Húsz éve Görbiczék szolgálatában

– Meddig élt szülővárosában, Székelyudvarhely-en, és milyen emlékek fűzik oda?

– Szülővárosomat soha nem tudom elfelejteni, kellemes nosztalgiával gondolok mindig Udvarhelyre. 1964-től 1990-ig éltem a városban, de közben hat évig a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen voltam hallgató, illetve előtte kilenc hónapig katonai szolgálatot teljesítettem Temesváron.

– 1990-ben Magyarországra költözött. Miért döntött a kivándorlás mellett?

– Az elég nehéz időszak volt. A székelyudvarhelyi mentorom és példaképem, dr. Paul József – akit nem győzök minden egyes beszélgetés alkalmával megemlíteni, mert nagy hálával és szeretettel gondolok rá – emberi és szakmai hatására akartam baleseti sebész lenni. Abban az időben vagy a várostól távol lehettem volna baleseti sebész – egyesek gondoskodtak is arról, hogy egy marosvásárhelyi frissen végzett hallgató távoli román vidékre kerüljön –, vagy lehettem volna Székelyudvarhelyen valamilyen más szakirányú orvos. Én már akkor ezt a fajta sebészetet akartam választani: tudtam, hogy utaznom kell, és végül a kivándorlás mellett döntöttem.

– Győrben hogyan alakult az orvosi karrierje?

Nagy hagyományokkal és magas szakmai színvonallal rendelkező osztályon dolgozhattam. Igaz, hogy nagy energiabefektetéssel és rengeteg munkával járt, de a kollégáim segítségével, úgy érzem, előrehaladtam a szakmai úton.

– Orvosként hogyan került a kézilabda berkeibe?

– Még egészen kezdőorvos koromban az utánpótlásban vállaltam munkát. Igazából a szép emlékű nyári olaszországi, spanyolországi, svédországi utánpótlástornákra való kiszállások jelentették a kezdő lökést. Így kerültem orvosként közel a kézilabdázáshoz. Gyakorlatilag 1991-től vagyok elkötelezett a sport iránt: kezdetben az utánpótlásban, később már a felnőtteknél vállaltam munkát.

– Mióta dolgozik női kézilabdacsapat mellett a Győri Audi ETO-nál?

– Hivatalosan 1995-ben szakvizsgáztam és akkor rögtön alkalmaztak is a csapatnál. Azóta megszakítás nélkül szolgálom az ETO-t.

Jó barátommal és egyben főnökömmel, dr. Balog Péterrel látjuk el a munkát, aki munkahelyemen, a baleseti osztályon főosztályvezető.

– Legemlékezetesebb mérkőzés a Bajnokok Ligájából vagy a hazai pontvadászatból?

Több mint húsz éve élek a csapat környezetében. Fájó vereség a hét zsinórban elvesztett európai kupadöntő mindegyike, fantasztikus győzelem az első bajnoki cím a Dunaferr ellen egy hatalmas mérkőzésen 2005-ben. Nemrég egy ügyeletben visszanéztem és különleges volt látni az akkori gyönyörű küzdelmet. A három Bajnokok Ligája-győzelem is a fantasztikus eredmények kategóriájába tartozik. Ami pedig különösen fájt: a bukarestiek ellen hetesekkel elveszített Bajnokok Ligája-döntő 2015-ben Budapesten.

– A magyar és a világ kézilabdásának egyik legjobb játékosával, Görbicz Anitával dolgozhat együtt a kezdetektől. Hogyan jellemezné őt?

– Anita különleges személyiség, valóban a világ legjobb játékosai közé tartozik. Igazi extraklasszis, akit 2005-ben meg is választottak a világ legjobbjának. A magánéletben nagyon kedves, szimpatikus és szerény. A munkájában pedig azt mindenki láthatja, hogy milyen szinten és milyen magas fokú hozzáállással végzi a dolgát.

– Szintén a női mezőny egyik meghatározó játékosa Tomori Zsuzsanna. Róla hogyan vélekedik?

– Nagyon kedves személyiség, hatalmas akaraterővel. Súlyos sérülés után tért vissza a pályára, és meghatározó szerepet vállalt abban, hogy idén a Vardar ellen ismét sikerült megnyerni a Bajnokok Ligáját.

– Eduarda Amorim Brazíliával világbajnok lett, szintén az Audi ETO-t erősíti. Ő milyen személyiség?

– Igazi világklasszis, nem ismer határokat, egy gép. Rendkívül jó játékos, a pályán kívül pedig mosolygós, kedves személyiség.

– Az utóbbi években sok norvég játékos is megfordult a klubnál. Ők mit képviselnek?

– Profizmust felsőfokon. Ez megmutatkozik az életükben, a hétköznapokban, étkezésükben, sporttevékenységükben. Százszázalékosan oda figyelnek karrierjükre, profi mentalitással rendelkeznek, akiktől sokat lehet tanulni.

– A csapat eddigi legsikeresebb vezetőedzőjéről, Ambros Martínról mit tud mondani?

– Fantasztikus ember, igazán baráti viszonyban vagyok vele. A magánéletben rendkívül szerény, kedves ember, a munkájában pedig megalkuvást nem tűrő, adott esetben szigorú, indulatos. Nagyon jó szakembernek tartom, aki a klubbal elérte azokat a nagy sikereket, amelyre az ETO már régóta vágyott.

– Vissza a magánéletéhez. Sportol szabadidejében?

– Nem annyit, amennyit szeretnék, távolról sem. Inkább hobbiszerűen, amennyire szabadidőm megengedi. Futni szoktam, de mostanában sajnos ezt is kevesebbet.

– Hogyan érzi magát Győrben?

– Tavaly volt az a fordulópont, amikor azt mondhattam, életem nagyobb részét Győrben élem. Igazi otthonomnak mondhatom, jól érzem magam a városban, szeretem Győrt. Fantasztikus embereket ismertem meg és nagyon sok barátságot köthettem.

– Követi az udvarhelyi sportéletet is?

– Igen, többek között az önök hírportálján is. Képben vagyok az eredményekkel és szurkolok a székelyudvarhelyi kézilabdacsapatnak, hogy minél sikeresebben szerepeljen.

– Milyen gyakran van lehetősége Székelyudvarhelyre látogatni?

– Sokkal többször szeretnék, mint amennyire lehetőségem van. Sokirányú munkahelyi elfoglaltságaim miatt szűkösek a lehetőségeim. Évente két-három alkalommal látogatok otthonról haza.