Tejbánya, az érlelt sajtok paradicsoma Gyergyóújfaluban

Makkay József 2020. július 07., 19:18 utolsó módosítás: 2020. július 07., 19:21

Nehéz meghatározni a Gyergyóújfaluban élő Bányász József sajtmester élménygazdaságát. Jobb helyeken ez lehetne a vidék bejáratott tangazdasága, ahol nem csak sajtkészítést tanulhat az érdeklődő, hanem belekóstolhat a hagyományos gazdálkodás műhelytitkaiba is. Vendéglátónkkal nem csak a sajtkészítést jártuk körül, hanem a székelyföldi családi gazdaságok jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket is megosztották velünk.

Házi sajtkóstoló különböző olajokkal és szószokkal •  Fotó: Makkay József
galéria
Házi sajtkóstoló különböző olajokkal és szószokkal Fotó: Makkay József

Bányász József gyergyóújfalui sajtmester egyedi jelenség a Gyergyói-medencében. Egy olyan világban, ahol a mezőgazdasági foglalkozásokat a kor kihívásai átértelmezték és a profit utáni hajsza mindent felülír, nehéz úgy megmaradni a hagyományos gazdálkodás kötelékében, hogy az mások számára is követendő példa legyen. A Bányász család megszállottan hisz abban, hogy a fejőstehén társ, és nem kizsigerelésre kárhoztatott jószág, a kertészkedést és a szántóföldi növénytermesztést vegyszermentesen is lehet végezni, és a fiatalokat meg kell tanítani a gazdálkodás legfontosabb fogásaira.

Bányász József nem a spanyolviaszt találta fel, hanem ugyanaz teszi, mint évszázadok óta a legtöbb székely gazda. A gond csak az, hogy mára ennek a foglalkozásnak megfakult a becsülete,

aki pedig vállalja, az inkább „befektetőként” teszi, mert jobb híján ebben lát lehetőséget arra, hogy pénze hasznot hozzon, miután a vidék nagy nyereséget biztosító fakitermelése mára megfeneklett.

Érlelődő sajtok. A legtöbb guriga három hónapos korban elkél •  Fotó: Makkay József
Érlelődő sajtok. A legtöbb guriga három hónapos korban elkél Fotó: Makkay József

A szakmai körökben is elismert minőségű érlelt sajtokat készítő Bányász József szerint a Székelyföldön inkább kényszerből maradtak meg a családi gazdaságok, de már ide is kezd begyűrűzni a földkoncentráció, ugyanis pénzes nagyvállalkozók érdeklődnek a termőföld iránt. „Ezt a gondolkodást vakvágánynak tartom. Az „agrárvállalkozói gazdálkodás” kimondottan konjunktúrafüggő: a befektetőnek addig éri meg, amíg jó a támogatási konjunktúra. A természet és az állatok kárára termel hasznot, miközben éhbérért dolgozó szolgaként kezeli alkalmazottait” – fogalmaz vendéglátóm.

A gazdáé a legkisebb bevétel

A hagyományos gazdálkodás keretei között a székelyföldi tejtermelő gazda csak úgy tud talpon maradni, ha nem a nyers tejet adja el, hanem saját gazdaságában dolgozza fel sajtnak, túrónak vagy egyéb végterméknek. A friss sajt készítése nyaranta, a paraszti gazdaságokban mindig szükséghelyzet volt, mert a nagyobb mennyiségű tejet másként nem tudták értékesíteni. Erdélyben nem alakult ki az érlelt sajtok hagyománya, így a tehenes gazdáknak frissen kellett értékesíteniük tejtermékeiket. Ez rányomta bélyegét a rendszerváltás utáni sajtpiac alakulására, hiszen a háztáji, a kisüzemi vagy a nagyüzemi sajtok döntő többsége frissen értékesített nyers sajt. Mára ez a piac annyira telítetté vált, hogy itt sok babér nem terem a gazdáknak.

Bányász József szerint az Ausztriában, Dél-Tirolban vagy Dél-Bajorországban elterjedt, sikeres érlelt sajtok piaca Erdélyben a kommunizmus miatt nem alakulhatott ki,

ma pedig a gazdák kész tények elé vannak állítva, ha a tejtermelésből akarnak megélni. „Ha végignézzük a tejágazatot, szembeötlő, hogy a gazdának mennyire kis nyeresége van a tejből. A tejtermék árának mintegy húsz százaléka marad a gazdáé, a bevételek 30-40 százaléka a feldolgozóé, a többi a kereskedő zsebébe vándorol. A gazda a leggyengébb láncszem” – érvel a gyergyóújfalui sajtmester. A kilenc fejős tehén hasznából élő házaspár a tejet sajtnak dolgozza fel, a maradék tej a szopós borjaknak jut. A házaspár mellett a gazdálkodásba besegítenek a szülők is, és amikor a Magyarországon élő gyerekek itthon vannak, ők is aktív résztvevői ennek az életformának.

A Tejbánya logó. A Bányász család kézműves sajtjai ilyen név alatt kelnek el •  Fotó: Makkay József
A Tejbánya logó. A Bányász család kézműves sajtjai ilyen név alatt kelnek el Fotó: Makkay József

A farm mögött húzódó négyhektáros legelőt szakaszosan legeltetik a tehenekkel. A téli takarmányt 15 hektáron termelik meg, beleértve az abrakot is. A törzskönyvezett magyar tarka állomány tejkontroll alatt áll, laktációnként minden tehén legalább hatezer liter tejet termel siló és koncentrált takarmány nélkül. A siló összeegyeztethetetlen a pasztörizálás nélküli, nyers tejből készülő sajtok érlelésével.

A gazda elégedett a napi 20-25 literes tejhozammal, ennél többet nem is vár el teheneitől. Azt tartja, amelyik tehéntől évi tízezer liter tejet követel a farmer, azt két-három laktáció után a vágóhídra viszik.

Az állatok ilyen szintű kizsákmányolását Bányász állatkínzásnak tartja. Tehenei a gyergyóújfalui gazdaságban simán megérnek 10-15 laktációt. De nem csak a kiegyensúlyozott és egészséges takarmányozás a kiváló minőségű nyerstej titka, hanem az állatok igényeihez szabott istálló és a teljes állatgondozás.

Sok emberben él a parasztromantika

A Bányász családban az érlelt sajtok készítése mindössze öt évre nyúlik vissza. Bányász József korábban a gyergyószentmiklósi Agrocaritas vezetőjeként dolgozott. A Svájcból érkező sajtmester tanfolyamain ő fordított németből magyarra, így minden csínját-bínját kitanulta az érlelt sajtok készítésének. Egyszer úgy gondolta, nem csak beszélni kell erről, hanem gazdaként saját sajtműhelyében is akarta kipróbálni a svájci recepteket. Ahhoz a mintegy harminc székelyföldi gazdához hasonlóan, akik szintén az Agrocaritas műhelyében sajátították el a sajtkészítés tudományát, és akik ma a Székelyföld három megyéjében ebből élnek meg.

Legelésző tehenek a farm közelében •  Fotó: Makkay József
Legelésző tehenek a farm közelében Fotó: Makkay József

Az öt évvel ezelőtti képzéseken részt vett 150 emberből a gazdák egyötöde „futott be” saját sajtműhellyel, a Gyergyói-medencében a legismertebb Bányász József.

És nem csak azért, mert sajtos közösségi oldalának több tízezer követője van, hanem minden hozzá érkező egyéni vagy csoportos vásárlójának kiselőadást tart a hagyományos gazdálkodásról és a sajtokról egyaránt. A portán gyakoriak a sajtkóstolok, amelyek időnként borkóstolókkal is kiegészülnek.

A gazda felesége, Emerencia asszony arról beszél, hogy a telken önerőből kultúrcsűrt építenek, ahol az „életre nevelés” foglalkozásait szeretnék bemutatni a fiataloknak. Azt a falusi életmódot akarják megszerettetni a jelentkezőkkel, amelyről annak ellenére keveset tudnak a mai fiatalok, hogy többségük falun él, városi kényelemben. Családjuk valójában rég elszakadt az egykori gazdálkodói életformától.

Van olyan hónap, hogy háromszáz személy is megfordul a portánkon. Ismerősök, barátok, bejelentkező csoportok jönnek.

Szerepet játszik ebben az is, hogy érlelt sajtjainkat olyan áron kínáljuk, amit az átlagember is meg tud vásárolni. Mi nem valamiféle elitnek termelünk” – magyarázza Bányász Emerencia.

A gazda mindenben gondoskodik a tehenek kényelméről •  Fotó: Makkay József
A gazda mindenben gondoskodik a tehenek kényelméről Fotó: Makkay József

A férj szerint az emberekben él egy parasztromantika, ezzel is magyarázható előadásainak népszerűsége. A valóságban azonban kevesen vállalják a hagyományos állattartói életmódot, amihez minden reggel ötkor fel kell kelni, és meg kell fejni a tehenet, utána el kell készíteni a napi sajtot. És ez így megy karácsonykor és húsvétkor egyaránt. Nyilván, ezt kényszerből nem lehet vállalni, ehhez komoly elköteleződés kell.

Sajtkóstoló ínyenceknek

A sajtkóstoló előtt benézünk az érlelő pincébe, ahol katonás sorrendben állnak a 10-20 kg-os sajtgurigák. Legtöbbjük a három hónapos kort éri meg, ekkor talál vevőre. A négy-öt hónapos sajtból kevesebb készül, hosszabb időre pedig egy-egy guriga marad, hiszen nagy a kereslet, és van, amikor el kell utasítani a vásárlót, mert éppen nincs elegendő sajt. Termékeik túlnyomó többsége háztól kél el, viszonteladókkal ritkán dolgoznak. Házigazdám szerint

ilyen minőségű sajtot csak nyers tejből lehet készíteni, pasztörizálás nélkül, de ez a gazda részéről a higiéniai szabályok tökéletes betartását követeli.

Bányász József sajtmester svájciaktól tanulta meg a sajtérlelést •  Fotó: Makkay József
Bányász József sajtmester svájciaktól tanulta meg a sajtérlelést Fotó: Makkay József

Különben a sajt nem érik meg az érlelésre, hamar tönkremegy, szétfolyik, ehetetlenné válik.

Miközben beszélgetünk, Emerencia asszony a nappali asztalára sajtos tányért tesz háromféle érlelési stádiumban levő termékkel, és mellé tökmagolajat, csilis szószt és szarvasgomba-ízesítést kínál. Jól megkülönböztethető mindhárom sajt ízvilága. A legfinomabb a legidősebb sajt, az egy éves az igazi csemege, ami „mindent tud”, amivel egy érlelt sajt rendelkeznie kell. Ez körülbelül olyan kuriózum, mint a Tokaj borvidék legértékesebb nedűi.

Bányász Emerencia kertészete. Ő is szívesen tart előadást a gazdálkodásról •  Fotó: Makkay József
Bányász Emerencia kertészete. Ő is szívesen tart előadást a gazdálkodásról Fotó: Makkay József

A sajtok a Tejbánya lógót viselik, amelyet a Budapesten fényképészetet tanult lányuk tervezett. A logó nem csak egy remek minőségű érlelt sajtot jelent, hanem a teljes gazdálkodói életformát is, amelyet a Bányász-család a sajttal együtt kínál az ínyenc érdeklődőnek.

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztró legfrissebb számában látott napvilágot. 
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.