A verespataki ciántechnológiás aranykitermelés hét eleji kormánykoalíciós szintű megtorpedózása kapcsán egy léptékeiben sokkal kisebb, mégis a sorba illő történet jut eszembe. A Kolozsvár szomszédságában fekvő Magyarfenes lakossága az elmúlt napokban egy emberként fogott össze, hogy a környék tiszta levegőjére veszélyt jelentő betonkeverő állomás építését megakadályozza. A magyar önkormányzati vezetők által hónapokkal korábban megkötött szerződést a lakosság tiltakozása miatt kellett bontani, a befektető kártérítés igényétől is elállt, amikor belátta, nem működtethet környezetszennyező gyárat a lakosság ellenében.
A történet nem helyi jellegzetesség: se szeri, se száma az olyan próbálkozásoknak, amikor egy szűk grémium próbál dönteni nagy méretű beruházásokról, amelyek hosszú időre meghatározzák egy-egy település mindennapjait, anélkül, hogy erről az ott élő lakosság véleményét is kikérnék. Hasonló a helyzet a Holzindustrie Schweighofer osztrák nagyvállalat 150 millió eurós háromszéki fűrészüzemének beruházásával is. Székelyföld leendő legnagyobb üzeme nem helyi környezetszennyezéssel bizonyulhat veszélyesnek Réty község számára, hanem hosszabb távon az egész régiót padlóra küldheti azzal, ha az évi mintegy félmillió tonna székelyföldi fakitermelés teljes mennyiségét felvásárolva, az egekig srófolja a nyersanyag árát, csődbe juttatva nem csak a helyi faiparosokat, hanem a tüzelőfát vásárló lakosságot is. Akik e befektetés ellen érvelnek, nem a nyugati beruházó munkahelyteremtő szándékát kérdőjelezik meg, hanem Székelyföld fenntartható fejlődésének alapját, a fakitermelést féltik, és az elszabaduló nyersanyagáraktól tartanak.
A környezetszennyező vagy a tágabb környezetet gazdaságilag hátrányosan érintő befektetők elszánt helyi, megyei vagy országos pártolói rendszerint csak az azonnali bevételt, az adókat és illetékeket látják, amivel kiegészíthető az amúgy mindig szűkös költségvetés, miközben nem gondolják végig ezek környezeti, humán és egyéb vonatkozásait. Így történhet meg, hogy Romániában folyamatosan visszatérő gond egy-egy gazdasági beruházás, illetve az ezt elindító, meggondolatlanul, körültekintés nélkül megkötött szerződések botrányos utóélete. Miközben helyi és megyei önkormányzatok és kormányok váltják egymást, a botrányosnál botrányosabb szerződések maradnak.
A verespataki ciános aranykitermelés a jéghegy csúcsa: nagyságát és veszélyességét tekintve mindenképpen listavezető, de akár rögtön utána írható az amerikai Bechtel céggel kötött autópálya-építési szerződés is. Közös nevezőjük, hogy egyiknek sincs gazdája.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.