Jókívánságok a börtönbe

A jilavai fegyház illetékes bizottsága elutasította Gigi Becali arra irányuló kérelmét, hogy huszonnégy órára elhagyhassa a börtönt. A több rendbeli törvénytelenségekért három évi letöltendő büntetésre ítélt eurómilliomos ötvenötödik születésnapját ünnepelte volna családi körben, ügyvédje indoklása szerint azért, mert a makedónok között hagyomány, hogy ilyenkor a családfő nagy muri keretében fogadja a szerencsekívánatokat.

Akinek a hír láttán hirtelen feljebb rándul a szemöldöke, hogy hol itt a hiba, megnyugodhat: nem a saját készülékében. Nem történt ugyanis egyéb, mint hogy a normalitás jegyében a fegyház „fegyelmi” bizottságának tagjai nyomatékosították: a köztörvényesek intézménye nem szanatórium, ahonnan bármikor eltávozást lehet kérni. De még csak nem is a „megboldogult” hadsereg, ahol a kimenőket nem annyira a kiképzés iránt tanúsított odaadás, hanem a szilvapálinka és egyéb földi jók beszolgáltatásnak érdemrendszere szerint mérték.

A dolgok, mondhatnánk, a legjobb irányba haladnak, Justitia izmosodik és egyre inkább saját lábára áll. Újságírói szóhasználattal élve nem a postás harapta meg a kutyát, hanem az élet rendje szerint a házőrző végezte a dolgát. Azok a reflexek érdemelnek sokkal inkább szót, amelyek gerjesztői egy-egy hasonló próbálkozásnak. Az igazságügyi evidenciákat sok esetben felülíró hatalom és pénz arroganciája, amelynek a paragrafusok között művészi szinten navigálók megszámlálhatatlan alkalommal szereztek már érvényt. Amikor a törvény szelleme és betűje közé formai hibák, véletlen vagy tudatosan előidézett hiányosságok eszközével vernek éket. Olyan folyamatok ellen szólunk, amelyek alaposan megrendítették az átlagember igazságszolgáltatásba vetett hitét, s kínálnak ma is elegendő muníciót ahhoz, hogy a hitújraépítés mindjárt az első tégláknál porba hulljon.

Az emberi igazságérzet a legtöbb esetben – főleg, ha személyes a sérelem – a fekete-fehér, törvényes-törvénytelen dimenzióban mozog. Az élet sokrétűsége, a szimpátiák és átvitt érintettségek azonban sok esetben árnyalják ezt a nézetet. Így szerezhet megdöbbentően sok támogatást Victor Pițurcă esetében az a megbocsátó érv, hogy bűnsegédlettel a barátján akart segíteni, vagy hogy a nemzeti érdek azt diktálja: bármennyire is köztörvényes, nemzeti érdek ellen való lenne, hogy leváltsák a szövetségi kapitányi tisztségről.

Aki hallja, adja át a rácsok mögött ünneplő Gigi Becalinak születésnapi jókívánságainkat. Nem emberi gonoszságból, épp ellenkezőleg: a tisztaság iránti vágyakozásunkból fakadóan nem tudunk osztozni a pillanatnyi csalódásában.