Mindennapi várakozásunk

Ha megkérdeznénk az embereket, mit jelent advent, kevesen tudnák a helyes választ. Ha azt kérdeznénk, hogy mikor van, talán többen tudnának válaszolni, de furcsa, hogy az egyik értelmező szótár is helytelen választ ad, hiszen azt írja: a karácsonyt megelőző négy hét. Ezzel szemben a helyes válasz a következő lenne: a karácsony előtti négy vasárnap által behatárolt időszak. Ezért is kezdődik az advent néha december elején, máskor, mint az idén is, november végén.

Amerikában, Nyugat-Európában sok helyen az adventi időszak – és karácsony is – csak bolti tolongást, ajándékok vásárlását, különböző termékek árleszállítását vagy legfennebb adventi koszorút és kidíszített karácsonyfát jelent, egyesek ezt az időszakot használják ki a takarításra vagy a bevásárlásra. A globalizáció hatására pedig már nemcsak az előbb említett régiókban, hanem nálunk is hasonló a helyzet. Sőt, sok esetben a kirakatokban már október végén megjelennek az adventi koszorúk, mikulások és színes fenyőfák, hogy a vásárlási lázat fokozzák. Ahogy a reklámszakember fogalmaz: ilyenkor akár hópihékkel teleaggatott druzsbát is el lehet adni.

De hát akkor mi is advent? Mit várunk ebben az időszakban? Egyrészt Jézus megszületését, a karácsonyt, másrészt az Úr újramegjelenését, visszajövetelét, amelyet mindennapi imádságunkban is naponta elmondunk: jöjjön el a te országod. Ilyen megközelítésben akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden nap adventünk van. Minden nap várjuk Jézust.

Mi az értelme tehát a mi várakozásunknak? Egyrészt előkészület karácsonyra, Jézus befogadására – szeretet által. Másrészt bűnbánat általi alapos előkészület az utolsó ítéletre. Hogyan? Azt olvassuk az utolsó ítéletről, hogy akkor eljön az embernek Fia az ő dicsőségében, és elválasztja az igazakat a hamisaktól a következők szerint: amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.

Csendesedjünk el, és válaszoljunk magunkban a kérdésekre: el tudjuk-e mondani, hogy az éhezőnek enni adtunk, a vétkezőnek megbocsátottunk, az elesettet felemeltük, a bajban sínylődőket megvigasztaltuk, a rászorulókat megsegítettük, a betegeket megsimogattuk?