HIRDETÉS
Végre egy újabb figura (értsd politikus), aki nem a globalisták szekerét fogja tolni, vagy legalábbis nem olyan hévvel, mint ahogy teszik azt Európa-szerte a balliberális politikusok – mondták néhány hónappal ezelőtt, amikor a szlovákiai választások után Robert Fico vette át ismét a hatalmat Szlovákiában. A magyar kormány üdvözölte a voksolás eredményét, Ficónak is gratulált. Többek között azért, mert a V4-ek kommunikációja és főleg együttműködése az utóbbi időben igencsak vérszegényre sikeredett. Végre ismét van egy európai politikus, aki – ha nem is mindenben, de – sok esetben hasonlóan gondolkodik az Európát aggasztó sarkalatos kérdésekben, mint a magyar kormány.
Most pedig meglőtték a szlovák miniszterelnököt. Azt, aki a magyar külpolitikához hasonlóan a migránsproblémát veszélyesnek tartja, a genderelméletet és a hozzá tartozó őrületet visszautasítja, és az ukrán háborúban sem akar mindenáron részt venni.
Persze tudom, most jó néhányan nem igazán sajnálkoznak. Hiszen,
ha visszatekintünk Robert Fico korábbi éveire, a felvidéki magyarokkal kapcsolatos ténykedéseire, igencsak felemás érzéseink lehetnek. Finoman és diplomatikusan fogalmazva.
Hogy miről van szó? Nos lássuk csak röviden. A Nyitrán magyarul beszélő, és ezért óriási verést kapó Malina Hedvig ügyében a nyomozást 2006-ban leállították, az áldozatot hazugsággal vádolták és meghurcolták. Dunaszerdahelyen egy Slovan Bratislava–Ferencváros meccsen karhatalmi erőkkel, szervezetten verték a magyarokat, és később sem vontak senkit felelősségre. Ugyancsak
Fico idejében tiltották be a kettős állampolgárságot, a magyar állampolgárságot visszaigénylőket pedig üldözni kezdték, a nyelvtörvény módosításával a magyar nyelvhasználatot korlátozták,
a magyarellenes Benes-dekrétumokat megerősítették, a magyar iskolákban használt helységneveket szlovákosították. És a felsorolásnak még nincs vége, hiszen (lehet, hogy éppen jó román mintára) a szlovákiai történelemkönyvekbe történelemhamisító állításokat vezettek be, a tiltakozásokat pedig minden esetben figyelmen kívül hagyták. Ha emlékezetem nem csal, Sólyom László magyar köztársasági elnököt is Fico tiltotta ki Felvidékről: 2009-ben a Szent István-szobor avatására Révkomáromba érkező, jobboldalisággal nem vádolható Sólyom Lászlótól – biztonsági kockázatokra hivatkozva – megtagadták a Szlovákia területére történő belépést. Ugye, tetszenek emlékezni?
Szóval, ha Fico magyarokkal kapcsolatos múltját nézzük, akkor nem erednek el a könnyeink. Csakhogy őt nem ezért lőtték meg. Hanem valami egészen másért. Még akkor is, ha majd a sajtó – ahogy oly sok esetben – néhány nap vagy hét múlva kideríti, hogy egy magányos, mentális problémákkal küzdő személy hirtelen, meggondolatlan cselekedete volt. Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének (vagy jövőjének) szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A szlovák miniszterelnök nyilván nem Ferenc Ferdinánd, akinek a meggyilkolását követően kirobbant a Nagy Háború több mint száz évvel ezelőtt.
Robert Fico nem olyan befolyásos ember, mint egykor a Habsburg-birodalom trónörököse, de az biztos, hogy a mai forrongó időkben, amikor még komoly politikusok is a harmadik világháború kitörésének lehetőségéről beszélnek, egy ilyen szörnyű tett mindannyiunkat mélyen elgondolkoztathat.
Nem hiába mondta néhány órával a történet után Gyimesi György korábbi parlamenti képviselő, a szlovákiai magyar párt politikusa, hogy „ide vezet a gyűlölet, amit Robert Fico és a kormánya ellen szított az ellenzék, valamint a liberális és progresszív média”.
Elképesztő és szörnyű, hogy valami idáig fajulhat.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői ...
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor ...
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
