Felvételi a MOGYE Doktori Iskolájába

A marosvásárhelyi orvosképzés egyik alapfeltétele az, hogy legyenek – minél magasabb szinten képzett és elhívatott – magyar oktatók. A romániai előírások szerint ehhez el kell nyerniük a doktori címet. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Doktori Iskolájába való sikeres felvétel ma már részben olyan feltételekhez, olyan pontozáshoz kötött, amelyek ismerete és gyakorlása nyilvánvaló előnyhöz juttat egyeseket. A jelképesen emlegetett „húsosfazék” körül levőket. Akik pedig attól távolabbra helyezkednek el, azoknak inkább kijár a tehetetlenség, a számukra meghagyott versenyképtelenség emlegetése.

Az idei számadatok szerint a MOGYE három karán összesen 36 doktorátusvezetőhöz hatvanan jelentkeztek, közülük 13 doktoranduszjelölt magyar (21,66 százalék). Négyen jutottak be költségtérítéses helyre a három karra: hárman az orvosira, valamint a fogorvosi magyar évfolyamelsője, akit az idén életbe léptetett szabályzat szerint tandíjköteles hely illet meg. Elszomorító végeredmény, hogy az orvosin a 23 tandíjmentes helyre felvett leendő doktorok és potenciális egyetemi oktatók között – az imént már említett – három magyar doktorandusz szerepel csupán (13 százalék). A hetes átmenő jegy alatt teljesítő hat diák fele magyar (50 százalék), ők nem jelentkezhetnek fizetéses helyre sem. Az egyetlen távolmaradó, a szóbeli beszélgetésen meg nem jelent személy – magyar (100 százalék). Vagyis a statisztikák lesújtóak. Érdemes elemezni az okokat, amelyek egyrészt a felvételi rendszerben, másrészt a gyenge teljesítményben és a szakmai kompenzáció hiányában lelhetők fel.

Ami a doktorátusvezetők nemzetiségi arányát illeti, a 36-ból tízen oktatnak a magyar tagozaton, ami jobb a beiratkozó jelöltek százalékánál (27,77 százalék). Egyikük már túl a hetvenen, de mindkét diákját (egy magyar és egy román) ösztöndíjas helyre felvették, mivel magyarországi kollegájával közösen irányítják a jelölteket, régi együttműködésük szellemében. Márpedig az egyetemi vezetés olyan határozatot fogadott el nemrég (egyesek idejében megtudták, mások csak most), miszerint idéntől a közös doktorátusvezetők irányításával jelentkező jelölteket mindenképpen költségtérítéses helyre veszik fel. Amennyiben pontszámuk alapján nem kerülnek be az államilag támogatott központi keretbe, úgy az orvosi egyetem vállalja fel a tandíjuk kifizetését, pontosabban eltekint a tőlük származó esetleges jövedelemtől. Egyébként a gyakorlat szerint szinte mindenki a tandíjköteles helyre szeretne bejutni, lehetőleg állami ösztöndíjasra. Sajnos gazdaságilag is lemaradtunk: viszonylag kevesen vannak olyanok, akik vállalják az évi nyolcezer lejes tandíj kifizetését négy éven át.  Amúgy kilencen indultak kettős doktorátusvezetéssel, mind tandíjmentes helyre jutottak be, bár hárman a pontszámuk alapján csak fizetéses helyet választhattak volna, amire nem feltétlenül akadt volna családi vagy egyéb támogató háttér. A kilenc esetből ötöt magyarországi féllel való együttműködés biztosított, erre az öt helyre három magyar és két román jutott be (60 százalék). Végre egy pozitív adat és egy egyoldalú gesztus.

Az Orvosi Karra felvett három doktorandusz marosvásárhelyi irányítója közül kettő magyar, azaz tízből csak két magyar doktorátusvezető bizonyult sikeresnek a biztos felvételt elnyert tanítványa által (20 százalék). Lényeges közös vonásuk, hogy adott korszakban ők voltak a magyar tagozat képviselői a MOGYE Doktori Iskolájában. De van még egy húsz százalékos statisztika a MOGYE magyar doktorátusvezetői köréből, egyikük mindkét statisztikában szerepel. A doktori felvételi hetében a tíz magyar doktorátusvezető professzor közül kettő a hírek címoldalára került a személyükhöz kötődő botrányok miatt. Egyiküket fényes nappal lebilincselve vezették el a rendőrök a hatóság bántalmazása miatt, másikuk luxusdzsipje az éjszaka leple alatt tucatnyi szabályosan parkoló autót és ugyanannyi járdán levő oszlopot károsított meg Marosvásárhely sugárútján. Még talány, hogy ki vezette, de amennyiben nem a professzor ült a kormánynál, szakemberként majd ő mondhatja ki a verdiktumot, mint oly sokszor, hogy a páciens (jelen esetben az ittas járművezető) pszichéje hányadán áll.

Amíg mi felemelő évnyitó ünnepséget tartunk, panaszkodunk és érzékenyen kutatjuk az igazságot, mások jó stratégiával, politikai és gyakorlati érzékkel az általuk kívánt irányba terelik a marosvásárhelyi orvosképzést, azon belül a Doktori Iskolába való felvételt. Úgy módosítják évről évre a pontozási rendszert, a felvétel módszertanát, ahogyan azt kedvezőnek vélik. Ennek eredménye, hogy az idéntől egyáltalán nem számít a pontozásnál a kutatásban való részvétel, és másodlagossá vált a tudományos közlemények szerepe. Egy impaktfaktoros cikk főszerzősége, ami egyébként a doktorátus megvédésének az egyik leglényegesebb feltétel, a tandíjmentes helyre esélytelenné teszi a jelöltet, amennyiben nem teljesülnek egyéb elvárások. Például, nem kap jó jegyet a felvételi bizottság négy tagjától, akiknek a nemzetiségét nem nehéz kitalálni. Persze, a tudománynak nincs nemzetisége, csak közös nyelve van, az angol. És legyen önbírálat: jelöltjeink zömének emelnie kellene a mércét hozzáállás és szakértelem tekintetében, hiszen minden hátrányos megkülönböztetés ellenszere a fokozott versenyképesség és az átlagosnál nagyobb teljesítmény.

Amennyiben nem a szakmai teljesítmény a legfontosabb, és a kutatási terv bemutatásának a pontozása sem jelenthet többet, mint az összpontszámnak maximálisan az egyharmada, hogyan lehet bejutni a MOGYE Doktori Iskolájába? A legújabb, idei szabályzatmódosítás alapján nagy előnyt élveztek, már-már pozitív megkülönböztetésben részesültek azok, akik csekély 2500 lej (harmada az éves doktori tandíjnak) lepengetése ellenében elvégezték a tudományos módszertani mesterképzést a marosvásárhelyi orvosegyetem keretében. Ők az elnyert pontszámuk mellé még kaptak 15 százalékot jutalomként, ami egy-másfél ponttal megemelhette a jegyüket. De 10 százalékos jutalomról is rendelkezett az idei szabályzat, ami az egyetemi éveik alatt „demonstrátor” státuszt élvező, erről bizonyítékkal szolgáló doktoranduszjelölteknek járt. Ennek az abszurd pontozásnak köszönhető, hogy többen meghaladták a tízes végeredményt, ami mégiscsak nonszensz, ezért számukra végül némi hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak, és tízesre lekerekítették a jegyüket. Ez lenne a Doktori Iskola tandíjmentes helyeire való bejutás kulcsa, avagy rejtélye?

Egy nyuszikás vicc jut eszembe. A nyuszika államvizsga-dolgozatát írja valahol az erdő szélén, a tézis témája: hogyan győzik le a kis állatok a nagy állatokat. Sorra elmegy mellette a róka, a farkas és a medve, akik rácsodálkoznak a választott témára, sőt mi több, megszólal bennük a virtus. Ezért gyakorlati bizonyítékot kérnek, és a szomszédos bokor mögé mennek a nyuszikával, hogy bizonyítást nyerjen, ki az erősebb. Mindhárman megtépázottan, vérző sebekkel hagyják el a helyszínt. Végül kijön a bokor mögül az oroszlán, és kimondja az igazságot: látod, nyuszika, nem az a lényeges, hogy mi a szakdolgozatod témája, hanem az a fontos, hogy ki a témavezetőd!