Te kirekesztő, nacionalista Facebook-felhasználó!

A Kolozsvári Magyar Napok alkalmával néhány társammal együtt megnyertük a közéleti focikupát, amelyet immár több mint tíz éve szerveznek. S mivel manapság semmi sem múlik el több száz fénykép és posztolás nélkül, hát egye-fene alapon én is kitettem a Facebook-oldalamra a képet. A sok megtekintés mellett meglepetésemre több mint száz „tetszik” (like) reagálás érkezett számos megjegyzés, gratuláció kíséretében. Néhány héttel korábban így jártam a balatoni nyár témájú fotómmal is.

És itt jön a bökkenő. A botrányos olimpiai megnyitót követően azonnal reagáltam:

szokásomhoz híven véleménycikkel jelentkeztem a világhálón. Csakhogy amíg a Facebook-oldalamra kitett fényképeimet percek alatt több százan látták, addig a cikkemet senki sem olvasta el.

– Hát ez lehetetlen, hogy nem látják az emberek, miért nem olvassák?! – dühöngtem magamban. Fogtam magam, s a megjelent cikk hivatkozását (linkjét) kezdtem bemásolni hozzászólásként minden olyan posztoláshoz, amely az olimpia megnyitójáról szólt (volt elég!).

És láss csodát, azonnal érkeztek a reagálások: Nagyon jól látod a dolgokat! Hasonlóan gondolom én is! Köszönöm, hogy megosztottad! Örvendek, hogy olvashattam! Kiváló írás, gratulálok!

Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka. Csakis a cenzúra. Merthogy – tetszik érteni – a véleményem nem éppen hízelgő volt a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába. Az LMBTQ- és woke-ellenes véleményem, valamint a globalista-liberális keresztyénüldöző magatartásról szóló gondolataim valószínűleg nem tetszettek a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek. És azonnal, szinte hihetetlen módon másodpercek alatt reagáltak: az algoritmusokat úgy állították be, hogy az oldalamon ugyan látható volt a cikk, de a megosztás senkihez nem jutott el.

Felhívtam egyik lelkipásztor kollégámat, aki valamelyik hozzászóláshoz illesztett cikkem linkjét látta, az írást pedig olvasta. A következőkkel fogadott: „ne idegeskedj, én különbül jártam”. Ugyanis az egyik magyar rádió műsorához nemrég hozzászólásként azt írta, hogy miért nem kell támogatni a koldulást.

Bibliai idézetekkel alátámasztva hangsúlyozta, hogy amennyiben lehet, mindenkit munkához kell juttatni, a segélyeken való élés nem hasznos a társadalom számára. Hát nem letiltották két hónapra a Facebookról?

Azzal indokolták, hogy ismerősöm gondolatai nem egyeztethetők össze a Facebooknak a társadalomról alkotott világképével. Nesze neked Facebook, véleményszabadság, demokrácia és a többi. Ha nem azt mondod, írod és (horribile dictu) gondolod, amit e liberális közösségi felület akar, ha nem az LMBTQ, a BLM és a woke szolgálatában álló médiatröszt véleményét osztod, akkor hallgatnod kell.

Ja, hogy balatoni képeket megoszthatsz? Hát azt szabad. Csak nehogy a háttérben egy templom látszódjék, vagy egy felirat Jézusra utaljon, esetleg a magyar zászló tűnjön fel, netán család legyen a központban férfivel és nővel. Mert lehet, nemsokára már azért is letiltanak, te kirekesztő, nacionalista, heteroszexuális Facebook-felhasználó!

„Provokáció, az abnormális normálisként feltüntetése”. Erdélyi magyar egyházfők az olimpia vitatott megnyitójáról a Krónikának

Világszerte felháborodást váltott ki a párizsi olimpia megnyitójának egyik jelenete az egyházak körében. A Krónika állásfoglalásra kérte az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeit, miként vélekednek a keresztényellenesnek tulajdonított jelenségről.