HIRDETÉS
Ehhez „csupán” annyira volt szükség, hogy Trump a lehető legfájdalmasabb eszközzel jelezze számára, hogy ebben a helyzetben nem ő diktál: rövid úton felfüggesztette az amerikai fegyverek szállítását Ukrajna számára.
Az amerikai elnök ezzel megmutatta: nem csupán a hangzatos szónoklatok szintjén akar minél gyorsabban fegyverszünetet és – ha lehet – békét Ukrajnában, hanem komolyan elkötelezett mellette.
Ebben pedig mindaddig, amíg esély mutatkozik a megállapodásra az oroszokkal, senki által sem hagyja megingatni magát – még Zelenszkij által sem.
Az ukrán elnök vélhetően úgy gondolta, hogy a világ nyilvánossága előtt történő felelősségre vonással kellő nyomást helyez Trumpra és Vance-re, de a blöff nem jött be: a jelek szerint
Trump nagyon jól tudja, hogy Zelenszkijnek sokkal nagyobb szüksége van az amerikai támogatásra – többek között a békefolyamatban is – mint Washingtonnak az ukrajnai ásványkincsekről szóló megállapodásra.
A fegyverszállítások leállítása nyomán pedig az ukrán elnöknek be kellett látnia, hogy ebben a játszmában nem ő rendelkezik a legerősebb ütőkártyákkal, ezért engedett, és jelezte: teljes mértékben nyitott a fegyverszüneti tárgyalások és a ritkaföldfém-megállapodás aláírására, illetve a további szoros együttműködésre Washingtonnal.
Vagyis megértette, hogy a fegyverszállítások leállítása nyomán Ukrajna helyzete még akkor is még kilátástalanabbá válna, ha annak nem azonnal, hanem csupán néhány hónapon belül kezdene megmutatkozni a hatása.
A frontvonalon ugyanis az oroszok ha lassan is, de továbbra is folyamatosan előrenyomulnak, az erre hajlandó EU-tagok pedig nem tudják pótolni a kieső fegyvereket, hiszen jórészt ők maguk is Amerikából szerzik be készleteiket.
Hírszerzési szinten pedig még kevésbé lennének képesek átvenni a washingtoni szolgálatok szerepét.
A Trump kongresszusi beszédében elhangzott kijelentés, miszerint egyeztetett az oroszokkal, és Vlagyimir Putyin tényleg hajlandó a fegyverszünetre, persze még igazolásra szorul, de ilyen előzmények után Zelenszkijnek és a háború minden áron történő folytatását szorgalmazóknak is be kellett látniuk, hogy ha az Ovális Irodában pénteken megkezdett úton halad tovább, és elutasítja annak a Washingtonnak a békeközvetítését, amely eddig a legnagyobb katonai támogatást nyújtotta, akkor már
a jelenleg sem a legkedvezőbb feltételeknél – lásd: az Oroszország által részben megszállt ukrán régiók elengedése – csak még rosszabbak mellett tárgyalhat majd a fegyverszünetről.
A kérdés most az, hogy Zelenszkij realitásérzékének helyreállása után mennyire működik a Trumpé.
Vagyis hogy Putyin valóban partner-e, és valóban van-e esély arra, hogy az amerikai elnök abbeli szándéka közepette, hogy a Kína elleni vívandó globális gazdasági összecsapásra való felkészülésre fordítsa az amerikai erőforrásokat, ezért lezárja az eddig már legalább 120 milliárd dollárt felemésztő ukrajnai konfliktust, és az európai biztonság szavatolásának oroszlánrészét az európaiakra ruházza, valóban tető alá hozható-e egy életképes és tartós fegyverszünetet, majd béke.
És hogy azt az európai NATO-szövetségesekkel együtt valóban képes lesz-e szavatolni.
Sok vállalkozó méltatlankodik, amikor a kormány minimálbért emel. A munkavállaló szempontjából viszont azon töprengtem el, egyáltalán mire elég ez a bér?
A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része nem vette komolyan Donald Trump újdonsült amerikai elnök ígéretét, hogy hivatalba lépését követően rövid időn belül igyekszik véget vetni az ukrajnai háborúnak.
A lovak közé csapott Donald Trump. Amióta beiktatták hivatalába, kilószámra írja alá a – legalábbis amerikai szempontból – létfontosságú szabályrendeleteket. És nem csak.
A román sajtó sem tudja hova tenni a Călin Georgescu-jelenséget. A Călin Georgescuban hívőket ugyanis semmiféle racionális érvvel nem lehet meggyőzni, tömegek bíznak az új ,,megváltóban".
Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.
Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
Sok vállalkozó méltatlankodik, amikor a kormány minimálbért emel. A munkavállaló szempontjából ...
A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része ...
A lovak közé csapott Donald Trump. Amióta beiktatták hivatalába, kilószámra írja alá a ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
