A Kolozsvári Magyar Napok alkalmával néhány társammal együtt megnyertük a közéleti focikupát, amelyet immár több mint tíz éve szerveznek. S mivel manapság semmi sem múlik el több száz fénykép és posztolás nélkül, hát egye-fene alapon én is kitettem a Facebook-oldalamra a képet. A sok megtekintés mellett meglepetésemre több mint száz „tetszik” (like) reagálás érkezett számos megjegyzés, gratuláció kíséretében. Néhány héttel korábban így jártam a balatoni nyár témájú fotómmal is.
És itt jön a bökkenő. A botrányos olimpiai megnyitót követően azonnal reagáltam:
szokásomhoz híven véleménycikkel jelentkeztem a világhálón. Csakhogy amíg a Facebook-oldalamra kitett fényképeimet percek alatt több százan látták, addig a cikkemet senki sem olvasta el.
– Hát ez lehetetlen, hogy nem látják az emberek, miért nem olvassák?! – dühöngtem magamban. Fogtam magam, s a megjelent cikk hivatkozását (linkjét) kezdtem bemásolni hozzászólásként minden olyan posztoláshoz, amely az olimpia megnyitójáról szólt (volt elég!).
És láss csodát, azonnal érkeztek a reagálások: Nagyon jól látod a dolgokat! Hasonlóan gondolom én is! Köszönöm, hogy megosztottad! Örvendek, hogy olvashattam! Kiváló írás, gratulálok!
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka. Csakis a cenzúra. Merthogy – tetszik érteni – a véleményem nem éppen hízelgő volt a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába. Az LMBTQ- és woke-ellenes véleményem, valamint a globalista-liberális keresztyénüldöző magatartásról szóló gondolataim valószínűleg nem tetszettek a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek. És azonnal, szinte hihetetlen módon másodpercek alatt reagáltak: az algoritmusokat úgy állították be, hogy az oldalamon ugyan látható volt a cikk, de a megosztás senkihez nem jutott el.
Felhívtam egyik lelkipásztor kollégámat, aki valamelyik hozzászóláshoz illesztett cikkem linkjét látta, az írást pedig olvasta. A következőkkel fogadott: „ne idegeskedj, én különbül jártam”. Ugyanis az egyik magyar rádió műsorához nemrég hozzászólásként azt írta, hogy miért nem kell támogatni a koldulást.
Bibliai idézetekkel alátámasztva hangsúlyozta, hogy amennyiben lehet, mindenkit munkához kell juttatni, a segélyeken való élés nem hasznos a társadalom számára. Hát nem letiltották két hónapra a Facebookról?
Azzal indokolták, hogy ismerősöm gondolatai nem egyeztethetők össze a Facebooknak a társadalomról alkotott világképével. Nesze neked Facebook, véleményszabadság, demokrácia és a többi. Ha nem azt mondod, írod és (horribile dictu) gondolod, amit e liberális közösségi felület akar, ha nem az LMBTQ, a BLM és a woke szolgálatában álló médiatröszt véleményét osztod, akkor hallgatnod kell.
Ja, hogy balatoni képeket megoszthatsz? Hát azt szabad. Csak nehogy a háttérben egy templom látszódjék, vagy egy felirat Jézusra utaljon, esetleg a magyar zászló tűnjön fel, netán család legyen a központban férfivel és nővel. Mert lehet, nemsokára már azért is letiltanak, te kirekesztő, nacionalista, heteroszexuális Facebook-felhasználó!
Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.
Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.