Csíksomlyó, a nemzeti összetartozás

A valószínűség-számítás szabályai szerint életünkben legfeljebb egyszer adatik meg, hogy pünkösdvasárnap úgy essen egybe a nemzeti összetartozás napjával, hogy e napon ünnepelje az ortodox közösség is a Szentlélek kitöltetését. A pünkösd szombatján – idén Trianon előtti napon – sorra kerülő csíksomlyói búcsú a négyszázötven éves hagyomány alapján a Salvator-kápolna előtti keresztre vésett szöveget választotta mottójául: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!” A kerek évfordulóhoz mérten tartásos szöveg a vallási hűségre és általa jelképesen a nemzeti hűségre szólít fel. Hiszen mellé gondolhatjuk: „Uram! Tarts meg minket édesanyánk nyelvében és édesapánk kultúrájában! Az ősi templomot és iskolát éltesd tovább bennünk!”

Idén a számok misztikája azt is üzenhette: az ötszáz éves reformációval együtt ebben az esztendőben ünnepeljük a 450 éves magyar református egyházat. Közösségünket (is) tizedelő egykori vallásháborúk után sok-sok emberöltővel, a tolerancia és türelmesség viszonylagos korában kimondható: az ősök szent hitében és erényeiben való megtartatás annál erősebb kötelék, minél inkább párosul mások tiszteletével és megbecsülésével.

A Csíksomlyói Szűzanya idén azt üzente Csík, Székelyföld, Erdély, Csángóföld, az anyaország, a határon túli területek, a nagyvilágban szétszóródott magyarság számára, hogy ezeréves kereszténységünk megtartása nemcsak vallási, hanem egyúttal nemzeti feladat. Ezt az üzenetet szentesítették az erdélyi főpapok, a Magyarországról és a Vatikánból érkező főméltóságok, és velük együtt személyes jelenlétével megerősítette Magyarország elnöke, minden magyarok legfőbb képviselője. Több százezer, talán félmilliónyi jelenlevő római katolikus és más vallású, többnyire magyar ember előtt. Akik hosszabb vagy rövidebb zarándokútra vállalkoztak, messziről jöttek, vagy csupán Márton Áron útján ballagtak végig, majd felkapaszkodtak a nyeregbe. A kivételesen csillogó napfénybe öltözött Boldogasszonyhoz igyekeztek keresztutat megjáró hívőkként, keresztaljakba szerveződve, zászlók és településtáblák mögé csoportosulva, vagy éppenséggel a maguk útját járva. Közöttük a nemzetük sorsa iránti aggódást lelkükben hordozó vagy éppenséggel  zászlajukra tűző magyarokkal, csendesekkel és hivalkodókkal egyaránt.

Nagyon sokan eljöttek idén is a búcsúra. Talán az eddiginél hosszabb sorok kígyóztak a Hargitán, és egyre többen vállalkoztak kerékpáros vagy gyalogos útra. Rengeteg fiatal és gyermek volt együtt a Nyeregben, jövőnk reménységei. De jöttek a fiatal és középkorú felnőttek, a Kissomlyó hegyre kapaszkodó utat ki tudja hányadszor megjáró idősebbek is. Dolgoztak az izmok, sugárzott a lélek. Senki sem adta fel, még hordágyon is felcipeltek erejükben megfogyatkozó időseket. Együtt lélegzett, izzadt és imádkozott a nemzet. Ennek a rendkívüli, sajátos, évente csak egyszer megismételhető nemzeti összetartozásnak az ereje a Duna Tévé jóvoltából minden magyarhoz eljuthatott. Hitet, reményt és szeretetet sugározhatott a mindennapokhoz.

Felemelő emberi, vallási és nemzeti együttlétnek adott otthont idén is Csíksomlyó. Mégis hiányoltam, hogy pünkösd és a nemzeti összetartozás napja egybeesésének az isteni jele nem vált próféciává, nem fogalmazódott meg üzenetté azon a napon, amikor a lehető legmagasabb a magyar összefogás – amúgy sokszor visszahúzó – szintje.

Mert valós vagy vélt nemzeti fájdalmunknak nem a himnuszok eléneklése után kellett volna hangot adni „Vesszen Trianon!” bekiabálásokkal. Egyrészt nem ott a helye számos egyéb megnyilvánulással együtt, másrészt a mai népesedési, politikai helyzetben június negyedikének már egészen más az üzenete. A határok helyreállításának a követelése helyett a nemzeti összetartozásban rejlő mérhetetlen erő kihasználása sokkal inkább alternatívát jelent. Aminek a hangsúlyozása és a táplálása közös feladat. A Szentlélek kitöltetése és a nemzeti összetartozás kinyilvánítása időpontjainak idei véletlen, mégis isteni egybeesése arra ad alkalmat, hogy a fentiek jegyében a közös jövőbe tekintsünk. (Még a Nyeregbe felkapaszkodó román hívőkkel és bámészkodókkal együtt is, hiszen a nyugati-keleti pünkösd egybeesése okán a Szentlélek kitöltetése egyetemes érték.)

Csíksomlyó csodálatos tanúságtétele a közös lelkületnek és szellemiségnek. A csoda idén csak fokozódott az időpontok egybeesése, a számok rejtélye által. Ráadásul még egy „csodaszarvas” is megjelent a pünkösdi búcsún, a Salvator-kápolnát a nyeregtől elválasztó kerítés melletti bokrokban rémülten láttam szaladgálni. Nem képzelődök, mások is tanúságot tehetnek róla. Ez a megkésett csodaszarvas ezúttal nem országalapításra, hanem a nemzeti összetartozás jegyében kitöltetett Szentlélek megtartó erejére szólított fel.

Dr. Ábrám Zoltán