HIRDETÉS
– Kicsoda Molnár Szilárd, a 21. sz. gr. Petki Dávid cserkészcsapat vezetője?
– Gyergyótekerőpatakon születtem és 1989-ben költöztünk Marosszentgyörgyre, édesapám szülőfalujába, akkor kezdtük az iskolát. 1993 nyarán Baricz Lajos plébános megszólított, hogy menjünk fel a plébániára: akkor szervezte meg a cserkészcsapatot, mi felmentünk és ott ragadtunk. 1995-ben tettünk fogadalmat és azóta szinte egyfolytában cserkészkedem. Voltak kisebb kiesések érettségi és egyetem között: kereskedelmi líceumot végeztem, majd a Sapientia egyetemen mechatronikát. Jelenleg a marosszentgyörgyi önkormányzatnál dolgozom projektmenedzserként és közbeszerzési szakemberként.
Többnyire gyerekek és fiatalok vesznek részt a mozgalomban, de a legidősebb cserkész nyolcvan év fölött van. Úgy érzem, az életemben a cserkészet és a munka kiegészíti egymást, a cserkészeten belül is főként adminisztratív feladatokat látok el. A cserkészet életforma, kikapcsolódás és feltöltődés, mindaz, amire a mindennapi rutin mellett szükségem van.
– A cserkészet több, mint száz éves, az erdélyi cserkészmozgalom idén 35 esztendős…
– A cserkészmozgalom Erdélyben 1911-ben kezdődött, akkor alakult az első cserkészcsapat Székelyudvarhelyen, majd a következő években Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron, Aradon a nagyobb iskolaközpontokban, és városokban terjedt el. A két világháború között kicsit visszaesett a gyerekek száma, de 1940–44 között élte újabb virágkorát Kolozsváron, Désen, Gyulafehérváron és Csíkszeredában.
1990-ben Gyergyószárhegyen volt az alkuló gyűlés: többnyire azok kezdeményezték és alapították, akik az 1940-44-es időszakban aktívak voltak, vagy a leszármazottaik, akik tisztában voltak vele, hogy milyen fontos a mozgalom. 52 lelkes pedagógus és lelkipásztor állt össze és megalakította az erdélyi magyar cserkésszövetséget, amely azóta is töretlenül működik. Már 1990-ben volt, aki elment külföldre vezetőképzésre, újraalakultak, illetve megalakultak a csapatok. Jelenleg több, mint háromezer aktív cserkészünk van 55 aktív csapatban Erdély majdnem minden megyéjében. Temesvár és Arad megyében jelenleg nincs csapat – ők távol esnek a többi erdélyi megyétől –, de korábban ott is voltak próbálkozások, mint ahogy Bukarestben is volt cserkészcsapat. Erős csapataink működnek Hargita, Kovászna, Maros megyében és Kolozsváron.
– Milyen a kapcsolatuk a román és a külföldi cserkészmozgalmakkal?
– Vezetőségi szinten kapcsolatot tartunk a román cserkésszövetséggel is, vannak projektek, amit közösen vezetünk, de a gyerekek szintjén a nyelvi akadályok miatt nehezebb közös programokat szervezni. Az anyaországi cserkészekkel erős kapcsolatot ápolunk – tagja vagyunk a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának –, rendszeresen találkozunk a többi országban működő magyar cserkészekkel, együtt szervezünk programokat.
A cserkészet alapja világszerte ugyanaz, de a magyar cserkészet esetében a négy alappillér mellett ötödik is van. Amikor Teleki Pál az 1930-as években meghatározta a magyar cserkészet alapjait, a négy alappillért – kiscsoportos (őrsi) tevékenységek, cselekedve tanulás, cserkésztörvények és fogadalom, folyamatos és ösztönző, vonzó és hasznos programok főként a természetben –, kiegészítette a magyar kultúra ápolásával, különös tekintettel a népi hagyományainkra.
– A száz évvel ezelőtt megfogalmazott alapok, elvek távolinkat tűnnek. Mennyire lehet ma a cserkészmozgalomba bevonzani a gyerekeket, a fiatalokat?
– Azt tapasztaljuk, hogy az erdélyi cserkészmozgalomhoz tartozók száma az utóbbi tíz évben folyamatosan nő, egyre többen vagyunk, de nagy a fluktuáció. Évente ezer személy kicserélődik, ugyanannyian elmennek és újak kerülnek be. Akik kilencedik osztályba vagy egyetemre mennek, szülőfalujukból elkerülnek, más társaságuk lesz – lehet, hogy 1-2 évig kimaradnak a cserkészmunkából vagy akár tovább is. Az is igaz, hogy akik a 1990-es években kezdtek el tevékenykedni és most családosok, visszajönnek gyerekeikkel a cserkészet berkeibe: a gyermekek visszahozzák a szülőket, az egykori vezetőket. Folyamatos létszámbeli növekedés van, 1990 óta soha nem esett 1500 alá a szövetségben aktívan tevékenykedők száma.
Minden csapatnál vannak heti találkozások: az őrsvezetők foglalkozásokat tartanak, a gyerekek közösen tanulnak. Vannak alkalmi csapat-, körzeti és országos rendezvények. Nagy hangsúlyt fektetünk a vezetőképző táborokra, ahol a fiatalokat felkészítjük arra, hogyan foglalkozzanak a gyerekekkel. Decemberben a kiscserkészeknek nagy közös foglakozást tartottunk bábszínházzal és népi előadásokkal. A nagyoknak tavaly disznóvágást szerveztünk és volt városismereti vetélkedő is. Az ötödik-kilencedikes korosztályoknak hamarosan megszervezzük a CsErős sportvetélkedőt.
– Mit jelent a cserkészet egyik alapelve, a cselekedve tanulás?
– A cselekedve tanulás azt jelenti, hogy amit télen teremben megtanulunk, azt nyáron a természetben kipróbáljuk, mint például a sátorverést, tűzrakást, csomózást, elsősegélynyújtást, jelolvasást, vagy a madarak és növények megismerését.
A gyerekek, a fiatalok megtanulják kiásni a latrinát, zuhanyzót és konyhát építenek. Mindent közösen végzünk: mindenki kipróbálhatja, hogy amit tanult, azt a gyakorlatban hogyan tudja elvégezni. Ha valaki téved, helyben korrigáljuk. Megtanulják a szerszám helyes használatát, hogyan kell fogni, használni a csákányt, baltát, stb. Ma már a Morze-ábécéből minimálisat tanítunk, de odafigyelünk arra, hogy a világhálón hol keressék meg a hiteles információkat, hogyan írjanak üzenetet egymásnak szépen magyarul, angol rövidítések nélkül.
– Milyen programokkal készülnek az erdélyi cserkésszövetség 35 éves évfordulójára?
– Idénre két nagy projektünk van. Május végén Gyergyószárhegyen az alakulás helyszínén nagy cserkésznapot rendezünk, amelyre 800-1000 gyereket várunk. Augusztus közepén Kolozsvár mellett, az erdőben lesz az emléktábor, ott ezer és ezerötszáz résztvevőre számítunk Erdélyből, de az anyaországból és a külhoni szövetségektől is.
Az idei táboron teljes gőzerővel dolgozik egy jó csapat, hiszen nem kis feladat ennyi embernek szállást, konyhát építeni az erdőben. Volt olyan emléktábor, hogy naponta többször ránk szakadt az égi áldás: Kolozsváron és a környékbeli települések üzleteiben nem volt annyi gumicsizma, hogy minden táborlakónak jusson. De mindenki mosolyogva és boldogan vett részt a táborban és szeretettel emlékszik az ott töltött időre.
– A nemzeti ünnep alkalmával kapott kitüntetés visszamutat az eltelt 35 évre és a cserkészetre tereli a közvélemény figyelmét. Mit jelentett a Magyar Érdemrend átvétele az ön életében?
– Fontos mozzanat volt számomra, de hangsúlyozom: bár én kaptam, de nem az egyéni munkámra. A cserkészetben fontos a csapat, akikkel együtt dolgozom, akikkel közösen tervezünk és toljuk a szekeret.
A kitüntetés, a díj a csapatnak és a családnak is szól: nélkülük a munka nem valósulhatott volna meg. Hiszem, hogy száz év múlva is lesz cserkészet, mert aki belekerült, annak életformájává vált és tovább fogja adni. Mindig voltak és lesznek olyan vezetők, akik továbbadják ezt az életformát, megfertőzik a társaikat ezzel az életérzéssel.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
