A falugazdász-hálózatnak több évtizedes lemaradást és a gazda-érdekvédelem hiányát kell pótolnia

– Milyen szakmai tapasztalat áll agrármérnöki munkája mögött?
– Nyolc éve diplomáztam a Partiumi Keresztény Egyetemen, a Debreceni Egyetem Mezőgazdasági-, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Karának kirendelt szakán. Az Érmelléki Gazdák Egyesületének (ÉGE) irodavezetői minőségében nemcsak a falugazdász feladatkört látom el, de minden vele járó tevékenységet koordinálok. Mezőgazdász családból származom, tehát korán kialakult a gazdálkodáshoz szükséges tapasztalat. Egyéves mérnöki diplomával kerültem ügyintézői munkakörbe a 2013-ban alakult gazdaegyesülethez.

– A falugazdász-hálózat átszervezése után megmaradt az ÉGE alkalmazásában, több társa viszont más szervezetekhez került. Mennyire nehéz a munkája?
– A falugazdász-hálózat kiépítése előtt már kapcsolatban álltam a Bihar megyei gazdákkal. A frissen alakult szervezet ügyintézőjeként készítettem el a gazdakatasztert, majd az ÉGE falugazdász-hálózatának kiépítése után a munkám könnyebb lett. A hálózat átszervezése után sajnos ismét egyedül maradtam: Dél-Biharban, a Belényesi-medencében, ahol az ÉGE ottani „helytartója” átfogó nyilvántartást készített a gazdákról, a munka szinte kárba veszett. Tudomásom szerint ott több település lefedetlen maradt, akárcsak Szatmár megye hozzánk tatozó részén. Hasonlóan a Hegyközben, ahol Borsi Levente Péter éppen a végére járt a felméréseknek és nyilvántartásoknak. Ez az átszervezés körültekintőbb munkát igényelt volna.

– Miben segíti a falugazdászok, illetve az őket alkalmazó mezőgazdasági szervezetek munkáját a budapesti Agrárminisztérium hatáskörébe tartozó hálózat?
– A magyar kormány eddig is számos szakmai előadással és tanulmányúttal segítette az EMGE-Szövetséghez tartozó gazdaszervezeteket, így az érmellékieket is. Mint ismeretes, az anyaország határain kívül rekedt magyarság több mint fele vidéken él, és ennek a hatalmas közösségnek hozzávetőleg a harmada mezőgazdasági termelésből tartja fenn magát és családját.

Ez egyrészt az államnyelv, a román hiányos ismeretéből fakad, másrészt gazdáink nem rendelkeznek megfelelő számítógépes ismeretekkel, tehát nem mozognak otthonosan az internetről begyűjthető információk világában. Hátrányukat növelte az is, hogy a kisgazdáknak Erdélyben és a Partiumban nem volt megfelelő érdekképviselete. A falugazdász-hálózat tehát hatalmas lemaradást igyekszik pótolni.

– Mennyire tudnak megbirkózni a feladatokkal és kihívásokkal?
– A falugazdász-hálózathoz Erdély-szerte pozitívan viszonyul a gazdatársadalom. A gazdák érzik, hogy az ő segítségükre született, így jó az együttműködés. Gazdaegyesületünk a hálózat átszervezése után sem szűnt meg a kistermelők felzárkóztatását segíteni. Azok a falugazdászok, akik eddig az ÉGE fennhatósága alatt dolgoztak – és most más szervezetekhez kerültek –, továbbra is szívesen segítenek gazdáinknak. Akik mezőgazdasági pályázatot szeretnének benyújtani, Kun Attila bihardiószegi pályázatíró segít. Borsi Levente Péter, a volt hegyközi falugazdász vásárszervezőként maradt az ÉGE kötelékében.

– Hogyan zajlanak a szakmai képzések, gazdakonferenciák, illetve az Érmelléket népszerűsítő bemutatók?
– Az Érmelléket bemutató előadásainkat legutóbb a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemmel közösen szerveztük. Ebben mindig segítségünkre van az érmelléki származású Szilágyi Ferenc egyetemi docens, a PKE Gazdaság és Társadalomtudományi Karának dékánja. Mivel menedzsment- és pénzügyi konferencia már volt, február végén turisztikai értekezletre került sor. A személyes kapcsolatok sokat segítettek a szervezésben, így sikerült bevonni az egri Eszterházy Károly Egyetemet is. Ezzel lépéseket tettünk a PKE kapcsolatrendszerének bővítése érdekében is, ami eddig csak a debreceni egyetemmel létező kapcsolatra, illetve tudományos együttműködésre korlátozódott.

– A kisgazdák számára milyen hozadéka van egy ilyen tudományos rendezvénynek?
– A rendezvény nyitónapján az egyetem új épületének előcsarnokában jelen volt az Érmelléki Gazdák Egyesülete is, amelynek több tagja termékkóstolóval várta a konferencia előadóit és a szép számú hallgatóságot. Bemutattak egy szeletet abból a gasztronómiai kínálatból, amely az Érmelléken vonzóvá teheti a falusi turizmust.

Az érmihályfalvi Hegedűs Pincészet jóvoltából minőségi borok kóstolójával tettük tökéletessé az élményt. Az Érmellék az iskolában programmal a nagyváradi Szent László Katolikus Líceumban mutatkoztunk be, ahol kóstolóval egybekötött rövid előadásokban ismertettük az egyesület munkáját és célkitűzéseit. Az iskola dísztermében felállított asztalokon kézműves sajtok, hidegen préselt olajok, különféle mézek, gyümölcsök várták a diákokat és tanárjaikat kóstolóra. Ezek mind olyan rendezvények, amelyekkel gazdáink termékeit és piacra jutását népszerűsítjük.

– Mennyire gyakoriak gazdarendezvényeik, és mekkora közönséghez jutnak el?
– Igyekszünk a megye egészét átfogni, és ilyenkor téli, kora tavaszi időszakban többet szervezünk. A Dél-Bihari Gazdák Egyesülete és az Érmelléki Gazdák Egyesületének szervezésében Gyakorlatiasan a szőlő- és gyümölcstermesztésről címmel szerveztünk szakmai előadásokat Bélfenyéren. A helyi szervező a Dél-Bihari Gazdák Egyesületének elnöke, Zahari Jakab volt. A határ túloldalán részt vettünk az Orosháza és Térsége Gazdakör gasztronómiai hagyományőrző rendezvényén (Orosházi Hagyományok, Ízek versenye), ahol Ványi Attila egyesületi elnökkel képviseltük a régiót és különdíjjal tértünk haza a kolbászgyúró versenyről.

Érmellékről, Szatmár megyéből, Dél-Biharból és Kolozs megyéből érkeztek kistermelők, illetve korondi portékák között is lehetett vásárfiát találni. Sok volt az érdeklődő, az emberek szívesen vásároltak a gazdáktól.