HIRDETÉS
Hozzávetőleg 2010-ig a szilágysági Zilahon egymást érték az apró élelmiszerüzletek, pezsgett a zöldségpiac, a környező magyar falvak gazdái jól megéltek a szabadföldi és a fólia alatti zöldségtermesztésből. A zilahi mellett a szilágysomlyói piacra is ez volt jellemző. A nagy változást a multinacionális üzletláncok megjelenése hozta, ami sorra megszüntette az apró boltokat, és töredékére csökkentette a termelői piacok forgalmát.
Az utóbbi tíz esztendő friss zöldség- és gyümölcsforgalmának gyors átrendeződése rengeteg családi gazdaság felszámolását okozta,
az észak-erdélyi megyék közül a legtöbbet talán a Szilágyságban.
Szilágy megye egyik legnagyobb magyar faluja, Kraszna is megsínylette a mezőgazdasági termelés szabadesését. Miközben vendéglátóimmal, Nyeste Sándor és Pap Miklós zöldségtermesztő gazdákkal vesszük számba a jobb időket megélt helyi gazdálkodást, kiderül, hogy az 1600 házszámot és mintegy 3800 lelket számláló magyar közösségből jó esetben 10 család él meg főállásban zöldségtermesztésből. Töredéke annak, akik a rendszerváltás utáni években visszakapták földjeiket és teljes erőbedobással hozzáláttak a gazdálkodáshoz.
„Nyílván önellátásként vagy keresetkiegészítő foglalkozásként sokkal többen foglalkoznak zöldségtermesztéssel, de a többség valamilyen munkahely mellett művel pár ár földet, azaz nem ebből él meg. Ma már nem is tudna, mert nagyon nehéz piacolásból talpon maradni” – magyarázza Pap Miklós, aki 21 éve kertészkedik feleségével főállásban. A férfi otthon, Krasznán végzi a napi mezőgazdasági munkát, az asszony pedig reggeltől estig a zilahi piacon árul. A gazda szerint
évről évre többet kell ülni a piacon, és mégis kevesebb terméket értékesítenek. Hogy megéljenek belőle, szinte minden zöldséget megtermelnek a kora tavaszi retektől, zöldhagymától a főzni való kukoricáig és a gyökérzöldségekig.
A zöldségpiac forgalmának visszaesése mellett nagy gondot okoz az is, hogy évről évre több a viszonteladó. Míg tíz-húsz évvel ezelőtt őstermelők kínálták a kiváló krasznai, perecseni vagy más szilágysági falvak zöldségeit, mára a vásárló nem tudja, ki mit árul. A zilahi tömbházakban lakó és földet egyáltalán nem művelő zöldségkereskedők feketén szerzik be az őstermelői bizonyítványt, mert a polgármesteri hivatalok nem veszik komolyan az igazolások kiállításának feltételeit, így a kereskedő olyan árukat kínál szilágysági zöldségként, ami lehet, hogy éppen Törökországból származik. „A piacolás feltételeinek szigorításával az állam sokkal többet segíthetne a földművességből megélő gazdáknak, mint ha támogatást adna. A viszonteladók által kisajátított piacokon az igazi gazdák nem tudnak annyi árut eladni, amiből fenntartsák gazdaságukat” – véli Pap Miklós.
Nyeste Sándor valamikor mezőgépészként dolgozott, majd a gépállomás felszámolásával kötelezte el magát a kertészkedés mellett. Azon kevesek közé tartozik a faluban, akik rendszeresen és sikeresen pályáznak, így családja számára jobban megéri a gazdálkodás. Három éven át évi hatezer eurónyi támogatást kapott fólia alatti paradicsomtermesztésre, újabban pedig a kisgazdaságok számára meghirdetett uniós pályázatot nyert el 15 ezer euró értékben. 25 ár fóliából és egy hektár szántóföldi növénytermesztésből él. Feleségével kora tavasztól decemberig több rend termést betakarítanak a fóliasátrakból. „Bár sok munka van vele,
ezzel foglalkozni” – magyarázza a gazda, miközben végigjárjuk fólisátrait. Augusztus végén jártam Krasznán, a fólia alatt tikkasztó meleg volt, de a paradicsomindák és a paprikabokrok ontották a termést. A csepegtetős öntözéssel ellátott sátrakban ha a növény állandóan vizet kap, a nagy meleg sem árt. Sőt, a paprika ezt a fajta társítást kimondottan szereti, magyarázza vendéglátóm.
Az eddig jól termő uborka azonban mindenhol szárad, mert olyan kórokozó támadta meg, ami ellen nehéz védekezni a két-három naponta történő szedés időszakában. A piacra kerülő zöldséget a szedés előtti időszakban soha nem vegyszerezik, pedig az uniós országok közül talán egyedül Romániában nem ellenőrzi senki a gazdák terményét. A krasznai termelők szerint éppen ez a baj, mert a viszonteladók nem lelkiismeretesek, így nagyon sok ellenőrizetlen és az egészségre káros zöldség és gyümölcs kerül forgalomba, aminek eredetét gyakorlatilag lehetetlen kideríteni.
Nyeste Sándor és Pap Miklós úgy látják, hogy a területalapú és egyéb mezőgazdasági támogatások sem tudják orvosolni a kisgazdák növekvő értékesítési gondjait. Krasznán a polgármesteri hivatal keretében kezdeményezés született egy helyi szövetkezet létrehozásáról, de a megkeresett gazdák végül nem egyeztek bele. Pap szerint nem a kistermelők érdekeit szolgálta, hogy az uniós támogatással születő szövetkezet eladókat, sófőrt és egyéb személyzetet alkalmazzon.
A kistermelők azt szerették volna, hogy a piacon pár asztalt béreljenek a szövetkezeti tagok számára, hogy a vásárló meg tudja különböztetni az őstermelőt a viszonteladótól.
A krasznai gazdák féltek olyan kezdeményezéshez társulni, aminek jövőbeni kimenetelét nem tudták felmérni. Egyelőre marad tehát a családonkénti piacolás, és néhány kisebb üzlet, amelyik hajlandó direktben vásárolni a kistermelőktől friss zöldséget. Pap viszont az igazi gondot abban látja, hogy a fiatalok egyáltalán nem vállalják a mezőgazdasági munkát. Mindkét család gyerekei elköltöztek otthonról, aki pedig egyetemista, szünidőben tud csak besegíteni. Vendéglátóim szerint a középkorú vagy idősebb termelők csak magukra számíthatnak, így annyit vállalnak, amennyit a férj és feleség kettesben el tud végezni.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
