HIRDETÉS
Nenad Lalovics, a nemzetközi szövetség elnöke a világeseményt megelőzően szerény elvárást támasztott a szervezők elé: ez legyen a legjobb! A hét végén véget ért kilencnapos küzdelemsorozat végén pedig sok szakember és versenyző, valamint maga az elnök szerint is tényleg a magyarországi volt a legjobb. És egyben a legnagyobb is, hiszen 110 ország 860 versenyzője állt fel a küzdőtérre a budapesti Papp László Sportarénában. A versenyeket október 20. és 28. között rendezték három szakágban: férfi szabadfogásban, női szabadfogásban, valamint férfi kötöttfogásban, szakáganként tíz-tíz, összesen harminc súlycsoportban.
A szervezés, a logisztika, a kísérő programok kiváló minősége önmagában még nem jelentett volna sikeres világversenyt, legalábbis magyar részről. Ehhez maguk a részt vevő magyar sportolók tették hozzá a magukét érmek, értékes helyezések formájában. Hiszen évek vagy évtizedek múlva sokkal inkább erre emlékezik majd mindenki, és nem arra, hogy milyen olajozottan mentek a dolgok a rendezés során. És való igaz: a magyar birkózók kitettek magukért. Egy arany-, két ezüst- és egy bronzérem, valamint négy ötödik hely a tiszteletre méltó mérleg, ráadásul a kötöttfogású pontversenyben
Magyarország a második helyet szerezte meg a sportágat uraló Oroszország mögött.
Bácsi Péter elképesztő módon 35 évesen jutott fel újra a csúcsra. Lőrincz Tamás és Korpási Bálint ezüstérme, döntőbeli helytállása ugyancsak dicséretet érdemel csakúgy, mint Barka Emese újabb világbajnoki dobogója. De még az ötödik helyezettek is hősként küzdöttek, hiszen Sastin Marianna (aki évekkel ezelőtt a magyar női birkózás első aranyérmét szerezte Magyarországnak éppen Budapesten) kilenc hónappal kisfia születése után vállalta a megmérettetést. Németh Zsanett súlyos térdsérülést szenvedve küzdötte végig az elődöntő utolsó perceit, Kiss Balázs utolsó erőtartalékait felélve harcolt a bronzéremért. A honosított, ukrán születésű, 2017-től magyar színekben versenyző szabadfogású birkózó, Olejnik Pavlo pedig új hazáját is becsülettel képviselte. Amúgy volt még egy magyar érdekeltség a 77 kilósoknál, a vajdasági magyar világbajnok, a szerb színekben versenyző, zentai Nemes Viktor (tavaly a vb-döntőben ő győzött) a dobogó harmadik fokára.
A legfényesebb érmet Bácsi Péter szerezte, aki a kötöttfogásúak 82 kilósok kategóriájában aranyat szerzett. Viszont talán nem ez a legfontosabb, ami említésre méltó, hanem inkább az, ahogy ezt elérte. Az FTC 35 éves klasszisa súlyos térdsérülése miatt nem léphetett szőnyegre a 2013-as budapesti vb-n. Azóta csak reménykedett benne, hogy egyszer ez még megadatik neki, de tudta, néhány évet várnia kell, amíg újra Magyarországnak adják a vb-rendezést. Felfoghatatlannak nevezte, hogy öt évvel később az élet megadta neki az esélyt, hogy valóra váltsa álmát. Ha ugyanis nem Budapesten rendezték volna a tornát, a riói olimpia után már rég abbahagyta volna a versenyzést. Sike András szövetségi kapitány, aki gyerekkora óta edzője az immár kétszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok birkózónak, úgy vélekedett, ez egy tökéletesen szép búcsú lehet, de hozzátette, a döntést tanítványának kell meghoznia, ha ő folytatni akarja, nem fogja lebeszélni.
Bácsi Péter sportolói nagyságát dicséri az a mód is, ahogy megszerezte az aranyérmet: a döntőben ugyanis 0–3-as állást fordított meg török ellenfelével szemben.
Az első három meccsemen semmilyen akció nem sikerült, de most és az elődöntőben, amikor nagyon kellett, összejött. Álomszerű, hogy itthon ünnepelhetek a családom, a szeretteim előtt” – nyilatkozta a döntőt követően a 35 éves sportoló.
A kilencnapos torna ismét bebizonyította, hogy érdemes világversenyt rendezni, mert magyar és külföldi fiúk-lányok, a jövő birkózóreménységei, sportbarátok, szurkolók testközelből láthatták a birkózó sztárokat, fényképeket készíthettek velük, aláírást kértek tőlük – örök élményt kapva és nyújtva nekik.
A Magyarországon rendezett világversenyeknek rendkívül erős marketinghatásuk van – mondta Szabados Gábor sportközgazdász
az M1 aktuális csatornán a vasárnap zárult világbajnokság kapcsán. „Bár 2024-ben nem rendezünk olimpiát, de tulajdonképpen néhány év alatt egy miniolimpiára kerül sor, annyi sportágban rendezünk világbajnokságot, kiemelkedő eseményt. Ennek nagyon erős hatása van, hiszen folyamatosan a világ közvéleménye előtt szerepelünk, folyamatosan pozitív üzenetekkel” – fogalmazott. Leszögezte, a hasonló események az ország iránti bizalmat, hitet, szimpátiát nagyban tudják növelni. A nagy sportesemények a legjobb, legerősebb országimázs-eszközök. A sportközgazdász hozzátette: minden kiemelkedő sportesemény után megnő az adott sportágba érkező gyerekek száma, ez talán az egyik legfontosabb hatásuk. Hangsúlyozta, ha folyamatosan magyarországi sporteseményeket látnak, az gyermekek és felnőttek felé egyaránt azt az üzenetet közvetíti, hogy „sportolni érdemes és jó”.
Tavaly a budapesti vizes vb emelkedett ki a 2017-es esztendő sporteseményei közül, idén a birkózó világbajnokság. De a jövő év sem lesz szegényebb, ugyanis 2019-ben a sportbarátok és szurkolók felkészülhetnek az asztalitenisz, a kajak-kenu, az öttusa, a vívás magyarországi vb-jére, ráadásul azok a versenyek már a tokiói olimpia fényében még nagyobb jelentőséggel bírnak majd.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
