HIRDETÉS
Elöljáróban tisztáznunk kell két fontos fogalmat: az autonómiát és a függetlenséget. Az autonómia egy közösség legmagasabb önrendelkezési formája egy országon belül. Az állítás miszerint az autonómia állam az államban állapotot eredményez, nem állja meg a helyét, mert az autonóm terület vezető szerveinek rendelkezéseit a többségi állam alkotmánybírósága felügyeli. Mi több, szükséges világossá tenni, hogy létrejöttének alapja a jogszabályban rögzített megállapodás a többség és nemzeti kisebbség között.
A függetlenségi mozgalmak egy független, önálló állam létrehozását célozzák. Ezek alapján a katalán helyzet egyáltalán nem hasonlítható a székely autonómiatörekvésekhez.
A katalán nép egy anyaországgal nem rendelkező önálló népként folytatja függetlenségi törekvéseit. Mint ilyen, az összemosás akár hátrányos is lehet a székely önigazgatás kérdésével, hiszen ez utóbbi soha nem célzott semminemű elszakadást. Egy jól működő autonómia ugyanis nem az elszakadás előszobája, hanem a gazdasági fejlődés, a stabilitás záloga.
A volt szocialista tömb országaiban valóban két autonóm terület működik: Moldáviában a gagauz és Szerbiában a vajdasági autonóm tartomány. E két példát az elmúlt évtizedben e sorok írója számtalanszor említette írásaiban, megnyilatkozásaiban.
A gagauz autonómia jogalapja egy 1994-ben született törvény, amelynek van egy kitétele: „ha a Moldáv Köztársaság, mint független állam jogállásában változás következne be, Gagauzia népének joga van a külső önrendelkezéshez”. Ennyiben a Székelyföldi autonómiakérdését is e példa kedvezőtlen megvilágításba helyezheti.
Az idézett interjúban ezzel együtt elhangzott kérdés, miszerint mit tenne a gagauz autonómiával a román állam, amennyiben Moldáviával egyesül, már néhány évvel ezelőtt többször is elhangzott a román parlamentben Kulcsár-Terza József képviselő jóvoltából. Választ egyszer sem kapott.
A Minority SafePack, valamint a nemzeti régiókra vonatkozó polgári kezdeményezések új lehetőségeket nyithatnak az őshonos nemzeti kisebbségek védelmének ügyében,
hogy Brüsszel is nagyobb figyelmet fordítson az unió lakosságának 10 százalékát meghaladó létszámú őshonos nemzeti kisebbségeire. Ennek jegyében e sorok írója Szili Katalin miniszterelnöki megbízottal, volt házelnökkel kidolgozta A nemzeti kisebbségvédelem javasolt alapelvei az EU-ban című javaslatát, amelyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. egy kiadványában jelentetett meg, és megtalálható a https://bgazrt/kiadványok honlapon.
Röviden kiemelem azt az öt alapelvet, amelynek európai szintű szabállyá emelését javasoljuk:
A nemzeti kisebbségek ügye nem egy ország belügye, hanem európai ügy.
Az állampolgárság elválhat a nemzeti identitástól, nem szükségszerűen azonos azzal.
A nemzeti kisebbségvédelem fundamentuma az identitáshoz való jog elismerése.
Az egyéni és a kollektív jogok elismerése is szükséges az identitás védelmének megvalósításához.
Egy állam területén elő nemzeti kisebbségek az adott állam alapszabályában elismert államalkotó tényezői.
A romániai magyar közösség elképzelései megfelelnek az európai normáknak.
Nem tartalmaznak olyan javaslatokat, amelyek más uniós országban ne volnának már gyakorlatban.
A magyar kormány a romániai magyar közösség akaratának és elképzeléseinek megfelelve mindent megtesz mind európai, mind szomszédságpolitikai szinten az önigazgatás kérdésének napirenden tartásáért, a szülőföldön való maradás, boldogulás és gyarapodás érdekében.
Kalmár Ferenc
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
