Zelenszkij realitásérzéke

Ehhez „csupán” annyira volt szükség, hogy Trump a lehető legfájdalmasabb eszközzel jelezze számára, hogy ebben a helyzetben nem ő diktál: rövid úton felfüggesztette az amerikai fegyverek szállítását Ukrajna számára.

Az amerikai elnök ezzel megmutatta: nem csupán a hangzatos szónoklatok szintjén akar minél gyorsabban fegyverszünetet és – ha lehet – békét Ukrajnában, hanem komolyan elkötelezett mellette.

Ebben pedig mindaddig, amíg esély mutatkozik a megállapodásra az oroszokkal, senki által sem hagyja megingatni magát – még Zelenszkij által sem.

Az ukrán elnök vélhetően úgy gondolta, hogy a világ nyilvánossága előtt történő felelősségre vonással kellő nyomást helyez Trumpra és Vance-re, de a blöff nem jött be: a jelek szerint

Trump nagyon jól tudja, hogy Zelenszkijnek sokkal nagyobb szüksége van az amerikai támogatásra – többek között a békefolyamatban is – mint Washingtonnak az ukrajnai ásványkincsekről szóló megállapodásra.

A fegyverszállítások leállítása nyomán pedig az ukrán elnöknek be kellett látnia, hogy ebben a játszmában nem ő rendelkezik a legerősebb ütőkártyákkal, ezért engedett, és jelezte: teljes mértékben nyitott a fegyverszüneti tárgyalások és a ritkaföldfém-megállapodás aláírására, illetve a további szoros együttműködésre Washingtonnal.

Vagyis megértette, hogy a fegyverszállítások leállítása nyomán Ukrajna helyzete még akkor is még kilátástalanabbá válna, ha annak nem azonnal, hanem csupán néhány hónapon belül kezdene megmutatkozni a hatása.

A frontvonalon ugyanis az oroszok ha lassan is, de továbbra is folyamatosan előrenyomulnak, az erre hajlandó EU-tagok pedig nem tudják pótolni a kieső fegyvereket, hiszen jórészt ők maguk is Amerikából szerzik be készleteiket.

Hírszerzési szinten pedig még kevésbé lennének képesek átvenni a washingtoni szolgálatok szerepét.

A Trump kongresszusi beszédében elhangzott kijelentés, miszerint egyeztetett az oroszokkal, és Vlagyimir Putyin tényleg hajlandó a fegyverszünetre, persze még igazolásra szorul, de ilyen előzmények után Zelenszkijnek és a háború minden áron történő folytatását szorgalmazóknak is be kellett látniuk, hogy ha az Ovális Irodában pénteken megkezdett úton halad tovább, és elutasítja annak a Washingtonnak a békeközvetítését, amely eddig a legnagyobb katonai támogatást nyújtotta, akkor már

a jelenleg sem a legkedvezőbb feltételeknél – lásd: az Oroszország által részben megszállt ukrán régiók elengedése – csak még rosszabbak mellett tárgyalhat majd a fegyverszünetről.

A kérdés most az, hogy Zelenszkij realitásérzékének helyreállása után mennyire működik a Trumpé.

Vagyis hogy Putyin valóban partner-e, és valóban van-e esély arra, hogy az amerikai elnök abbeli szándéka közepette, hogy a Kína elleni vívandó globális gazdasági összecsapásra való felkészülésre fordítsa az amerikai erőforrásokat, ezért lezárja az eddig már legalább 120 milliárd dollárt felemésztő ukrajnai konfliktust, és az európai biztonság szavatolásának oroszlánrészét az európaiakra ruházza, valóban tető alá hozható-e egy életképes és tartós fegyverszünetet, majd béke.

És hogy azt az európai NATO-szövetségesekkel együtt valóban képes lesz-e szavatolni.

Ukrajna jövője: Európa a partvonalon

A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része nem vette komolyan Donald Trump újdonsült amerikai elnök ígéretét, hogy hivatalba lépését követően rövid időn belül igyekszik véget vetni az ukrajnai háborúnak.