HIRDETÉS
Gratulációk itt, kamion árnyékában félve meglobogtatott román zászló ott, de mindenekelőtt végeláthatatlan, méltóságteljes embersorok. A székelyek nagy menetelése az előzetes várakozásoknál is jóval nagyobb ünneppé kerekedett, olyan lélekgazdagító eseménnyé, amelynek „elektromossága” minden bizonnyal tízezrekben világít még sokáig.
Márpedig a töltetre a jelek szerint szükség lesz még egy ideig, a letagadhatatlan léptékű menetelést ugyanis nagy igyekezettel próbálják elhallgatni a román közvélemény elől. Sokan csalódásként élik meg, hogy bár a székelység és szövetségesei csúcsformában teljesítették a Bereck és Kökös közötti, klasszikussá nemesedett távot, másnap változatlan érdektelenségre, arrogáns elutasításra kellett ébredniük. Józanul belegondolva azonban aligha számíthattunk másra: a román társadalom többsége ugyanis olyan mértékben informálatlan, illetve félreinformált a székelység autonómiaigényének tárgykörében, hogy ingerküszöbét ma még sokkal inkább eléri a kóbor kutyák ügye, mintsem egy mellettük élő nemzeti közösség tényleges sorsa. Márpedig abban az országban, amelyet miniszterei sok esetben tévéműsorokból irányítanak, a média által generált, illetve közvetített társadalmi nyomás hiánya, a hiány mesterséges fenntartása jó eséllyel tart parkolópályán szinte bármilyen ügyet. Majd csak belefullad a sikertelenségbe...
Jogos a kérdés: hiába bontott akkor zászlót márciusban Marosvásárhelyen, most pedig Háromszéken sok tízezer magyar? Természetesen nem. Tisztában kell azonban lenni azzal, hogy csak a köztereken való egyre sűrűbb, szükség esetén állandósuló jelenlét egy tényleges probléma tudatosításának egyik leghatékonyabb eszköze. A többségi nemzet vélt vagy valós komfortérzetének kikezdése ugyanis egy idő után egyéb tudati tényezőre is jó eséllyel képes hatni, a kitartással és elszántsággal képviselt ügyek pedig előbb-utóbb utat találnak a legmélyebb gondolati tunyaságban tespedők felé is. Ezért aztán máris készülhetünk a következő, majd az azt követő megmozdulásra, a lendületnek nem szabad megtörnie az egyéni érdekek gátján.
Ma még senki sem tudja, hogy meddig tart ez a menetelés. Talán évekig, talán évtizedekig. Talán jóval rövidebb ideig. Nyugodtan megígérhetjük a sikert gyermekeinknek, ők biztosan megérik majd. A szellem kint van a palackból, már nem félünk tőle, némi borzongást legfeljebb az kelt bennünk, hogy valamiféle ismerős ismeretlen felé haladunk. Amiről csak azt tudjuk, hogy dédapáink jól érezték magukat benne. És ez elég.
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
