Nem bűn, hanem hiba: menesztette Dan Petrescut a kolozsvári vasutas klub vezetősége

Vakmerő döntést hozott vasárnap éjjel a CFR vezetősége. Sőt, kijelenthető, egyenesen butát: menesztette állásából Dan Petrescu vezetőedzőt. Kik lehetnek olyan meggondolatlanok, hogy idény közben, a válogatott meccsek miatti szünet után, egy nemzetközi kupaszereplés előtti időszakban megváljanak attól az edzőtől, aki az évek során az összes játékosát kiismerte, és a legjobb tudása alapján állíthatná össze a csapatot? Nos, megvan a válasz: a CFR vezetői.

Igaz ugyan, hogy a csapat az utóbbi időben gyengén játszott, ez pedig az eredményeken is meglátszott, hiszen a vasutasok hat mérkőzésen öt vereséget szenvedtek, ám azt is meg kellene vizsgálni, hogy ezek a vereségek milyen körülmények között történtek.

Az Európa Ligában a Rómától nem szégyen kikapni, még 5–0-ra sem. A vasárnap esti kupában a Jászvásár ellen Dan Petrescu tulajdonképpen a cserék cseréit küldte a pályára, akik addig leginkább az edzéseken találkozhattak egymással, a pályán annál kevésbé. S ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a bírókupába való ténykedése – beleértve a Medgyes elleni hazai bajnokin tapasztaltakat is – jelentősen befolyásolta az eredményt, akkor csupán az aradi UTA elleni meccs az, amelyik igazán fájó a szurkolók számára. De mindenki elkönyvelte, hogy ha a csapat egy része lesérült, egy másik része koronavírusos, a harmadik pedig eligazolt (vagy éppen a vezetőség adta el jó pénzért), akkor nem lehet olyan eredményeket elérni, mint amilyeneket az elmúlt esztendőkben. Éppen ezért egyértelmű, hogy amennyiben Dan Petrescu nincs többet a csapatnál, akkor szinte borítékolható: jó ideig nem látunk eredményes focit a Fellegváron.

Félreértés ne essék. Nem akarom Dan Petrescut isteníteni. Számomra sem volt mindig szimpatikus. Lehetett szidni a kolerikus természetéért. Azért, mert sokat veszekszik a pálya szélén. Mert rengeteget panaszkodik – néha a körülményekre, máskor a játékosokra, sok esetben a bírókra. Azért, mert a gyengébb ellenfelet is sokszor úgy állította be, mintha az a legerősebb csapat lenne. Mert a csapata a szemnek nem mindig a legtetszetősebb játékot mutatta. És még sok mind másért. De egyet nem lehet megtenni: elvitatni az eredményeit. Márpedig egy edzőt az eredmények tartanak életben – s ezt éppen ő maga mondta.

A CFR pedig éppen Dan Petrescu irányítása alatt érte el több mint százéves történetének legeredményesebb korszakát. Zsinórban nyert háromszor bajnokságot, és egymás után két alkalommal sikerült bekerülnie az Európa Liga csoportkörébe.

Sőt, tavaly onnan tovább is jutni az idei „kupatavaszba”, ahol csupán a későbbi győztes, a Sevilla ütötte ki két döntetlent követően. Tette a csapat mindezt úgy, hogy a játékosigazolások anyagiakban mérve – az eredményeket figyelembe véve – szinte minimálisak voltak. Hiszen a keretbe szinte kivétel nélkül vagy olyanok kerültek, akik más bajnokságban, más csapatokban már nem kellettek, szabadon igazolhatókká váltak, vagy már idősek voltak. Dan Petrescu ennek ellenére a rendelkezésére állókkal – ahogy ő szokott fogalmazni – szinte csodákat tett.

Nos, a csodák az utóbbi időben elmaradtak – nagyrészt a fentebb említett körülmények miatt. Ezeket nem észrevenni és ezekkel nem számolni már nem bűn, hanem egyenesen hiba, mégpedig nagy. Ezért bárki is kerüljön a CFR kispadjára, áldozati állat szerepét fogja vállalni. Önként fog menni a mészárszékre. Mert ki az a megfontolt, csapat nélküli jó szakember, aki idény közben egy sorsdöntő EL-mérkőzés előtt vállalná a bajnoki címvédő kispadját? Úgy, hogy közben tudja egyrészt, miszerint a játékosok jelentős része nem bevethető, másrészt a csapat előtt egy megfeszített tempójú időszak áll, amelynek során kevesebb mint egy hónap alatt nyolc mérkőzést kell lejátszani rendkívül nehéz körülmények között. S harmadrészt pedig közben azt is, hogy a vezetőség az azonnali eredményességet várja. Ezért bárki is kövesse Dan Petrescut a CFR-nél, nehéz fába vágja a fejszéjét. Hacsak nem egy olyan vezetőségkedvenc, aki eredmények nélkül is elüldögélhet a kispadon. Ismerve azonban a fellegvári döntéseket, ez utóbbinak kevés a valószínűsége. Inkább az a valószínű, hogy egy viszonylag hosszabb, nyugodtabb időszakot – amikor nem cserélődtek kutyafuttában az edzők, és az eredmények is jöttek – újra a kapkodás és részben az eredménytelenség fog jellemezni. És ahogy az egyik ismerősöm fogalmazott: ezt az időszakot is túl fogjuk élni. Ami nem is vitás, a kérdés inkább az, hogy a periódus meddig fog tartani. Mert a CFR szurkolói megszokták a jó eredményeket és már a nemzetközi kupaszereplést is.