Egy ország Gigije, a modern kori román társadalom első számú betyárja lebukott. A végzet utolérte az érinthetetlennek hitt gengsztert, a szegények atyaúristenét, az Athosz-hegy csiszolóját, az emberi primitivizmus szinonimáját, aki már-már azt hitte magáról, hogy ott ül Isten jobbján. Sokadik nekifutásra sikerült oda juttatni, ahol a hozzá hasonló kártékony figuráknak helyük van. Ahogy lenni szokott, ha egyszer a lavina elindult, nehezen lehet neki gátat vetni, néhány lezáratlan dosszié ugyanis tovább hosszabbíthatja a juhász rácsok mögötti pihenését.
Talán nem ér a kárörvendés vádja, ha kijelentem: némi elégtétel számomra, hogy Becalit még az én életemben elítélték. Nagyon úgy tűnt ugyanis, hogy a tizennégy esztendeje tartó vizsgálatok ebben az évszázadban már nem zárulnak le. Szeretnék kezet fogni azzal a három bíróval – a nyolcból! – aki vette a bátorságot, és pontot tett az ügy végére. És gratulálni azoknak az ügyészeknek, akik nem adták fel a harcot. Elgondolkozhatnak az ítéleten azok is, akik úgy hiszik, naponta szembe lehet köpni az igazságszolgáltatást, ezzel együtt pedig azokat is, akik próbálnak becsületesen élni – akár máról holnapra – ebben az országban. Gigi Becali ugyanis csak a jéghegy csúcsa, a víz alatt lévő lényeg még felderítésre vár.
Hogy mennyi rosszat tett a román társadalomnak Becali, most még talán fel sem tudjuk mérni. Egy biztos: a közgondolkodást olyan szintre süllyesztette, ahonnan igen nehezen megy majd a felemelkedés. Ha erre egyáltalán maradt még igény.
Az embereknek példaképekre van szükségük, márpedig a román média, sajnos – Európában talán egyedi módon – éppen az egykori juhászból faragott azt. Olyan mintát, amely erősíti azt a tévképzetet, hogy ügyeskedéssel, törvénytelenségekkel bárki megalapozta vagyonát és hírnevét. Pökhendi viselkedése, brutalizmusa, cinizmusa, a törvények és szabályok semmibevétele, embertársainak megalázása sokak számára lett követendő példa.
Szabadságának utolsó perceiben sem hazudtolta meg önmagát. Áldozatnak tüntette fel magát, Istenre hivatkozott, a keresztény szellemet emlegette, a Sátán kezét látta az ítéletben, holott jogi szempontból közönséges bűnöző. Aki azonban azt hiszi, hogy ezzel Gigi Becali végleg eltűnik a közéletből, téved. A román sajtó – ahogyan Adrian Nãstase esetében is – várhatóan még a börtönbeli lélegzetvételét is figyelemmel kíséri majd. Ő meg üzenget majd a cellájából, osztja az észt, netán könyvet ír. De legalább egy ideig nem a mi levegőnket szívja.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.