HIRDETÉS
A Kolozsvári Magyar Napok alkalmával néhány társammal együtt megnyertük a közéleti focikupát, amelyet immár több mint tíz éve szerveznek. S mivel manapság semmi sem múlik el több száz fénykép és posztolás nélkül, hát egye-fene alapon én is kitettem a Facebook-oldalamra a képet. A sok megtekintés mellett meglepetésemre több mint száz „tetszik” (like) reagálás érkezett számos megjegyzés, gratuláció kíséretében. Néhány héttel korábban így jártam a balatoni nyár témájú fotómmal is.
És itt jön a bökkenő. A botrányos olimpiai megnyitót követően azonnal reagáltam:
szokásomhoz híven véleménycikkel jelentkeztem a világhálón. Csakhogy amíg a Facebook-oldalamra kitett fényképeimet percek alatt több százan látták, addig a cikkemet senki sem olvasta el.
– Hát ez lehetetlen, hogy nem látják az emberek, miért nem olvassák?! – dühöngtem magamban. Fogtam magam, s a megjelent cikk hivatkozását (linkjét) kezdtem bemásolni hozzászólásként minden olyan posztoláshoz, amely az olimpia megnyitójáról szólt (volt elég!).
És láss csodát, azonnal érkeztek a reagálások: Nagyon jól látod a dolgokat! Hasonlóan gondolom én is! Köszönöm, hogy megosztottad! Örvendek, hogy olvashattam! Kiváló írás, gratulálok!
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka. Csakis a cenzúra. Merthogy – tetszik érteni – a véleményem nem éppen hízelgő volt a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába. Az LMBTQ- és woke-ellenes véleményem, valamint a globalista-liberális keresztyénüldöző magatartásról szóló gondolataim valószínűleg nem tetszettek a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek. És azonnal, szinte hihetetlen módon másodpercek alatt reagáltak: az algoritmusokat úgy állították be, hogy az oldalamon ugyan látható volt a cikk, de a megosztás senkihez nem jutott el.
Felhívtam egyik lelkipásztor kollégámat, aki valamelyik hozzászóláshoz illesztett cikkem linkjét látta, az írást pedig olvasta. A következőkkel fogadott: „ne idegeskedj, én különbül jártam”. Ugyanis az egyik magyar rádió műsorához nemrég hozzászólásként azt írta, hogy miért nem kell támogatni a koldulást.
Bibliai idézetekkel alátámasztva hangsúlyozta, hogy amennyiben lehet, mindenkit munkához kell juttatni, a segélyeken való élés nem hasznos a társadalom számára. Hát nem letiltották két hónapra a Facebookról?
Azzal indokolták, hogy ismerősöm gondolatai nem egyeztethetők össze a Facebooknak a társadalomról alkotott világképével. Nesze neked Facebook, véleményszabadság, demokrácia és a többi. Ha nem azt mondod, írod és (horribile dictu) gondolod, amit e liberális közösségi felület akar, ha nem az LMBTQ, a BLM és a woke szolgálatában álló médiatröszt véleményét osztod, akkor hallgatnod kell.
Ja, hogy balatoni képeket megoszthatsz? Hát azt szabad. Csak nehogy a háttérben egy templom látszódjék, vagy egy felirat Jézusra utaljon, esetleg a magyar zászló tűnjön fel, netán család legyen a központban férfivel és nővel. Mert lehet, nemsokára már azért is letiltanak, te kirekesztő, nacionalista, heteroszexuális Facebook-felhasználó!
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor ...
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
