Ritka alkalom, amikor a nemzeti oldal is igazat adhat Mesterházy Attila MSZP-vezérnek, a magyar baloldal miniszterelnök-jelöltjének egy kormányt bíráló megjegyzés tárgykörében. Márpedig, ha komolyan vesszük önmagunkat és a valóságot, mi mást tehetünk annak kapcsán, hogy az összefogás jelöltje kampányfogásnak nevezte a belügyminiszter azon gesztusát, amellyel feloldotta Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszédének kiszivárogtatásával kapcsolatos két nemzetbiztonsági jelentés titkosítását?
A gesztus eleganciájáról persze lehet vitatkozni. Annyi azonban biztos, hogy a másik oldalnak, amely a kampányban többször is magyart magyar ellen uszított, lerománozta a teljes erdélyi magyarságot, manipulált a számokkal – beleértve a közérdekű adatokat is, ami korántsem mellesleg a büntetőtörvénykönyvbe ütközik –, aligha van erkölcsi alapja e gesztus időzítésének kifogásolására. Nem csoda hát, hogy meglehetősen erőtlen a baloldali tiltakozás.
Kimerevítve
Több okból is hatékony és taktikus lépésnek tűnik a kiszivárogtatás kapcsán a beszéd ismételt reflektorfénybe állítása. Balatonőszöd kimerevítve mutatta meg a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség valódi arcát. Maga a miniszterelnök ismerte el, hogy hazudtak reggel, délben és este, trükkök százait vetették be a választási győzelem érdekében. Miután hosszú ideig tartó spontán tiltakozás tört ki a beszéd hatására, 2006. október 23-án a rendőrök erőszakkal kiürítették a Kossuth teret, majd rátámadtak a felvonulókra. Akik addig békések voltak, viszont a minden ok nélkül bevetett könnygázt és erőszakot egy részük hasonló módon „honorálta”. A folytatást ismerjük: arendfenntartó erők tagjai azonosítójel nélkül rátámadtak a békés ünneplőkre is, lovasroham következett meglékelt koponyákkal, kilőtt szemekkel, szadista kéjjel eltört csontokkal. S hogy el ne feledjük: eszméletlenre verték a parlamenti igazolványát felmutató Révész Máriuszt. Hogy kik, azt mindmáig homály fedi, több szemtanú, köztük személyes ismerőseim is állítják, hogy a törvényes előírásoknak több rendben fittyet hányó, azonosíthatatlan brutális alakok közül többen nem beszéltek magyarul. Mindezek után hamis rendőri vallomások alapján gyorsított eljárásban, sorozatban ítélték el első fokon a megverteket és megkínzottakat. A ballib sajtó túlkapásnak titulálta az állami terrorcselekményt, a demokráciáért a rendszerváltás óta főállásban aggódó Sólyom László köztársasági elnök pedighallgatott. A ballib politikum szinte egységesen kiállt Gyurcsány Ferenc mögött, Kuncze Gábor attól sem riadt vissza, hogy cinikusan ironizáljon Révész Máriusz esetén, Demszky Gábor pedig kitüntette a vérontás fő felelősét, Gergényi Pétert. Mindez így együtt: Balatonőszöd.
Fordítva sült el a fegyver
Az ukrajnai zavargások még apropót is szolgáltatnak a tragikus októberi események felelevenítésére, annak dacára, hogy éles különbség van a két eseménysor között. Ukrajnában a tüntetőket bizonyítottan kívülről fizették, nem tudni biztosan, hogy kik lőtték az embereket, összességében pedig nem a fennálló hatalom törvényes vagy törvénytelen volta állt a tüntetések motivációjának középpontjában, hanem az ország geopolitikai orientációja.
Visszatérve a szóban forgó jelentésekre: hiába állítja Bajnai Gordon, hogy ezek a részinformációk eltorzítottak, fehéren feketén kiderül belőlük, amit a jobboldalisággal aligha gyanúsítható Index hírportál is megírt: „az őszödi miniszterelnöki beszéd kiszivárogtatója egy MSZP-s politikus, aki a miniszterelnökkel és a frakcióval egyeztetve szervezte meg [annak] nyilvánosságra hozatalát”. Tehát akármit beszél az eset kapcsán a nem is kissé zavart Gyurcsány kedvenc tévécsatornáján, az ATV-n, aligha tagadhatja, hogy áldását adta a kiszivárogtatásra. Mindemellett érdemes lenne elővenni Gyurcsány Ferenc azon nyilatkozatait, amelyeket médiakörútja során tett, midőn végiglátogatva a legnézettebb, leghallgatottabb tévé- és rádióállomásokat, szemérmetlenül szembehazudta a riportereket és a közvéleményt. Képes volt azt állítani, hogy az emlékezetes beszédben nem az MSZP, hanem az addig „demokráciában” eltelt 16 esztendő hazugságairól beszélt. Nem kellett volna mást tenniük a riportereknek, mint elővenni a beszéd szövegét és felolvasni a vonatkozó passzusokat, melyek egyértelműen tanúsítják, hogy bizony nem az egész politikai elit, hanem az MSZP hazugságairól és trükkjeiről beszélt Gyurcsány. Aki azt hitte, hogy ezzel a beszéddel új lapot nyit, új, másként hangszerelt hazugságkurzust indíthat el, a választók pedig ugyanúgy hitelt adnak majd neki és ünnepelni fogják, mint tették azt párttársai. Hadd idézzük a nárcizmustól nem mentes, saját hangjától megittasuló politikusnak a minap az ATV-ben elmondott szavait: „Nekem ez egy tizenkettő egy tucat beszéd volt. Egy átkozottul jó beszéd, szenvedélyes, túlzó jelzőkkel. Imádták ezt a beszédet, állva tapsolták, rohadt büszkék voltak rám.”
A merész húzás nem jött be. Sőt, a fegyver fordítva sült el. Balatonőszöddel indult az MSZP lejtmenete, amely a Fidesz 2010-es kétharmados győzelmébe torkollott. Az pedig, ahogy a Mesterházy kötelezésével, majd szánalmas mosakodásával, Simon Gábor 240 milliójával, a Paks-ellenes retorika hamisságának lelepleződésével a saját belső feszültségeivel megzavart „baloldal” most reagál, aligha tűnik egy fényes győzelem előszelének. Sokkal inkább egy érdemi mondanivaló és jövőkép nélküli, zsákmányszerzésre szakosodott, külföldről, a globalista főhatalom irányából ukázra váró komprádor csapat vereség előtti vergődésének.
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.