Gyöngyök női nyakban

Internetes oldalakon, kiállításokon, kézműves vásárokon találkozhat az érdeklődő a szilágysági Vérvölgyön élő Süle Erika gyöngyékszereivel. A kézműves ékszerkészítésnek ez az egyre falkapottabb területe tizenkét évvel ezelőtt ragadta meg fantáziáját. „Kaptam egy fekete gyöngygallért ajándékba, és akkor úgy gondoltam, mindenképp ki kellene próbálnom, hogyan készíthető el. Beszereztem az első gyöngyeimet és nekiláttam a munkának” – emlékezik vissza a kezdetekre.

A helyi református gyülekezetben lelkészként szolgáló férje oldalán addig is sokat foglalkozott a gyerekekkel, különböző kézműves foglalkozásokat tanított nekik, így hamar rájött a gyöngyfűzés titkaira is. Az első kézműves terméke kisebb gyöngygallér volt. Mint mondja,

akkor fertőződött meg „gyöngyitisszel”, amiből már nehéz lenne kigyógyulni.

Az elején teljesen „vakon” kezdte a gyöngyfűzést, mert semmiféle előzetes útbaigazítást nem kapott. A világhálón barangolva azonban felfedezte: rengeteg a leírás, van hozzá digitális segítség, de léteznek ezzel kapcsolatos könyvek és folyóiratok is. Ahogy egyre többet olvasott róla, és tapasztalatot szerzett, újabb modelleket próbált ki, illetve a régieket tökéletesítette. Gyakorlatilag önszorgalomból tanulta meg ezt az újabb foglalkozást, amihez kézügyessége és kitartása volt.

Az utóbbi tíz évben gyöngyfűzéssel főleg nyakéket, medált, karkötőt és fülbevalót állított elő, de a sokkal több munkát igénylő, gyöngyhímzéssel születő öveket, mellényeket, sőt női kabátkát is készített már.

Ez utóbbi rendelésre készül, hiszen méretfüggő ruhadarab. Az ügyfél hozza a kabátot, amire az értékes dísz kerül.

Süle Erika szerint a mai kézművesek munkáját nagyban segíti, hogy a gyöngyhímzéshez és a gyöngyfűzéshez is jó minőségű alapanyag-választék létezik. Egyeseket csak külföldről lehet vagy érdemes beszerezni, de ha egy minőségi és jobb árban értékesíthető végterméket akarunk, akkor a nyersanyag magasabb ára megtérül.

Gyöngyökkel kirakott női kabát

A termék attól kézműves, hogy rengeteg munkát és leleményességet feltételez készítője részéről. Mivel munkaigényes, ezt valamiképpen az árnak is tükröznie kell. A mai világban – amikor az iparilag előállított, olcsó tömegtermékek hódítanak mindenfele – nem könnyű kézműves termékekkel eljutni ahhoz a célközönséghez, amelyik ezt igényli, és meg is fizeti. Erika mégsem panaszkodik. Azt mondja, volt már olyan hagyományőrző rendezvényen, ahol a vásárlók kimondottan divatékszereket kerestek, és örültek a felhozatalnak. Más rendezvényeken a népi vagy a népies jellegű ékszereket részesítették előnyben.

Mivel rendszeresen eljár ilyen eseményekre – sokan a világhálóról ismerik –,

lassan kialakul az a vevőkör, amelyik megkeresi, rendel tőle, vagy kikéri a véleményét bizonyos ékszerekkel és gyöngyhímzéssel kapcsolatban.

Ez interaktív piac, ahol sok múlik a kézműves mester leleményességén.

„A tömegárú úton-útfélen szembejön velünk, keresni sem kell, ezért olcsóbb. Ha a minőségi kézműves termékeket keressük, az értékrend kérdése” – írja körül vásárlói közönségének legfőbb vonását.

Persze nem könnyű eljutni minden olyan rendezvényre és vásárba, ahol bemutatkozhat termékeivel. Mint fogalmaz, ennek saját korlátjai szabnak határt. Általában a környékbeli, szilágysági hagyományőrző vásárokra megy el, de öt éve rendszeresen eljár népművészeti táborokba is. Újabban kiállításokra is meghívják, ahol már eleve nyitottabb és igényesebb közönség tekinti meg munkáit. A gyöngyhímzés terén nem túl nagy a konkurencia: akiket ismer, azokkal mind jó kapcsolatot ápol. Olyan ez, mint régen a mesterségek céheiben, ahol tisztelet és megbecsülés övezte a másikat.

A három fiú édesanyja fontosnak tartja a család támogatását, mert e nélkül nehezen lehetne családanyaként hosszú órákra belefeledkezni a gyöngyfűzés rejtelmeibe. „Férjem és fiaim is teljes mértékben támogatnak. Ha úgy adódik, minden mást átvállalnak, még a női munkának értékelt feladatokat is. A fiúk szívesen velem tartanak vásárokra, rendezvényekre, és néha még édesanyám is besegít.

– magyarázza derűsen Süle Erika a családi háttér fontosságát.

Milyen szempontok szerint lehet nyakéket, nyakláncot, illetve egyéb kézműves készítésű ékszert ajándékozni egy hölgy számára? – kérdezem a szakavatott mestert. Válaszából kiderül, az ékszer minden esetben személyiség- és alkalomfüggő. Forma és színvilág terén az öltözet is meghatározó szempont. Vannak olyan népi ékszerek – például a kaláris –, amelyek kimondottan viselethez illenek. Erika azonban megnyugtat:

a népi ékszerek skálája változatos, ezek jól társíthatók a mindennapi ruházathoz és alkalmakhoz egyaránt.

Persze lehet kisebb vagy nagyobb mértékben változtatni az alapmintán és mind formán, mind színvilágban az igénylő ízléséhez alakítani az ékszert. A divatékszereknél ugyanakkor szinte bármi megoldható. Aki az ilyen típusú ékszerekre nyitott, annak igen kedves ajándék, értékes meglepetés lehet egy kézműves gyöngy­ékszer.