Depresszió: szomorúságtól búskomorságig

Makkay József 2013. szeptember 23., 18:25

Közöttünk élnek, de rohanó világunkban gyakran nem veszünk tudomást szenvedésükről: ők képezik a depressziós betegek nagy táborát. Lelki gondjaikkal önmagukat emésztik, sokan nem fordulnak orvosi segítségért. E népbetegség felismeréséről és a lehetséges gyógymódokról pszichoterapeutával beszélgettünk.

galéria

Kedves ismerősömet látogatom meg a kolozsvári Pszichiátriai Intézet árnyas fái alatt. Kevés kórházban adatik meg, hogy csendes, fákkal és virágokkal szegélyezett sétányok padjain pihenjenek a betegek. Az intézet zárt osztályát leszámítva – ahol a súlyos pszichikai zavarokban szenvedőket kezelik – a „lakók” szabadon mozoghatnak, sétálhatnak a kertben. A jó ideje fáradtnak, kiábrándultnak, rosszkedvűnek tűnő István arca is kisimult, megjött az életkedve, felesége vette rá, hogy orvoshoz forduljanak. Előzőleg valamennyi laborvizsgálat eredménye rendben volt, nem találták a baj okát, mígnem háziorvosa pszichiáterhez küldte. A munkába menekülő negyvenes férfit hosszú idő óta látom újra felszabadultnak, azt mondja, depressziójára nem csak gyógyszeres kezelést, hanem pszichoterápiát is kap, amibe a feleségét is bevonták. Ha a több hónapos kezelést betartja, orvosai szerint jó esélye van a gyógyulásra. A szalonok többségében hozzá hasonló, különböző depressziós tünetekben szenvedő beteg reménykedik a gyógyulásban.

 Természetes reakció vagy betegség?

A népbetegségnek számító depresszió ma már világjelenség, a gazdaságilag egyre nehezebb helyzetbe sodródó közép-kelet-európai országokban tömegek szenvednek tőle. Sokuk a gyógyulás reménye nélkül, hiszen az indokoltnál jóval kevesebben fordulnak orvoshoz.

Az 1996-ban alakult kolozsvári Agape Életvédő Alapítvány vezetője, dr. Kónya Zoltán orvos-pszichoterapeuta több száz, depressziós tünetekkel is küszködő beteget kezelt. Az alapítvány magyar orvosai különleges menedéket jelentenek egy olyan városban, ahol a magyar pszichiáter olyan ritka, mint a fehér holló. De nem csak Kolozsvár vagy Kolozs megye közegészségügyi intézményeiből hiányoznak a magyar szakemberek, hanem a Szilágyságból is, elvétve akad egy-egy magyar szakorvos a partiumi városok járóbeteg-gondozóiban, kórházaiban. „Óriási gond ez, amiről általában kevés szó esik, és oda vezethet, hogy jó esetben az asszisztensnők tolmácsolnak a beteg és az orvos között. Az anyanyelven történő ellátás abban az esetben is érték, ha a beteg egyébként jól beszél románul” – mondja dr. Kónya Zoltán. Szerinte a depresszió jelei sokszor valamilyen fontos személyes veszteség vagy megoldhatatlannak tűnő élethelyzet kapcsán jelentkeznek, amikor a szomorúság, levertség, visszahúzódás a helyzetre adott természetes válasznak tekinthető. A tünetek értékelésekor fontos figyelembe venni ezt a körülményegyüttest is, ily módon el lehet különíteni az igazi depressziót a veszteségekre adott természetes emberi reakcióktól. Míg az első esetben betegségről van szó, és kezelésre van szükség, a másodikban inkább időre, odafigyelésre, támogatásra és az esetleges konfliktusok megoldására kell összpontosítani.

„A szociális tényezők meghatározók lehetnek. Sokan kilátástalan anyagi helyzetük, elfogadhatatlan életkörülményeik folytán jutnak el a kétségbeesés és elkeseredés olyan szintjére, amely gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a klinikai depressziótól. Ilyen esetben a méltányos megoldás az életkörülmények javítása lenne, nem pedig a kedvezőtlen körülményekhez való alkalmazkodás gyógyszeres támogatása” – fogalmaz a szakember.

 Ne nézzenek bolondnak!

A lakosságon belüli depressziós tünetek gyakoriságát azért is nehéz mérni, mert sokan nem fordulnak orvoshoz. Ez inkább férfiakra jellemző, igaz a nők körében kétszer gyakoribbak a depressziós tünetek. A lelki betegségekben szenvedőknél nem úgy hatnak a szimptómák, mint például fogfájás esetén, amikor a szenvedő ember természetes módon segítséget kér. Depresszióban a helyzetet bonyolultabbá teszi az a körülmény, hogy a depressziós állapot része a reménytelenség és a kezdeményezőképesség hiánya. A beteg számára nagy nehézséget jelenthet a pszichológus megkeresése, egyáltalán az ágyból való felkelés a terápiás ülés reggelén, vagy a kitartás a kezelés mellett, miközben az eredmény nem azonnal érzékelhető.

A kérdés úgy is feltehető: hol van a határ, amikor a társas környezetnek kell mindenképpen lépnie, felismerve, hogy az illetőnek támogatásra, biztatásra, vigasztalásra van szüksége. A pszichológushoz vagy a pszichiáterhez való bejelentkezést gyakran a szégyenérzet is akadályozza: „Az emberekben ott él az előítélet. Nemrég egy volt professzorom érdeklődött arról, mivel foglalkozom, és miután közöltem vele, hogy pszichoterápiával, megállapította, hogy »á, szóval a lököttekkel dolgozol«. Testi betegségeikről szinte büszkén számolnak be az emberek, mentális problémáikról inkább csak olyanoknak, akikben teljes mértékben megbíznak. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy évszázadokon keresztül a ma lelki vagy elmebetegségeknek nevezett állapotokat ördög általi megszállottsággal magyarázták, vagy Isten büntetéseként értelmezték” – magyarázza a szakember.

Gyógyszertől a testmozgásig

A gyógyulás azzal kezdődik, ha a beteg vagy környezete felismeri, hogy mielőbb szakemberhez kell fordulni. „A depresszió oka az agyban található neurotranszmitterek megbomlott egyensúlya, elsősorban a szerotonin hiánya. A kezelés alapja az agy biokémiai egyensúlyának visszaállítása antidepresszáns gyógyszerek segítségével. Depresszió esetén a visszaesés gyakori, a gyógyszerek szedése ezért gyakran hosszú távon szükséges” – magyarázza a szakember. Esetenként azonban a gyógyszeres kezelés mellett vagy helyett eredményes lehet a pszichoterápia. Minden esetben szakorvosnak kell eldöntenie, hogy milyen fajta gyógyszert ír fel. Előfordul, hogy a pszichiáternek több gyógyszert is ki kell próbálnia, amíg megtalálja a hatékony formát, de vannak esetek, amikor a gyógyszeres kezelés hatástalan. Kónya doktor elismeri, hogy az antidepresszáns gyógyszerek bizonyos mellékhatásairól viták folynak, ezért ha a szakember azt állapítja meg, hogy a probléma gyógyszerrel, de gyógyszer nélkül is kezelhető, mindenképpen az utóbbit kell választani. A könnyebb depressziós esetek gyógyszer nélküli kezelése a gyógyteáktól és relaxációs gyakorlatoktól a rendszeres testedzésig terjed. Fontos, hogy a beteg higgyen ezekben.

Felnőtt tünetek
A depresszió legismertebb jelei: a betegnek nyomott a hangulata, belső ürességet érez, gyakran sír, nem képes örülni, nem érdekli semmi, változik az étvágya (növekszik vagy csökken), álmatlanság gyötri, vagy ellenkezőleg, túl sokat alszik, nyugtalan, nem bír egy helyben ülni vagy éppenséggel lelassul, fáradt. Önvád, bűntudat gyötri, értéktelennek tartja önmagát, a halál vagy az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja. Öngyilkossági terveket sző, súlyosabb esetben öngyilkosságot kísérel meg.

Az orvosi kutatások előrehaladásával egyre több szó esik a testmozgás szerepéről a depresszió enyhébb formáinak gyógyításában. Az Egyesült Királyságban például az orvosok felírják a testmozgást, a személyre szabott testmozgás-programot szakember tervezi meg. Azt feltételezik, hogy mozgás közben endorfinok, úgynevezett örömhormonok szabadulnak fel a szervezetben, a testmozgás ugyanakkor javítja a hangulatot és az önértékelést.„A pszichoterápia egyik érdekes lehetősége a párterápia, abból a feltevésből kiindulva, hogy a depressziós személy partnere vagy házastársa elsődleges erőforrás lehet a búskomorságból való kilábaláshoz. Nagyon fontos az idő szerepe, hogy az ember ne legyen türelmetlen önmagával, és a társas környezet sem depressziós tagjával szemben. A környezet érzelmi támogatása nagyon sok esetben hasznosabb lehet bármely gyógyszernél. A szomorúság legitim emberi érzés. A mély szomorúság kifejezését valamikor nemcsak elfogadta, de egyenesen bátorította a társas környezet. Ma is hasznos lenne” – magyarázza dr. Kónya Ádám, aki azt is kiemeli, hogy a jelentkező depresszió bizony próbára teszi a házastársi kapcsolatot is. A depresszió hátterében néha eleve meglevő kapcsolati probléma áll. A nem depressziós házastárs bevonásával végzett párterápia egy angliai kutatásban rövidtávon ugyanolyan eredményesnek bizonyult, mint az antidepresszánsok alkalmazása, hosszú távon pedig hatékonyabb volt, mivel jótékony hatása a kezelés abbahagyása után is érvényesült.

 Hogyan kezeljük a gyereket?

Hogyan kezeljük a gyereket?
Gyermekek depressziója esetén fontos a szülő lehetséges depressziójára gondolni. Jellegzetes családi háttér a depressziós anya és a hiányzó apa. A kétségbeesés és kilátástalanság érzete ilyenkor az egész családot áthatja. A gyermekek úgy érezhetik, az ő feladatuk lelket verni a magába roskadt szülőbe. Ha ez nem sikerül, a gyermek gyakran önmagát vádolhatja. A gyermekeknél, kamaszoknál jelentkező ingerültség, visszahúzódás vagy depresszió kihat az egész család érzelmi légkörére. A szülők úgy érzik, nem képesek megfelelően kezelni gyermekük negatív érzelmi megnyilvánulásait. Valójában a család nagyon sokat tehet a gyermekkori depresszió megelőzéséért azzal, hogy együtt, egymásra figyeléssel töltenek el minél több időt. Ez sokkal hasznosabb, mint a „próbálj meg te is egy kicsit pozitívabban gondolkozni!” jellegű tanácsok. A depressziós személy úgy érzi, nem képes saját érzéseit, gondolatait befolyásolni. Nagy szerepe lehet a dicséretnek, a pozitív visszajelzésnek, egymás értékelésének. Egy kudarcosabb, felkavaróbb iskolai napot követően a család lehet az a biztonságos közeg, amely helyreállítja a megrendült önbecsülést. Mindig kell időt találni a gyermekek véleményének meghallgatására, figyelembevételére, vonjuk be őket is a döntéshozatalba, a közös tervezésbe. Nemcsak a depresszió, de a viselkedési problémák megelőzésében is hatékony, hiszen a gyermekek szívesebben tartanak be olyan szabályt, amelynek a megalkotásában maguk is részt vettek.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.