avatar
Somogyi Botond

2024. május 15., 19:12

Meddig fajulhatnak a dolgok? A Robert Fico ellen elkövetett merénylet margójára

Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének (vagy jövőjének) szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.

Végre egy újabb figura (értsd politikus), aki nem a globalisták szekerét fogja tolni, vagy legalábbis nem olyan hévvel, mint ahogy teszik azt Európa-szerte a balliberális politikusok – mondták néhány hónappal ezelőtt, amikor a szlovákiai választások után Robert Fico vette át ismét a hatalmat Szlovákiában. A magyar kormány üdvözölte a voksolás eredményét, Ficónak is gratulált. Többek között azért, mert a V4-ek kommunikációja és főleg együttműködése az utóbbi időben igencsak vérszegényre sikeredett. Végre ismét van egy európai politikus, aki – ha nem is mindenben, de – sok esetben hasonlóan gondolkodik az Európát aggasztó sarkalatos kérdésekben, mint a magyar kormány.

Most pedig meglőtték a szlovák miniszterelnököt. Azt, aki a magyar külpolitikához hasonlóan a migránsproblémát veszélyesnek tartja, a genderelméletet és a hozzá tartozó őrületet visszautasítja, és az ukrán háborúban sem akar mindenáron részt venni.

Persze tudom, most jó néhányan nem igazán sajnálkoznak. Hiszen,

ha visszatekintünk Robert Fico korábbi éveire, a felvidéki magyarokkal kapcsolatos ténykedéseire, igencsak felemás érzéseink lehetnek. Finoman és diplomatikusan fogalmazva.

Hogy miről van szó? Nos lássuk csak röviden. A Nyitrán magyarul beszélő, és ezért óriási verést kapó Malina Hedvig ügyében a nyomozást 2006-ban leállították, az áldozatot hazugsággal vádolták és meghurcolták. Dunaszerdahelyen egy Slovan Bratislava–Ferencváros meccsen karhatalmi erőkkel, szervezetten verték a magyarokat, és később sem vontak senkit felelősségre. Ugyancsak

Fico idejében tiltották be a kettős állampolgárságot, a magyar állampolgárságot visszaigénylőket pedig üldözni kezdték, a nyelvtörvény módosításával a magyar nyelvhasználatot korlátozták,

a magyarellenes Benes-dekrétumokat megerősítették, a magyar iskolákban használt helységneveket szlovákosították. És a felsorolásnak még nincs vége, hiszen (lehet, hogy éppen jó román mintára) a szlovákiai történelemkönyvekbe történelemhamisító állításokat vezettek be, a tiltakozásokat pedig minden esetben figyelmen kívül hagyták. Ha emlékezetem nem csal, Sólyom László magyar köztársasági elnököt is Fico tiltotta ki Felvidékről: 2009-ben a Szent István-szobor avatására Révkomáromba érkező, jobboldalisággal nem vádolható Sólyom Lászlótól – biztonsági kockázatokra hivatkozva – megtagadták a Szlovákia területére történő belépést. Ugye, tetszenek emlékezni?

Szóval, ha Fico magyarokkal kapcsolatos múltját nézzük, akkor nem erednek el a könnyeink. Csakhogy őt nem ezért lőtték meg. Hanem valami egészen másért. Még akkor is, ha majd a sajtó – ahogy oly sok esetben – néhány nap vagy hét múlva kideríti, hogy egy magányos, mentális problémákkal küzdő személy hirtelen, meggondolatlan cselekedete volt. Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének (vagy jövőjének) szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.

A szlovák miniszterelnök nyilván nem Ferenc Ferdinánd, akinek a meggyilkolását követően kirobbant a Nagy Háború több mint száz évvel ezelőtt.

Robert Fico nem olyan befolyásos ember, mint egykor a Habsburg-birodalom trónörököse, de az biztos, hogy a mai forrongó időkben, amikor még komoly politikusok is a harmadik világháború kitörésének lehetőségéről beszélnek, egy ilyen szörnyű tett mindannyiunkat mélyen elgondolkoztathat.

Nem hiába mondta néhány órával a történet után Gyimesi György korábbi parlamenti képviselő, a szlovákiai magyar párt politikusa, hogy „ide vezet a gyűlölet, amit Robert Fico és a kormánya ellen szított az ellenzék, valamint a liberális és progresszív média”.

Elképesztő és szörnyű, hogy valami idáig fajulhat.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2025. február 18., kedd

Ukrajna jövője: Európa a partvonalon

A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része nem vette komolyan Donald Trump újdonsült amerikai elnök ígéretét, hogy hivatalba lépését követően rövid időn belül igyekszik véget vetni az ukrajnai háborúnak.

Somogyi Botond 2025. február 09., vasárnap

Hófehérke is lehet fehér?

A lovak közé csapott Donald Trump. Amióta beiktatták hivatalába, kilószámra írja alá a – legalábbis amerikai szempontból – létfontosságú szabályrendeleteket. És nem csak.

2025. február 06., csütörtök

Călin Georgescu szektája: láttam, hogy jönnek, és kacagtam

A román sajtó sem tudja hova tenni a Călin Georgescu-jelenséget. A Călin Georgescuban hívőket ugyanis semmiféle racionális érvvel nem lehet meggyőzni, tömegek bíznak az új ,,megváltóban".

2025. január 05., vasárnap

A kormány elkerülhetetlen számlája

Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.

2024. december 30., hétfő

Antikommunizmus – ábránd és valóság

Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.

2024. december 17., kedd

Jobb és baloldal a családról, a vallásról és a nemzetről – Második rész

Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.

2024. december 15., vasárnap

Jobb és baloldal a családról, a vallásról és a nemzetről – Első rész

Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.

2024. december 13., péntek

Adventi levél: Európa már önmagáról sem akar tudni és csak bennünk él tovább

A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.

Somogyi Botond 2024. december 05., csütörtök

Akit megszavaznak, azt meg is érdemlik

E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?

Makkay József 2024. november 25., hétfő

Călin Georgescu átállási kísérlete

A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.

Vélemény
avatar
Balogh Levente: Ukrajna jövője: Európa a partvonalon

A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része ...

avatar
Somogyi Botond: Hófehérke is lehet fehér?

A lovak közé csapott Donald Trump. Amióta beiktatták hivatalába, kilószámra írja alá a ...

avatar
Somogyi Botond: Akit megszavaznak, azt meg is érdemlik

E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.