Szakoktatás: jövő ellenszélben?

A kolozsvári Szállításügyi Líceum főbejárata előtt épphogy beférek a két jármű között üresen maradt járdaszegélyre, Jenei Elemér autószerelésre és közúti közlekedésre szakosodott mérnök-tanár kézfogás közben meg is dicséri parkolási manőverem. Azt mondja, az elméleti oktatást záró gyakorlati képzésben a jó parkolási készség elsajátítása minden diák számára alapkövetelmény, főleg egy olyan túlzsúfolt városban, mint Kolozsvár.

Az iskolai udvarból éppen egy tehergépkocsi indul útnak három magyar diákkal a vezetőfülkében. Tizenegyedikesek, akik az iskola elvégzésével személygépkocsira és teherjárműre egyaránt érvényes jogosítványt kapnak. A magyar diákok körében igen népszerű a gépkocsivezetés, meséli vendéglátóm, többen vizsgáznak, mint a román tagozaton. Az évekkel ezelőtt indított magyar szakiskolai és líceumi osztályok iránt változatlan az érdeklődés: még nem volt olyan év, hogy ne teljenek be a helyek. A legmodernebb hazai autójavító szervizzel is versenyző oktatóműhelyekbe érve magam is megértem, miért tartják sikertörténetnek a Szállításügyi Líceumban zajló tevékenységet.

Jenei Elemér, a magyar tagozat mindenese pályázatokból és külföldi oktatási intézmények támogatásával rendezte be a szakmai oktatás legfontosabb helyszíneit, a tanműhelyeket. Itt a diák minden olyan szerszámot és gépet megtalál, amivel későbbi munkahelyén találkozni fog: kézi szerszámoktól a legmodernebb, több tízezer eurót érő elektromos teszterekig, amelyek számítógépes programokon keresztül találják meg a gépkocsik rejtett hibáit. Olyan programok ezek, mondja, amelyeket kisebb szervizekben csak hírből ismernek. Az oktató az elektromos berendezésen rejtett motorhibát szimulál, amelyet teszter nélkül a legtapasztaltabb autószerelő is nehezen azonosítana: azt mondja, a diákok zöme hamar megszereti a számítógépes szerkezeteket, innen kikerülve az Audi, a Volkswagen vagy a Mercedes kirendeltségeinél is megállják helyüket. Az iskola évei alatt a diákok maguk választhatnak autószervizt: rendszerint olyan műhelyekbe járnak gyakorlatra, ahol többségüket később alkalmazzák, de nagy az igény sofőrökre is, így a friss végzősnek van választási lehetőségük. 

Jenei büszke a megvalósításokra: „Jól felszerelt műhelyek, gyakorlati oktatás nélkül a szakoktatás nem működik. Azért is kedvelnek bennünket a diákok, mert nálunk mindenki megtalálja a számításait. A kilencedik osztály végére a diákok többsége eldönti, miként folytatja tanulmányait, vannak évfolyamok, amelyek szakiskolaként tanulnak tovább két évig, majd a szakmunkás oklevél – gépkocsivezető-autószerelő, autóvillamossági szerelő, egyebek – megszerzése után beiratkoznak 11. osztályba és érettségiznek. Más évfolyamok líceumi rendszerben fejezik be a négy évet, megint mások csak szakiskolát végeznek. A döntést a diákokra bízzuk, a kilencedik osztály kötelező. Ha nem nappalin folytatják, estiben is be lehet fejezni a líceumot.”

Ma már nem minden évben indul líceumi osztály az iskolában, a szakiskolai osztályok azonban hosszú évek óta sikeresek, gyakorlatilag valamennyi végzős el tud helyezkedni, emiatt vidékről, más megyékből is szívesen jönnek a diákok. A hatszáz tanulóval működő kolozsvári líceum diákságának negyede magyar, Jenei szerint az együttélés jó, a többség elfogadta a magyar tagozatot. 

 Mesterséget tanulni, vagy elbukni

Ez a látogatás meggyőzött arról, hogy a kolozsvári magyar szakoktatás lehet sikeres is. A nagy kérdés az, miért nem ez a jellemző az utóbbi két évben megye-szerte újraindított próbálkozásokra. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettesnek is a magyar nyelvű szakoktatás a vesszőparipája, azt azonban elismeri, hogy a 2011-es tanügyi törvény által újra életre hívott szakiskolai képzés gyerekcipőben jár Kolozs megyében.

Az eddigi három osztály mellett idén ősztől további négy magyar osztály indul a megyében, három Kolozsváron – nyomdászat, turisztika, könyvelés –, egy pedig Tordán állategészségügyi szakon. A választék nem túl nagy. A tanfelügyelő-asszony abban látja a megoldást, hogy a 2014-2015-ös tanévtől létrehozzák az önálló kolozsvári magyar szakiskolát és szaklíceumot, amely a különböző belvárosi magyar iskolákban alapított szakokat és osztályokat egyesítené. Az elképzelések szerint ehhez a református egyházkerület adná az épületet, a római-katolikus egyház pedig biztosítana egy  visszakapott ingatlant bentlakás céljaira.

„Egy regionális magyar szakiskola és szaklíceum létrehozásáról folynak a tárgyalások, amely nemcsak tőlünk, hanem a környező megyékből is idecsábítaná a szakmunkásképzésre iratkozó nyolcadikosokat. Ehhez elsősorban a szülői „ellenállást” kell leküzdeni, azaz meg kell győznünk a szülőket arról, hogy érdemesebb egy piacos szakmát elsajátítani, mint elméleti továbbtanulásra ösztönözni mindenkit. Nem lesz könnyű: a tanfelügyelőség megrendelésére készített felmérés szerint a nyolcadikos diákok szüleinek mintegy nyolcvan százaléka szeretné elméleti képzésre íratni gyerekét. E szülők 70 százaléka szakmunkás, akik azt szeretnék, hogy ha már ők nem lehettek értelmiségiek, legalább gyerekük legyen az” – fogalmaz Péter Tünde, aki szerint a jelenlegi állapotért az elmúlt évek hiú ábrándokat áruló tanügyi rendszere a felelős. Úgy véli, az érettségi vizsgák szigorodásával sokan jönnek majd rá, hogy jobb mesterséget tanulni, mint megbukni az érettségin.

Az önálló kolozsvári magyar szakoktatás megteremtését nem mindenki szemléli derűlátással. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke megerősítette értesülésünket, miszerint valóban zajlanak tárgyalások az új magyar iskola ügyében, az egyház azonban csak feltételekkel bocsátaná rendelkezésre a nemrég visszakapott épületet. „Az egyik feltétel a minőségi oktatás. Ma azt látjuk, hogy a szakiskolai és szaklíceumi képzés Erdély-szerte kényszerből jön létre, a szülők és a diákok kerülik. A döntés megszületéséhez több kérdésre is megnyugtató választ kell kapnunk: ki az iskola létrehozója, ki lesz a tulajdonosa és ki lesz a fenntartója? Az egyház csak színvonalas, megfelelő választékkal rendelkező szakmai oktatásban vállal partnerséget” – fogalmazott az egyházkerület püspöke.

 Fából vaskarikát?

Kolozsváron romániai viszonylatban is kiemelkedően sok az elméleti osztály, és ezzel arányosan elenyésző a szaklíceumi és szakiskolai oktatás. Az ősszel induló 23 magyar nyelvű kilencedik osztályból mindössze négy szaklíceumi osztály nyújt duális képzést, azaz az érettségi diploma mellé a végzős egy-két mesterségről is kap oklevelet. A négy új osztály is a tanfelügyelőség „ösztökélésére” jött létre, miután első körben az iskolaigazgatók ódzkodtak tőle.

Több szakoktató úgy véli, az elméleti líceumokban létesített új szakosztályok kilógnak a sorból. Jenei Elemér szerint ez a fajta próbálkozás fából vaskarika, hiszen, akik belevágtak, semmiféle szakoktatási tapasztalattal nem rendelkeznek. „Sokan azt gondolják, egy szaklíceumi osztályhoz elegendő egy osztályterem és néhány számítógép. Ha azonban nincs meg a járulékos infrastruktúra a főállású mérnök-tanárokkal, nehezen jön létre hatékony képzés” – magyarázza a szakember.

Hasonlóan vélekedik Nistor Gáspár nyomdász szakember, a Nis Electronis nyomdászati cég tulajdonosa. A Báthory István Líceumban induló nyomdászképzésről úgy vélekedik, a versenyszférából oktatási tapasztalat nélkül érkező, szabadidejükben tanítást vállaló mérnökök nem tesznek majd csodát. Nistor Gáspár már túl van egy sikertelen próbálkozáson, az ő kezdeményezésére hozták létre néhány évvel ezelőtt az első magyar nyomdász szakiskolai osztályt a Tehnofrig Líceumban – mindössze két évig működött. Törvényesen csak úgy tudták akkreditálni, ha felsőfokú végzettséggel rendelkező nyomdász-szakember adja hozzá a nevét, ám mint kiderült, ilyen nincs Erdélyben. Végül Marosvásárhelyen találtak egy idős szakembert, de sok más hiányzó láncszem miatt a nyomdászegyesület próbálkozása kudarcba fulladt. Gáspár Nistor szerint az új kezdeményezés egyetlen pozitívuma, hogy Kolozsvár egyik jó nevű líceumában indul, így várhatóan jó lesz az emberanyag is. Kérdés, hogy ki fogja őket oktatni? 

Nem árulnak zsákbamacskát – jelentette ki Tímár Ágnes, a Báthory igazgatója. Az oktatási minisztérium által is akkreditált szakra szerződésük van kolozsvári nyomdákkal, elsősorban az Idea Printtel, amelynek szakemberei bedolgozói rendszerben vállalják az oktatást. „A nyomdászképzés színvonala nem különbözik majd a többi osztályétól. Aki ide iratkozik, el kell fogadnia iskolánk szigorú belső rendjét. Gyengébb képességű diákok ide sem juthatnak be, hiszen 11. osztálytól számítógépes programokat tanulnak a nyomdászat különböző területeiről” – fogalmazott az igazgatónő. Az iskola tanári gárdája által biztosított elméleti oktatás mellé a fennmaradó egyharmad részben szakoktatás vár a bedolgozó mérnökökre.

 Helyi kezdeményezésre építenek

A szakiskolai és szaklíceumi oktatás nehéz helyzetéért éppen a mai kormánypártok  felelősek, amelyek előző mandátumuk alatt – Európában példátlan módon – egyetlen tollvonással megszüntették a szakiskolai hálózatot. Daniel Funeriu, a korábbi, demokrata-liberális kormányzat szakminisztere – akinek nevéhez fűződik a szakoktatást újraélesztő tanügyi törvény is – lemondásakor úgy nyilatkozott, a szakiskolák megszüntetésének egyetlen célja az volt, hogy a gyerekeket az érettségi majd az egyetemi képzés fele terelje, amivel a „diplomagyárosok” nagy bevételekre tehettek szert. Ezt a rendszert törte meg az új miniszter, többek között azzal, hogy bekameráztatta az érettségi termeket, aminek következtében kiderült, hogy a diákok tekintélyes hányada képtelen tisztességes úton abszolválni az érettségi vizsgát. A szakiskolai-szaklíceumi projekt – amelyhez jelentős uniós forrásokat kapott a román kormány – a legutóbbi kormányváltással megtorpant.

Király András, a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár szerint hiába írja elő a tanügyi törvény az új oktatási forma lehetőségeit, ha azzal nem élnek a megyék és az iskolák. Az RMDSZ-es államtitkár szerint a minisztérium a megyék döntésére bízta, hol, milyen osztályt indítson, a Kolozs megyei példa alapján – 23 magyar nyelvű kilencedik osztályból 19 elméleti indul – ez nem jó döntés. Persze nem mindenhol viszolyognak a szakiskolai és szaklíceumi képzéstől, a magyar nyelvű szakoktatásban részt vevő diákok 9 százalékos aránya legalább egy százalékponttal jobb a román diákokénál. Még ez is messze áll azonban az európai átlagtól, hiszen vannak országok, ahol a tizenéves fiataloknak legalább fele tanul valamilyen szakmát, és csak a másik fele megy egyetemre, főiskolára.

Király szerint azonban már nincs visszaút, az érettségi vizsga folyamatos szigorításával a szülők válaszút elé kerülnek: vagy a szakoktatásba íratják gyerekeiket, vagy tudomásul veszik, hogy 18 éves korukra gyereküknek sem érettségi diplomája, sem szakmája nem lesz.

A szakoktatás iránti igény növekedésével az államtitkár szerint a színvonal is növekszik, ez az oktatási forma fokozatosan elnyeri jól megérdemelt helyét a román társadalomban. „Nem egyik napról a másikra történik ez meg, a folyamat azonban elkezdődött. Máris vannak nagy cégek, amelyek elébe mentek a szakképzésnek, magánoktatás formájában indítottak jól menő szakiskolákat – ilyen például a brassói és a fogarasi faipari szakiskola –, ahol a vállalat szerződést köt a diákkal, a végzetteket alkalmazza. Egyre több cég ismeri fel a szakoktatásban rejlő lehetőségeket. Ebben a képzési formában a tanügyre és a versenyszférára egyformán fontos feladat hárul, a sikeres szakképzéshez mindkét fél szükséges. Ahol a tanfelügyelőség, a helyi önkormányzatok és a versenyszféra képes volt  összefogni, ott máris kimozdultak a holtpontról, beindult a képzés” – összegezte a szakember az elsősorban Erdélyre érvényes tapasztalatokat.

Szaktanárképzés Magyarországon
Magdó János kolozsvári magyar főkonzul az anyanyelvi szakoktatásról

 – Tavaly novemberben ön egy kolozsvári üzleti konferencián hangsúlyozta a szakiskolai és középiskolai szakoktatás fontosságát, és elmondta, hogy az illetékesekkel folytatott megbeszélései nyomán jó esély mutatkozik a magyar nyelvű kolozsvári szakképzés újjáélesztésére. Miért éppen Magyarország kolozsvári főkonzuljára hárul ez a feladat?
– Az elmúlt években egyre több visszajelzés érkezett a magyarországi tőkével működő erdélyi vállalatok vezetőinek részéről a magyar nyelvű szakmunkáshiányra. Hasonló gondokkal küszködnek az erdélyi vállalkozók is. A Kolozsváron megszervezett első magyar-román üzleti fórum jó keretet jelentett e közös gondok kibeszélésére, illetve a megoldáskeresésre. Én már korábban felvettem a kapcsolatot Valentin Cuibus főtanfelügyelővel, később a tárgyalásokat magyar helyettesével, Péter Tündével folytattuk. Hamar kiderült: a vállalkozók, a tanügy és a helyi önkormányzat részéről egyaránt közös az igény a továbblépésre.
– A kolozsvári szakképzés ügye ennek ellenére nagyon lassan mozdul ki a holtpontról. Tanügyi berkekben arról beszélnek, hogy a főtanfelügyelő erélyes fellépésének köszönhető, hogy mégis indult néhány magyar szaklíceumi osztály, miután az iskolák első körben nem támogatták az ötletet...
– Elismerem, nem könnyű feladat a poraiból feltámasztani egy jobb sorsra érdemes oktatási hálózatot. A szakoktatás hosszú évek óta súlyos presztízshiányban szenved, ami arra a régi tapasztalatra vezethető vissza, amikor a szakiskolák és szaklíceumok színvonala alacsony volt. Az elmúlt húsz esztendőben a szakoktatás presztízse nem nagyon javult, részben érthető tehát az iskolák ódzkodása. Az erdélyi magyar szakoktatás neuralgikus pontja a magyar nyelvű szaktanárhiány. Ez nem kolozsvári sajátosság, hasonló tapasztalatokkal találkoztam Nagyváradon és Szatmárnémetiben is, habár Szatmárban a környező megyékhez képest jobban áll az anyanyelvű szakoktatás helyzete. A kor elvárásai szerint csak úgy lehet szakiskolai hálózat kiépítésében gondolkodni, ha az a mesterségek széleskörű választékában és a minőségi oktatásban egyaránt kielégíti az igényeket.
– De ha már az első, és legfontosabb tételnél, a szaktanárok hiányával elakad az ügy, hogyan lehet folytatni?
– Megkerestük a budapesti Nemzetgazdasági Minisztériumot, és vázoltuk az erdélyi helyzetet. Örömmel mondhatom, hogy a Magyar Nemzeti Alapból elkülönítettek 170 millió forintot a Kárpát-medencei magyar szakoktatás ügyére. Első lépésben egy Kárpát-medencei felmérés készül, amely alapul szolgál a magyar szakoktatás megújítási tervéhez. Az elkülönített összegből kezdik el azt a posztgraduális szaktanárképzést is, amely elsősorban az erdélyi szakoktatás számára jelent humánerőforrást. A szakoktatás területén ma Erdélyben a legrosszabb a helyzet. A tanügyi törvény értelmében azért mindenhol elkezdődött a szakmai oktatás újjászervezése, aminek sikere természetesen hosszabb távú folyamat. Sok függ attól, milyen mértékben lehet bevonni a cégeket a képzésbe. A vállalkozói szférát érdekeltté kell tenni a modern szakoktatás kiépítésében, hiszen ennek ők az elsődleges haszonélvezői.

Nem a gyerekre figyelünk
„A székelyföldi megyékben nem hiányoznak olyan arányban a szaktanárok, mint a szórványban, a szakiskolai és szaklíceumi oktatás presztízse azonban itt is alacsony” – fogalmazott Benedek Erika nagybaconi tanárnő. Az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki megbízott elnöke szerint a mai szakoktatás legnagyobb baja, hogy a gyerekek túlnyomó többsége nem szakmaként, nem valódi választási lehetőségként iratkozik szakosztályba, hanem kényszerből választja, elsősorban a lemorzsolódás elkerülése érdekében. Általános gyakorlat, hogy szakiskolába csak a gyengébb képességű gyerekek mennek, akik máshová nem jutnak be. Székelyföldön is az a felfogás, hogy amelyik gyerek eszesebb, annak elméleti osztályba kell iratkoznia. Bár a szakiskolai képzés presztízse roppant alacsony Romániában, a társadalom igényli a jó szakembereket. „Visszás helyzetünk a rossz oktatási rendszer tükörképe. A bajok már az első négy osztályban elkezdődnek, hiszen a túlzottan tudásalapú oktatási rendszerben a tanítónőnek nem a gyerek képességeire kell figyelnie. Mindenkit ugyanarra az elméleti tudásra és készségekre oktatnak, nincs egyénközpontú oktatás. Ebben a rendszerben nem elég az érettségit szigorítani, hanem nyugat-európai mintára kell átalakítani az egész oktatási rendszert” – fogalmaz a háromszéki politikus.
A jó kézügyességű vagy más adottságokkal rendelkező gyerekek kilógnak a sorból, ha nem valamelyik alaptantárgyból ászok. Benedek szerint, ha ezekre az adottságokra senki nem figyel, csak egyetlen mérce marad, és ez gyakran az érettségi sikertelenségbe torkollik. „Nem baj, ha sokkal kevesebb lesz az érettségiző, az nem azt jelenti, hogy az érettségire nem jelentkező gyerek nem jó semmire, csak más irányba kell terelni. Ehhez azonban hosszú távú oktatási stratégia kell, amelyben minden régió a vállalkozókkal, a politikummal, a szülőkkel és a tanüggyel közösen dönt arról, milyen szakmunkásokra, szakemberekre van szüksége. Mindenhol vannak jól menő szakmák, hagyományos iparágak, és ha vannak jó szakembereink, képesek leszünk kiaknázni a helyi erőforrásokat.”