HIRDETÉS
Asszonynépe egy Fehér megyei település, 15 kilométerre fekszik Nagyenyedtől, és ma már csak egy román nyelvű tábla jelzi, hogy hol kell letérni a főútról a völgybe. Augusztusban a szokásosnál nagyobb a nyüzsgés a településen, hiszen az államalapításhoz közel eső szombaton tartották a Járay család és az elszármazottak találkozóját. Idén is a Járay portán gyűltek össze, és közös istentiszteleten vettek részt a kicsi, de szép református templomban.
Igét olvasott és prédikált Gudor Kund Botond gyulafehérvári lelkész, úrvacsorát osztott édesapja, Gudor András református lelkipásztor,
majd az egybegyűltek a magyarlapádi szórványkollégium ebédlőjében elevenítették fel emlékeiket, illetve meséltek a legutóbbi találkozó óta eltelt esztendőről.
Gudor Kund Botond, aki hosszú évekig a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese volt, érdeklődésünkre elmondta: a nagyenyedi egyházmegye reformáció korabeli alapítású, s jelenleg magába foglalja az egykori gyulafehérvári, nagyszebeni és hunyadi egyházmegyék néhány gyülekezetét is. Az egyházmegye egy „összetett valóság”: a legtöbb gyülekezet közepes vagy kicsi, kétszáz–háromszáz lelkes. Vannak nagyobbak is, a Nagyenyed környékiek közül Magyarlapád és Csombord, de még Magyarbece is beleillik a képbe, és természetesen Nagyenyed is.
A többi nagyobb gyülekezet az egykori gyulafehérvári egyházmegye szebeni részében található:
Búzásbocsárd, Magyarpéterfalva és Betlehenszentmiklós. Kisebb közösségek, 30–100 lelkesek is vannak Marosújvár és Gyulafehérvár környéki, szórványnak tekinthető településeken.
„Szólni kell a mély szórványról is, hiszen ezeknek a településeknek a története mutatja a gyülekezetek fogyásának történeteit. Ezek közé tartozik Marosszentimre, Szászsebes, Alvinc, és ide sorolható Asszonynépe is. A mély szórványoknak akkor van szerencséjük, ha egy nagyobb közösség mellett vannak, így missziós kör alakulhat ki. Ez így van Marosszentimre esetében, mert Gyulafehérvár mellett van, Alvinc és Szászsebes is a nagyobb közösségekhez gravitál. Asszonynépének is szerencséje volt, hogy ott van Magyarlapád, de egy másik tényező is számított: 1925-ig ott volt a fugadi Bánffy család, amely aktívan hozzájárult a gyülekezet építéséhez” – fogalmazott a lelkipásztor.
Ma már Asszonynépén csak a Járay porta az a hely, ahol az elszármazottak össze tudnak gyűlni, beszélgetni, találkozni. Így volt ez idén is, amikor a Nyárádtőn élő Járay Albert nyitotta ki a kaput, és fogadta az érkezőket. Beszélgetésünk során elmondta, hogy gyermekkorában, az 1950-es években még tíznél több magyar család élt Asszonynépén. 1946-ban kilakoltatták a Csekme és a Finna családot, a Járay család pedig azért maradhatott otthon, mert a föld nem egy néven volt, hanem apa és fia nevén. Magyar tannyelvű iskola nem működött, csak elemi osztály volt román tannyelven. Az akkori iskolát magyar időben építették, de nem kérte senki vissza, így ma romokban áll. Aki továbbtanult, az a nagyenyedi református kollégium diákja lett. Akkoriban volt önálló papja a gyülekezetnek, Baratlus Albert lelkész szolgált ott.
– magyarázza a gazda.
Járay Albert arról is mesél, hogy 1882-ből van egy igazolás, amelyből kiderül: többek között a Csekme és Járay családok házhelyet adtak román családoknak, hogy beköltözhessenek, letelepedhessenek. 1913-ban a népszámláláskor 120 magyar katolikus, unitárius és református, valamint ötszáz román lakott a faluban. Ma már hetvennél kevesebben élnek a településen, állandó magyar lakója pedig nincs. Az utolsó magyar református az ő édesapja volt, aki egyben a gyülekezet gondnoka is volt, és 2002-ben hunyt el. Vannak még olyan magyar családok, amelyek Nagyenyeden élnek, és néha, nyáron hazajárnak Asszonynépére.
Beszélgetőtársunktól megtudtuk, hogy 2000-ben Asszonynépén ünnepelték augusztus 20-át: a magyar érdekképviselet sorra vette a Fehér megyei gyülekezeteket, és mindig más helyszínen tartották a magyar államalapítás ünnepét. „Akkor sok elszármazott és sok idegen jött a találkozóra, lehettünk vagy kétszázan, és olyan jól sikerült az esemény, hogy azóta ünnepeljük a Járay családi találkozókat is. Akkor a templomot is felújították, azóta is karbantartják. 2023-ban ünnepeltük a jelenlegi templom felszentelésének századik évfordulóját, minden elszármazott meg volt hívva. Akkor
Az egyik gyermeket örökbe fogadta egy nagynéni, Székelyföldre vitte, így lettek ott is asszonynépi Járayak. Nagyapámnak két testvére volt: Ferenc és Károly, az ő leszármazottaikkal is tartjuk a kapcsolatot. Akkor felolvastam a családfát, elmondtam, hogy kivel ki rokon. Voltak Németországból, Székelyföldről, Magyarországról. Én mindenkit ismertem, de egymást sokan nem” – idézi fel emlékeit Járay Albert.
Ma már az asszonynépi református gyülekezetnek csak öt tagja van, azok is csupán papíron, hiszen senki sem él a faluban. Egyháztag Bánffy Farkas fugadi báró, valamint három Járay-leszármazott: Járay Máté, akit ott kereszteltek; Járay István, aki felnőttként ott konfirmált; és egy lelkész, Járay Lóránd, aki Magyarországon szolgál. Idén még valaki konfirmált az asszonynépi templomban, ő az ötödik egyháztag.
Járay Albert mosolyogva mondja, hogy addig lesznek Járay-találkozók és istentiszteletek az asszonynépi református templomban, amíg ő kinyitja a családi ház kapuját, hogy ott találkozhassanak a leszármazottak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
