Eltűnő román közösségek a Balkánon – Brüsszelben kongatták meg a vészharangot

– Mielőtt a Balkánon élő románság helyzetére rátérnénk, megérdezném, hogyan látja a romániai nemzeti kisebbségek helyzetét? Van esély arra, hogy végre elfogadják a több mint tíz éve megfogalmazott, a nemzeti kisebbségek státuszát szabályozó törvényt, amely a személyi elvű autonómiát is szabályozná?
S. D. Sturdza: Romániának példaértékű jogszabályai vannak, ami a nemzeti és a felekezeti kisebbségeket illeti, mindegyiket tiszteletben tartjuk. Jómagam régóta érdekelt vagyok a Konstanca környéki kisebbségek jogállását illetően, gondolok itt az ottani török, tatár, német, bolgár stb. nemzeti kisebbségekre. A román diplomácia alapvető álláspontja a reciprocitás elve, ahogyan itt is elhangzott, a román állam jelentős anyagi támogatásban részesíti az ország kisebbségeit kulturális és spirituális értékeik és hagyományaik életben tartásának érdekében.

– Ismereteink szerint Ön az első EP-képviselő, aki a szerbiai és bulgáriai románok helyzetét az Európai Parlament elé tárja. Mi késztette Önt erre a lépésre?
S. D. Sturdza: Köszönöm az észrevételét, valóban eddig ezt a kérdéskört sem román, sem más képviselő nem tűzte napirendre.

A mostani meghallgatás beszámolóit és a megfogalmazott elvárásokat, leveleiket így hivatalos úton is eljuttatjuk az európai intézmények döntéshozóihoz.

Predrag Balašević elsősorban a timoki románság – fogalmazása szerint a történelmi szláv megnevezés szerint vlachok – veszélyeztetett helyzetére hívta fel a figyelmet, amelynek jelenleg a legfőbb oka a kontrollálatlan arany- és rézbányászat.
– Mekkorára tehető a timoki román népesség, vannak-e konkrét adatok ezt illetően?
Predrag Balašević: A népszámlálások keretében közösségünk tagjainak többsége vlachnak deklarálja magát, a többiek románnak, ahogyan a hétköznapi anyanyelvű kommunikációban szokásos. Becslések szerint mintegy 250 ezerre tehető a térségben élő románság létszáma. Ugyanakkor a történelmi körülmények miatt, a mintegy kétszáz éves asszimilációs folyamat eredményeként sokan szerbnek vallják magukat, abeli meggyőződésük miatt, hogy Szerbiában kizárólag csak a többségi nemzethez tartozó tagként lehet létezni.

– Miként nyilvánul meg az Ön által említett asszimiláció?
P. B.: Az Oszmán Birodalom alóli felszabadulást követően a mi térségünk Szerbiához került, amelynek ugyan sohasem volt konfliktusa Romániával, de a szerb adminisztráció intenzíven ügyködött közösségünk asszimilációjának érdekében. Elsősorban megtagadták közösségünktől az anyanyelvi oktatás lehetőségét, az istentiszteletek anyanyelven való megtartását, keresztneveink és vezetékneveink erőszakos szerbesítése is az asszimilációt szolgálta. A felsoroltak is az okai annak, hogy a közösség létszámának pontos meghatározása nehézségekbe ütközik.

Sajnos ma közösségünk nemcsak etnikai identitásának elvesztésével néz szembe, hanem azzal a lehetőséggel is, hogy fizikailag eltűnik ezekről a területekről.

– Beszámolójában felhívta a figyelmet a bányatevékenységek veszélyeire is. Ez miben nyilvánul meg?
P. B.: Ennek oka a réz- és aranyérc ellenőrizetlen kitermelése Bor és Majdanpek településeken, amelyet a kínai Zijin vállalat végez. Ez 2018-ban vált lehetővé, amikor a szerb kormány eladta az RTB Bor bányászati és kohóipari komplexumot a Zijinnek, és lehetővé tette a vállalat számára, hogy földet és más magántulajdont vásároljon a nagyrészt román nemzetiségű állampolgároktól, a meglévő törvények megváltoztatásával és az alkotmány súlyos megsértésével.

– A beruházások nem a térség fejlesztését szolgálják?
P. B.: A lehető legintenzívebb kitermelés érdekében a régió levegője a világ egyik legszennyezettebbé vált. A lakosok naponta rákkeltő részecskéket lélegeznek be, ami a rák, az asztma és más súlyos betegségek meredek növekedését okozza. Bárki, aki ellátogat Borba, tanúja lehet a riasztó helyzetnek – elég csak rápillantani a városban található nagyszámú gyászjelentésre, amelyek között egyre több a fiatal.

• Elsősorban Zagubica településre gondolunk, ahol mérgező cianid segítségével tervezik az arany kitermelését.
• Egy ilyen technológia a környezet tartós pusztulásához vezetne, és katasztrofális következményekkel járna a lakosság, valamint a növény- és állatvilág számára.
• Megjegyezzük, hogy ezek az esetek sértik az Alkotmány 78. cikkét, amely tiltja az olyan intézkedések megtételét, amelyek mesterségesen megváltoztatnák a lakosság nemzeti összetételét azokon a területeken, ahol hagyományosan és jelentős számban élnek nemzeti kisebbségek tagjai.
• Ezért felszólítjuk az összes illetékes hazai és nemzetközi intézményt, szervezetet és magánszemélyt, hogy akadályozzák meg Szerbia ezen részének további pusztulását a természeti erőforrások katasztrofális és ellenőrizetlen kiaknázása révén, és segítsék népünket a túlélésben azon a területen, ahol évszázadok, sőt évezredek óta őshonos népességként élnek.

Krivánszky Miklós, Brüsszel