HIRDETÉS
Több száz éves történelem sűrűsödik egy-egy temetőkertben. A sírkövekről leolvasható a történelem, a művészettörténet, hogy milyen mesterek dolgoztak, mi volt a kor divatja, a helyesírás, a megrendelők köre, és milyen igényekkel rendelkeztek. Egy városnak vagy nagyobb falunak az élete, a története olvasható le a különböző sírkövekről.
A Nagyváradon megszüntetett és felszámolt váradolaszi sírkertet követően a kolozsvári Házsongárdi temető síremlékei is az enyészet útját járják.
Igen sok temetőnkben mutatkoznak a sírpusztulás, sírpusztítás jelei, legfeljebb a folyamat üteme különböző. Pedig ezek a temetők rejtik a magyar történelem legfontosabb családjainak földi maradványait, arisztokraták, politikusok, művészek, katonák porhüvelyeit egyaránt. Eme nyughelyek számos kiváló építész, szobrász alkotásait örökítették meg síremlékek, kripták, illetve kápolnák formájában.
Az elmúlt években tapasztalt sírrongálások miatt a kulturális és örökségvédelmi minisztérium felkérésére néhány évvel ezelőtt elkezdődött a Házsongárdi sírok felmérése. A munkát a szaktárca Kolozs megyei igazgatósága és az általa felkért szakértők, a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság munkatársai végezték, véglegesítették és a dokumentációt eljuttatták a kulturális tárcához.
Az Országos Műemlékvédelmi Bizottság elfogadta az összesen 397 tételből álló műemlékké nyilvánításra javasolt sírok, síremlékek jegyzékét, a hozzájuk tartozó dokumentációval együtt, amelyeknek törvény általi védettséget kell biztosítani.
A 397 síremlék műemlékké való nyilvánítása a legmagasabb fokú védelem biztosítását jelenti a 439 éves temető számára, amelyet évtizedekkel ezelőtt már „B” kategóriás műemlékké nyilvánítottak.
Ezek között található Apáczai Csere János, Tóthfalusi Kis Miklós, az Esterházy-Mikó-Mikes család sírkertje, Dsida Jenő, Jósika Miklós, Szenczi Molnár Albert, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Xántus János, Apáczai Csere János, Bánffy Miklós, Kós Károly, Brassai Sámuel sírboltja, valamint Szilágyi Domokos és Hervay Gizella síremléke is.
Az erdélyi temetők mellett a Bánságban, illetve a Partiumban is vannak védelemre szoruló sírok, síremlékek. A temetők feltérképezésével az erdélyi magyarság múltjának tekintélyes részét lehetne átmenteni az utókor számára. Épített örökségünk, köztéri szobraink mellett évszázados múltunkról a nemzet eme „pantheonjai” tanúskodnak leginkább. De ha az erdélyi sírkertek mellett a partiumi, illetve az érmelléki temetőkben is ebek harmincadjára jutnak a címeres kripták, mit várhatnánk a már „elesett” végektől, mint a Bánság, ahol építészeti műremek-számba menő, kétszáz éves magyar nemesi címeres kriptákban idegenek temetkeznek. Néhány évvel ezelőtt ezt nem is a magyar sajtó, hanem az országos román média verte nagydobra.
Magyarországon 1999 óta a Nemzeti Örökség Intézetnek köszönhetően több mint hatezer védett sírt tartanak nyilván, köztük olyan kiemelkedő nyughelyekről van szó, mint Kölcsey Ferencé Szatmárcsekén, Csokonai Vitéz Mihályé Debrecenben, Gárdonyi Gézáé Egerben, Kazinczy Ferencé Széphalmon. Ezzel szemben
az Érmelléken, a Partiumban és a Bánságban csak helytörténeti szinten sikerült összeírni néhány tanulmánykötetben a védelemre szoruló sírokat,
amelyeket Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke állított össze.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
