Mozgássérült ismerősöm hív telefonon: hogyan kell választani május 25-én? És egyáltalán, lesz-e választás, mert ő semmilyen kampányt nem észlel. Ismerősöm kétségtelenül nem reprezentatív minta, helyhez kötöttsége miatt jóval kevesebb hatás éri, mint bennünket, utcákon, tereken közlekedőket. Az észrevétel azonban ettől függetlenül helytálló.
A kontinens-szerte csütörtöktől vasárnapig tartó európai parlamenti választás, úgy tűnik, idén sem éri el a tömegek ingerküszöbét. Romániai magyar viszonylatban némi magyarázattal szolgál, hogy nincs verseny, miután csak az RMDSZ érdekelt az európai versenyfutásban. Érdemesebb azonban szélesebb kitekintésben szemlélni az általános érdektelenséget.
„Ez lesz az első választás, ahol a nép dönt az Európai Unió vezetőjének személyéről!” Ilyen és ehhez hasonló címeket olvasni a kampány különböző európai helyszínein. Jól hangzó szólam, kár, hogy nem igaz. Persze ezt csak kevesen észlelik, mint ahogy annak is csak kevesen vannak tudatában, hogy az Európai Parlament az uniós döntéshozatali mechanizmus egyik legfélresikerültebb intézménye.
A föderális Európát, az összeurópai érdekeket megjeleníteni hivatott testület képviselőit ugyanis egyrészt saját otthoni pártjaik kötik gúzsba, másrészt – a listás rendszerből fakadóan – egy sor, sehol kormányon nem lévő erő is bekerül a testületbe. És ez bizony elsúlytalanítja a parlamentet. Nem csoda, hogy mind több nyugat-európai ország veszi egyre kevésbé komolyan az EP-t, sőt, a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble egyenesen azt vetette fel, hogy az eurózónának külön parlamentet kellene létrehoznia a tagországok által küldött tagokból.
Ezért aztán nincsenek könnyű helyzetben azok a politikusok, akik az eurointegráció támogatása mellett igyekeznek gyakorlatias érveket felsorakoztatni. Tíz, esetünkben hét évvel a csatlakozás után mintha a nagy európai egyesülés a földrész mindkét felének csalódást okozott volna. A kelet-európai országok számára azonban még így is egy sereg probléma egyetlen megoldási lehetőségét jelenti. Mert egyelőre úgy tűnik, hogy Európa a volt kommunista tábor országai nélkül is boldogul, fordítva azonban már – vagy még? – nem érvényes a képlet.
Ezért aztán nincs más út, mint megpróbálni olyanná alakítani a jövő Európai Unióját, amely nem a nemzeti érdekekkel ellentétben, hanem azokból közösségi érdekeket képezve működik. A vitákból nem kivonulva, hanem érvelve, érdekeinkért kiállva. Hogy ne a mások, hanem a mi Európánkban élhessünk.
Hogy – Cseh Tamással szólva – tíz év múlva ne ez a dal legyen.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.