Végre egy újabb figura (értsd politikus), aki nem a globalisták szekerét fogja tolni, vagy legalábbis nem olyan hévvel, mint ahogy teszik azt Európa-szerte a balliberális politikusok – mondták néhány hónappal ezelőtt, amikor a szlovákiai választások után Robert Fico vette át ismét a hatalmat Szlovákiában. A magyar kormány üdvözölte a voksolás eredményét, Ficónak is gratulált. Többek között azért, mert a V4-ek kommunikációja és főleg együttműködése az utóbbi időben igencsak vérszegényre sikeredett. Végre ismét van egy európai politikus, aki – ha nem is mindenben, de – sok esetben hasonlóan gondolkodik az Európát aggasztó sarkalatos kérdésekben, mint a magyar kormány.
Most pedig meglőtték a szlovák miniszterelnököt. Azt, aki a magyar külpolitikához hasonlóan a migránsproblémát veszélyesnek tartja, a genderelméletet és a hozzá tartozó őrületet visszautasítja, és az ukrán háborúban sem akar mindenáron részt venni.
Persze tudom, most jó néhányan nem igazán sajnálkoznak. Hiszen,
ha visszatekintünk Robert Fico korábbi éveire, a felvidéki magyarokkal kapcsolatos ténykedéseire, igencsak felemás érzéseink lehetnek. Finoman és diplomatikusan fogalmazva.
Hogy miről van szó? Nos lássuk csak röviden. A Nyitrán magyarul beszélő, és ezért óriási verést kapó Malina Hedvig ügyében a nyomozást 2006-ban leállították, az áldozatot hazugsággal vádolták és meghurcolták. Dunaszerdahelyen egy Slovan Bratislava–Ferencváros meccsen karhatalmi erőkkel, szervezetten verték a magyarokat, és később sem vontak senkit felelősségre. Ugyancsak
Fico idejében tiltották be a kettős állampolgárságot, a magyar állampolgárságot visszaigénylőket pedig üldözni kezdték, a nyelvtörvény módosításával a magyar nyelvhasználatot korlátozták,
a magyarellenes Benes-dekrétumokat megerősítették, a magyar iskolákban használt helységneveket szlovákosították. És a felsorolásnak még nincs vége, hiszen (lehet, hogy éppen jó román mintára) a szlovákiai történelemkönyvekbe történelemhamisító állításokat vezettek be, a tiltakozásokat pedig minden esetben figyelmen kívül hagyták. Ha emlékezetem nem csal, Sólyom László magyar köztársasági elnököt is Fico tiltotta ki Felvidékről: 2009-ben a Szent István-szobor avatására Révkomáromba érkező, jobboldalisággal nem vádolható Sólyom Lászlótól – biztonsági kockázatokra hivatkozva – megtagadták a Szlovákia területére történő belépést. Ugye, tetszenek emlékezni?
Szóval, ha Fico magyarokkal kapcsolatos múltját nézzük, akkor nem erednek el a könnyeink. Csakhogy őt nem ezért lőtték meg. Hanem valami egészen másért. Még akkor is, ha majd a sajtó – ahogy oly sok esetben – néhány nap vagy hét múlva kideríti, hogy egy magányos, mentális problémákkal küzdő személy hirtelen, meggondolatlan cselekedete volt. Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének (vagy jövőjének) szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A szlovák miniszterelnök nyilván nem Ferenc Ferdinánd, akinek a meggyilkolását követően kirobbant a Nagy Háború több mint száz évvel ezelőtt.
Robert Fico nem olyan befolyásos ember, mint egykor a Habsburg-birodalom trónörököse, de az biztos, hogy a mai forrongó időkben, amikor még komoly politikusok is a harmadik világháború kitörésének lehetőségéről beszélnek, egy ilyen szörnyű tett mindannyiunkat mélyen elgondolkoztathat.
Nem hiába mondta néhány órával a történet után Gyimesi György korábbi parlamenti képviselő, a szlovákiai magyar párt politikusa, hogy „ide vezet a gyűlölet, amit Robert Fico és a kormánya ellen szított az ellenzék, valamint a liberális és progresszív média”.
Elképesztő és szörnyű, hogy valami idáig fajulhat.
Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.
Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.