már az aláírás pillanatában tudni lehetett, hogy nem csak a helyi közösségeknek káros, de az országnak sem használ. Egyetlen célt szolgáltak: a politikai klientúra zsebének dagasztását. Emlékezzünk csak az amerikai Bechtel-céggel kötött ügyletre: szerződésbontáskor derült ki, hogy a versenytárgyalás nélkül megépített Kolozsvár környéki autósztráda Európa legdrágább autópálya-szakasza. Az országnak hatalmas kárt okozó, a szerződésbe eleve kódolt csődért senkit sem vontak felelősségre, mint ahogy az is valószerűtlen, hogy a Gabriel Resourcesnak józan emberi ésszel kivitelezhetetlen bányanyitási szerződéséért valaha is fejek hullanának.
A román belpolitika jó ideje a kármentésről szól. A verespataki ciános történet is ennek a része, amelyben a civil szervezetek által felvállalt környezetvédelmi tüntetéseknek jutott mostanában kiemelt szerep. Több ezer ember elégelte meg azt, amit szakemberek már régóta mondogatnak: a ciános technológiájú verespataki kitermelés önmagában veszélyes terv, de a világ legnagyobb aranybányájának telepítése az Érchegységbe környezeti katasztrófát idézhetne elő.
Még nem tudni, mi lesz a történet vége. A bányanyitási tervet valószínűleg tovább jegelik, a nemzetközi bíróságon pedig elkezdődhet egy Románia ellen indított kártérítési per. Amit neves jogászok szerint megnyerhet az ország. A helyzet azonban ezzel nem rendeződik. A normalitás állapotának megteremtéséhez ugyanis a közérdeket szem előtt tartó, román politikai osztályra lenne szükség. A helyzet mai állása szerint azonban erre van a legcsekélyebb esélyünk.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.