HIRDETÉS
Hajtsunk fejet eleink magyar haza iránti elszántsága és hűsége előtt 85 évvel a harmadik revíziós eredmény után! Az ő hősiességük és áldozatuk, minden szabadságharcunk hőseiével egy tőről fakad. A 2. bécsi döntés napja, augusztus 30-a igazi ünnep, az egész nemzet ünnepe, a valódi összetartozás ünnepe.
A trianoni diktátum harmadik (Dél-Felvidék 1938, Kárpátalja 1939) önrendelkezési jogi és nemzetközi jogi szempontból is messzemenően indokolt revíziója folytán 43 104 km² elcsatolt területet juttatott vissza hazánknak, 2 millió 394 ezer fős lakossággal, akik közül közel 1,5 millió fő (53,6%) volt magyar és 46,4 % más nemzetiségű.
A döntésnek köszönhetően
újra magyar lett többek között Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti, Nagyszalonta, Máramarossziget, Zilah, Bánffyhunyad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely városa.
A második bécsi döntésről és bevonulás legszebb pillanatait (többek között a Kormányzó emlékezetes kolozsvári beszédét) bemutató filmhíradó összeállítás:
A döntést megelőzően általános mozgósítást rendelt el a magyar kormány, a Magyar Királyi Honvédség 550 ezer fővel felvonult a magyar–román határra 1940 júliusában, hogy nyomatékot adjon a magyar igényeknek, amelyek teljesítése elől a román vezetés elzárkózott. A román hadsereg is felkészült az összecsapásra, a 300 km hosszan tervezett erődrendszer több eleme is addigra már elkészült, a feszültség nőtt. A trianoni határon lezajlott incidensek száma folyamatosan nőtt, szeptember elejéig 72 ilyenre került sor, legtöbb esetben fegyverhasználattal.
A lezajlott kétoldalú tárgyalások sem vezettek eredményre augusztusban, elkerülhetetlennek tűnt a katonai megoldás.
Végül a román kormány elfogadta a német és olasz döntőbíráskodást, amelynek nyomán 1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere palotában megszületett a 2. bécsi döntés,
amelyet délután 3 órakor hirdettek ki. Ez hatalmas diplomáciai siker volt, amelyet akkori nagyhatalmak is elfogadtak.
A magyar honvédség 1940. szeptember 5. és 13. között vonult be a román hadsereg által kiürített területre. Kitörő örömmel fogadták őket, román támadás csak egy helyen érte őket.
A filmhíradó színes felvételes különkiadásai a Székelyföldre való bevonulásról:
A sors furcsa fintora, hogy míg anyai nagymamám szülőfaluja, Szárazajta visszatért, addig anyai nagypapám szülőfaluja, Hosszúfalu sajnos nem. És ekkor néhai nagyszüleim házastársként Marosvásárhelyre költöztek, ahol nagyapám, Horváth Gaudi István megkezdte bírói szolgálatát, ami a magyar időkkel együtt négy évig tartott. Néhai apai nagypapám pedig honvédként vett részt ebben a honvisszaszerzési műveletben, féltve őrzött bevonulási emlékérme mai is megvan nekem.
Minden magyar számára erősen ajánlom a Kelet felé című kétrészes korabeli dokumentumfilm megtekintését,
amely lelkesítően mutatja be azt a dicső időszakot, amikor alig több mint 20 évvel a magyarság végzetének szánt trianoni diktátumot követően a magyar államvezetés fegyverek nélkül szövetségeseivel karöltve képes volt a diktátum bilincseit igazságos és méltányos keretek között letörni. „A Trianonban méltatlanul széthasogatott Magyarország felett 22 évi küzdelem után kivillant a harmadik fénysugár.” -hangzik a partiumi és erdélyi országrészek visszatérésének szívet-lelket melengető történetét bemutató dokumentumfilm első mondata.
Ezt a történelmi eseményt mutatja be az akkoriban megjelent ,,Erdélyünk és honvédségünk” című csodás, fényképekkel és hiteles beszámolókkal illusztrált dokumentumkötet, amely az egyik kedvenc olvasmányom, bár manapság már nehéz hozzájutni. Akik nem tudják beszerezni, azoknak jó szívvel ajánlom Bánó Attila nemrég megjelent remek dokumentumkötetét.
Rékasi Károly tolmácsolásában izzó erővel hallgathatjuk meg Wass Albert szívbe markoló sorait a 2. bécsi döntés kihirdetésének fogadtatásáról:
A román uralom alól felszabadult keleti és erdélyi országrésznek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló 1940. évi XXVI. törvénycikk preambulumában ezt olvashatjuk:
„A magyar nemzet és a magyar törvényhozás az igazság győzedelmébe vetett hitében megerősödve mélységes áhítattal ad hálát Istennek, hogy immár az elszakított kelet-magyarországi és erdélyi terület egy része is visszatért a Magyar Szent Korona testébe. A magyar haza huszonkét évi szenvedéseik után a szerető anya gondosságával öleli keblére aggódva visszavárt, lélekben erős véreit és összes hűséges fiait.”
A visszacsatolási törvény 1. cikkelye pedig kimondta az alábbiakat:
amely végeredményben a német birodalmi kormány és az olasz királyi kormány döntőbíráskodásához vezetett. A törvényhozás hálával emlékezvén meg e baráti nemzetek kormányainak fáradozásairól, a német birodalmi kormány és az olasz királyi kormány külügyminisztereinek – Bécsben 1940. évi augusztus hó 30. napján hozott – döntését elfogadja és a döntőbírósági határozat értelmében Magyarországnak ítélt területet a Magyar Szent Koronához visszacsatolja és a magyar állam területével egyesíti."
A nemzetegyesítés aztán folytatódott: negyedik lépésként 1941-ben Délvidék tért vissza. A második világháború vérzivatarai után azonban sajnos megint ránk kényszerítették a rabbilincset 1947-ben. Az elvesztett II. világháborút követő 1947-es párizsi diktátum semmisnek nyilvánította azokat, visszaállította a trianoni határokat, sőt a pozsonyi hídfő elcsatolásával tovább csonkította hazánkat.
De a nemzetegyesítés folyamata feltartóztathatatlan, a nemzet egy és oszthatatlan, és a magyarságot legyőzni nem lehet!
Semmilyen szövetségi együttműködés sem ment fel senkit a magyarság önrendelkezésének kivívására vonatkozó kormányzati kötelezettsége alól!
A nemzeti összetartozás teljességéhez a 105 éve darabokra tört nemzetrészek összeillesztése is szükséges. A mára teljesen megbukott párizsi békerendszert már csak az tartja össze, hogy nem akarjuk igazából összetörni. Akarnunk kell minden szinten. A Kárpát-medence magyar vezetésű 1100 évének sikere áll szemben a trianoni diktátum óta eltelt 105 év elcsatolt területeket sújtó erőszakos, de eredménytelen beolvasztási kísérletekkel.
Ezért kell a jog által is támogatott magyar igazság és a Szent Korona eszme jegyében újra rendezni a Kárpát-medencei együttélést, hogy az itt élő népek egymást tisztelve, egyenjogúan, összefogva, de magyar vezetéssel szállhassanak szembe a globalizációs, nemzetfelszámolási törekvésekkel.
A partiumi, bánáti és erdélyi magyarság, illetve a székelység önrendelkezése ma is megkerülhetetlen
és miután a tőlük (és az összes elszakított magyar területen élő nemzettársainktól) ezt az alapvető, megmaradáshoz elengedhetetlen közösségi jogot máig megtagadják és még a magyarság sorsának rendezésére alkalmatlan kisebbségi jogok teljességét sem biztosítják számukra, folytatva a beolvasztás szisztematikus politikáját. Ezért joggal merül fel az igény a 85 éve sikeresen alkalmazott revíziós módszer akár részbeni alkalmazására, különös tekintettel arra, hogy Kalotaszeg, az Érmellék, Székelyföld magyarsága, Erdély, Partium és a Kárpát-medence több más magyar bástyája még mindig tartja magát. Ma is igaz követelés: „Adjátok vissza a hegyeimet!”
Országgyűlési képviselői időszakom négy éve (2010-2014) idején az Országgyűlésben és az Európa Tanácsban folyamatosan kiálltam az elcsatolt magyarság önrendelkezése mellett, majd azóta nemzeti jogvédőként is évek óta szorgalmazom az önrendelkezést az erdélyi (és persze az összes elcsatolt) magyarok számára.
A történelem nem ért véget, a mindenkori magyar államvezetési feladata a Kárpát-medencében élő magyarság nemzetegyesítése, soha nem lehet tudni, hogy mikor hozhat ez a törekvés eredményt. Mostanában Kárpátalja tekintetében esély mutatkozik erre, ki kell használni a lehetőségeket Bethlen Gábor erdélyi fejedelem örök érvényű mondásának szellemében: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”!
Isten óvja és vezesse Magyarországot !
dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd
a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
