Végre egy újabb figura (értsd politikus), aki nem a globalisták szekerét fogja tolni, vagy legalábbis nem olyan hévvel, mint ahogy teszik azt Európa-szerte a balliberális politikusok – mondták néhány hónappal ezelőtt, amikor a szlovákiai választások után Robert Fico vette át ismét a hatalmat Szlovákiában. A magyar kormány üdvözölte a voksolás eredményét, Ficónak is gratulált. Többek között azért, mert a V4-ek kommunikációja és főleg együttműködése az utóbbi időben igencsak vérszegényre sikeredett. Végre ismét van egy európai politikus, aki – ha nem is mindenben, de – sok esetben hasonlóan gondolkodik az Európát aggasztó sarkalatos kérdésekben, mint a magyar kormány.
Most pedig meglőtték a szlovák miniszterelnököt. Azt, aki a magyar külpolitikához hasonlóan a migránsproblémát veszélyesnek tartja, a genderelméletet és a hozzá tartozó őrületet visszautasítja, és az ukrán háborúban sem akar mindenáron részt venni.
Persze tudom, most jó néhányan nem igazán sajnálkoznak. Hiszen,
ha visszatekintünk Robert Fico korábbi éveire, a felvidéki magyarokkal kapcsolatos ténykedéseire, igencsak felemás érzéseink lehetnek. Finoman és diplomatikusan fogalmazva.
Hogy miről van szó? Nos lássuk csak röviden. A Nyitrán magyarul beszélő, és ezért óriási verést kapó Malina Hedvig ügyében a nyomozást 2006-ban leállították, az áldozatot hazugsággal vádolták és meghurcolták. Dunaszerdahelyen egy Slovan Bratislava–Ferencváros meccsen karhatalmi erőkkel, szervezetten verték a magyarokat, és később sem vontak senkit felelősségre. Ugyancsak
Fico idejében tiltották be a kettős állampolgárságot, a magyar állampolgárságot visszaigénylőket pedig üldözni kezdték, a nyelvtörvény módosításával a magyar nyelvhasználatot korlátozták,
a magyarellenes Benes-dekrétumokat megerősítették, a magyar iskolákban használt helységneveket szlovákosították. És a felsorolásnak még nincs vége, hiszen (lehet, hogy éppen jó román mintára) a szlovákiai történelemkönyvekbe történelemhamisító állításokat vezettek be, a tiltakozásokat pedig minden esetben figyelmen kívül hagyták. Ha emlékezetem nem csal, Sólyom László magyar köztársasági elnököt is Fico tiltotta ki Felvidékről: 2009-ben a Szent István-szobor avatására Révkomáromba érkező, jobboldalisággal nem vádolható Sólyom Lászlótól – biztonsági kockázatokra hivatkozva – megtagadták a Szlovákia területére történő belépést. Ugye, tetszenek emlékezni?
Szóval, ha Fico magyarokkal kapcsolatos múltját nézzük, akkor nem erednek el a könnyeink. Csakhogy őt nem ezért lőtték meg. Hanem valami egészen másért. Még akkor is, ha majd a sajtó – ahogy oly sok esetben – néhány nap vagy hét múlva kideríti, hogy egy magányos, mentális problémákkal küzdő személy hirtelen, meggondolatlan cselekedete volt. Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének (vagy jövőjének) szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A szlovák miniszterelnök nyilván nem Ferenc Ferdinánd, akinek a meggyilkolását követően kirobbant a Nagy Háború több mint száz évvel ezelőtt.
Robert Fico nem olyan befolyásos ember, mint egykor a Habsburg-birodalom trónörököse, de az biztos, hogy a mai forrongó időkben, amikor még komoly politikusok is a harmadik világháború kitörésének lehetőségéről beszélnek, egy ilyen szörnyű tett mindannyiunkat mélyen elgondolkoztathat.
Nem hiába mondta néhány órával a történet után Gyimesi György korábbi parlamenti képviselő, a szlovákiai magyar párt politikusa, hogy „ide vezet a gyűlölet, amit Robert Fico és a kormánya ellen szított az ellenzék, valamint a liberális és progresszív média”.
Elképesztő és szörnyű, hogy valami idáig fajulhat.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.