Pajzsfalvak reneszánsza

Csinta Samu 2014. január 31., 21:22

Korábban nem tudtak róla túl sokan, még kevesebben értették: hogyan került az éjszaka leple alatt néhány színromán település a magyar határ közvetlen közelébe? Merthogy sem Trianon pillanatában, de még a második világháborút követően sem léteztek, az egészen biztos. Egy ideje viszont ott vannak egyértelműen és kétségbevonhatatlanul, még ha egyre „rozsdásabb” állapotban is.

A magyar revizionizmus örök veszélye áll a falualapítások eredőjénél. A bécsi döntés is igazolta, hogy a Trianont követő impériumváltás önmagában nem képes előidézni az elvárt teljes amnéziát az elcsatolt magyarságban, szükség van valamilyen intézményesítettebb formára. Ezért aztán hegyvidéki románokat ejtőernyőztek a határ közelébe, méltó feladatot bízva rájuk: ha jönnek a magyar tankok, ők álljanak elsőként az útjukba.

Tankok ugyan nem jöttek, az őrzők ébersége azonban nem lankadt. Hiába monopolizálta Kudlik Júlia a televízió képernyőjét, a telepített őslakosokra nem hatott a magyar kommunikációs métely. A talaj a romániai rendszerváltás után kezdett mozogni a derék határvédők lába alatt, létük korábbi értelmetlenségét immár ideológiai paravánok sem takarhatták el. Persze Horea, Ianculeşti, Dacia vagy Mihai Bravu lakóit nem hagyta teljes mértékben magukra aromán hatalom, a községi költségvetésből továbbra is aránytalanul magas hányad jut a létjogosultság nélküli településeknek.

Az új idők hullámai azonban kétségtelenül más eszközöket csiszoltak egyre simábbra. Például a földtörvény-tervezet azon passzusát, amely továbbra is nemzetbiztonsági ütközőzónaként kezelné a határ menti hektárokat. Bár a jogszabály megfogalmazói alapvetően a francia és a magyar földtörvényből inspirálódtak – előbbit büszkén vállalva, utóbbi lefordítására hazai magyar szakembereknek adva nemhivatalos megbízatást –, a román érdekek mindenek felettiségét nem engedték felülírni az európai példák által. Ami bizonyos: ha a hazai föld kiárusításának megakadályozására más országok földtörvényébe is iktattak különböző fékeket, a schengeni átjárhatóság szempontrendszerét egyik sem hagyja ennyire figyelmen kívül. A tervezet némi túlzással a ceauşescui idők egyik legendás történetére hajaz, amikor a nagy vezető kolozsvári látogatása során egész utcákat rejtettek sebtében felhúzott falak mögé.

Egyelőre tekintsük biztató kezdetnek, hogy a határátkelők felé igyekvőknek nem kell nemzetbiztonsági garanciákat felmutatniuk. A többit talán megoldja egy-egy eltévedt eke: összeszántja azt, ami összetartozik.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.