Valószínűleg sokan nem emlékeznek már a bukaresti parlament 2013. december 10-i, a román törvényhozás „fekete keddjeként” emlegetett ülésére.
Azon a napon a kétharmados többséggel rendelkező, teljhatalomra törő szociálliberális szövetség (USL) arra tett kísérletet, hogy maga alá gyűrje a jogállamot és az igazságszolgáltatást. A honatyák napirendre tűzték a lobbi-, az amnesztia-, valamint a verespataki bányaberuházás beindítását lehetővé tévő törvényeket (ezek a kezdeményezések végül elbuktak), ugyanakkor úgy módosították a büntető törvénykönyvet, hogy kiiktatták az államfőt és a parlamenti képviselőket a köztisztviselők sorából, „szuper mentelmi jogot” biztosítva a választott tisztségviselők számára. Bár az alkotmánybíróság később ezt a Btk-módosítást is az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította, a parlamenti ámokfutás nyilvánvalóvá tette, hogy a demokrácia gyenge lábakon áll Romániában, ahol az elmúlt huszonhat évben a jogállam irányába tett lépések ellenére bármikor megtörténhet egy hátraarc.
Valami hasonló próbálkozásnak voltunk a tanúi az elmúlt héten a bukaresti Intact médiatröszt ügyében kirobbant botrány kapcsán. A történet dióhéjban arról szól, hogy az adóhatóság felszólította a cégcsoporthoz tartozó tévétársaságokat, öt napon belül ürítsék ki székházukat, amely a cég alapítója, Dan Voiculescu ellen hozott jogerős ítélet alapján 2014-ben az állam tulajdonába került. Az üzletember-politikust – akiről évekkel ezelőtt bebizonyosodott, hogy együttműködött a Szekuritátéval – tíz év börtönbüntetésre ítélték korrupció miatt, a bíróság által megítélt 60 millió eurós vagyonelkobzásnak azonban mindeddig nem sikerült érvényt szerezni. A tröszthöz tartozó Antena 3 hírtelevízió hisztérikus, a tényeket durván elferdítő kampányba fogott, a szólás- és sajtószabadság eltiprási kísérleteként beállítva az adóhatóság fellépését. Holott a mértékadó bukaresti sajtó is felhívta a figyelmet, hogy szó sincs a média elleni támadásról, egyszerűen be kell hajtani egy köztörvényes bűnözőn az államnak okozott több tíz millió eurós kárt. A politikai pártok szinte kivétel nélkül beálltak a Voiculescu-média diverziókeltőinek kórusába, Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök kezdeményezésére pedig a felsőház Dacian Cioloş kormányfő „perzsára hívásával” vitatta meg „a sajtószabadság elleni merényletet”. Hasonló véleményt fogalmaztak meg az RMDSZ vezetői is, fontosnak tartva kiállni egy olyan tévécsatorna mellett, amelynek soha sem kellett a konkurenciához sietnie egy jó adag magyarellenességért. Kelemen Hunor elnök elfogadhatatlannak nevezte a szabad véleménynyilvánítás korlátozásának az Intact-tal szemben alkalmazott formáját, Verestóy Attila szenátor pedig úgy vélekedett: a demokráciát veszélyeztető precedenst teremt, ha „adminisztratív eszközökkel” ellehetetlenítik egyes vélemények szabad kifejezésre juttatását a médiában. Mindamellett, hogy megközelítésük alapvetően téves, a szövetség politikusainak álláspontja képmutatásra is vall, hiszen nem emlékszünk, hogy hasonló vehemenciával vettek volna védelmükbe valamely bajba jutott magyar sajtóterméket – például 2009-es ideiglenes megszűnésekor az Erdélyi Naplót.
A pontot Klaus Johannis tette fel az i-re, amikor „banális adminisztratív intézkedésnek” nevezte az adóhatóság ama igyekezetét, hogy érvényt szerezzen egy jogerős bírósági ítéletnek. Mondja ezt az az államfő, akit a 2014-es elnökválasztás kampányában éppen a Victor Pontának korteskedő Voiculescu-tröszt állított be gyerekkereskedőként. Persze egy sajtóterméket még valótlan állítások miatt sem szabad bezárni, elvégre azért van a médiahatóság és az igazságszolgáltatás, hogy megfelelőképpen büntesse a félretájékoztatást. A mostani médiabotrányban az igazán veszélyes az, hogy az érintett tröszt és a védelmére siető politikusok azt sugallják: a bírósági ítéletek végrehajtása fakultatív, a törvények pedig nem vonatkoznak egyformán mindenkire. Márpedig ez az üzenet roppant káros éppen most, amikor Brüsszel olyan jelzéseket küldött Bukarestnek, miszerint belátható időn belül megszüntetheti az igazságügyi reform és a korrupcióellenes harc eredményeinek figyelemmel kísérését szolgáló Együttműködési és Értékelési Mechanizmust. Viszont az igazságszolgáltatásra a politikum és a sajtó által gyakorolt nyomást elnézve talán jobb is, ha az EU még hosszú ideig rajta tartja a szemét a romániai folyamatokon
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.