Advent harmadik vasárnapján amagyar közszolgálati televízió egész napos műsorfolyamban számolt be a „Jónak lenni jó” című adománygyűjtési akcióról. Aki élt és mozgott a tévében – és azon kívül – a jótettek helyszínén, megpróbálta kedvesen, de meggyőzően arra biztatni a nézőket, az országot, a nemzetet, hogy adományaikkal támogassák a rászorulókat, elesetteket, nélkülözőket.
Mindeközben Bukarestben a hatalom legújabb agyrémei ellen tiltakozó embereket hurcoltak el, vertek orrba-szájba, döntöttek földre gumibotokkal a tömegre könnygázzal támadó karhatalmi emberek.
Advent harmadik vasárnapján egyik szemem sírt, a másik nevetett. Nevetett az, amely a magyar televízió lélekemelő segélyakcióját követte, és sírt az, amely néha belenézett a román tévéadók tudósításaiba. Bár olykor egészen fordítva kellett volna ennek lennie: hiszen meglett embernek gyűlnek könnyek a szemébe, amikor látja, hogy nemzete mennyire „jó” tud lenni ebben az önző, kifordított világban, és vigyorogni volna kedve, amikor akarva-akaratlanul is a szemtanúja a véletlenül maga alá kapott szülőföldjén egy magát elitnek nevező csoport komédiájának. Ami nekik talán vicces, de egy országot megnyomorít. És ha a megkeseredett nép kitátja a száját, a bányászok által egykoron ültetett virágok között a gengszterhatalom védelmezői ismét nem válogatnak a megfélemlítés eszközeiben…
Ameddig advent harmadik vasárnapján Magyarországon kenyeret adtak a szegényeknek, Bukarest kellős közepén szájon vágást kaptak a hatalomtól jutalmul az igazságukért vonulók. Míg a szerencsétlen hajléktalanokat melegedőbe vitték a magyar önkéntesek, a román tüntetők a rendőrség fogdájában „melegedtek”.
Advent harmadik vasárnapján, túl a határon, a lélekről szólt az ünnep, a Balkánon az aljasságról, a hazugságról és a csalásról. „Otthoni” nemzettársainknak a hit adott erőt a lelkes adakozáshoz, „itthon” a gumibotok izmosították a karhatalom messzire nyúló karját.
A határ egyik felén az ünnep meghittségét tápláló jónak lenni jó hite, a másikban a vad ösztön, az egyenruhásoktól kapott verés, a fájdalom.
Egyfelől gyertya lángja világított az összefogásért, másfelől zseblámpákkal világítottak a demokrácia maradékáért kiabálók arcába.
Kétfajta hatalom mutatta meg igazi arcát advent harmadik vasárnapján. Az egyik, amely még megőrzi az adventi várakozás méltóságát, a másik, amely minden értéket semmibe vesz, hogy érvényesítse az akaratát, bebiztosítsa ingatag hatalmát.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.