Mellbevágó ellenpontja volt a múlt hétvégi Fidesz-kongresszusnak a Szolidaritás Mozgalom kampánygyűlése. A Fidesz minden jel szerint nem engedi magát ismét megtéveszteni a kedvező közvélemény-kutatások által – bár a párt 2010 óta folyamatosan a népszerűségi listák élén áll, a mandátumbecslések azóta mondhatni folyamatosan újabb kétharmados győzelmet jósolnak neki –, nem fogja „elbliccelni”, félvállról venni a kampányt, mint tette 2002-ben. Azt a hibát sem szándékszik elkövetni, hogy érdemi eszmei üzenet nélkül megy neki a megmérettetésnek, mint tette 2006-ban az emlékezetes és kudarcos depressziókampánnyal.
Erőteljes üzenetek
A párt elöljárói karakteres eszmei üzenetet fogalmaztak meg a kongresszuson. Orbán Viktor a multiknak, a bankoknak és az őket támogató, magát „baloldalnak” nevező helytartóseregnek üzent határozottan és keményen. Kövér László visszatekintett a párt eltelt negyed századára, s a folyamatos mozzanatokat emelte ki a Fidesz történetéből. „Ennek az országnak a függetlenségét akartuk és akarjuk, ahogy 1989. június 16-án a Hősök terén, az oroszokkal szemben, úgy ma az arctalan és felségjelzés nélküli nemzetközi hatalmak alávetési kísérleteivel szemben, néha pedig némely nem arctalan, inkább arcátlan brüsszeli bürokratával szemben” – fogalmazott. Nem mulasztotta el leszögezni, hogy a baloldal erői „jogutódai és szellemi örökösei ’56 vérbefojtóinak, azok, akik a forradalom 50. évfordulóján is terrorlegényeket szabadítottak a saját népükre (…) Ők azok, akik a magyarokkal szemben bárkit kiszolgálnak, hol keleten, hol nyugaton, és akik bárkit segítségül hívnak saját hazájukkal szemben, hol keletről, hol nyugatról.”
Igen fontos és az egész nyugati kultúrkör történelmi tragédiáját jelentő gondolatsort fogalmazott meg Kósa Lajos alelnök, debreceni polgármester, aki kifejtette, hogy Németországban elképzelhetetlen lenne, hogy a náci párt jogutódjai üljenek a berlini parlamentben. Szerinte azért kell „méretes zakót kapniuk” a szocialistáknak, hogy soha többet ne lehessen egy posztkommunista párttal választásokat nyerni. Felettébb aktuális kérdés ez mifelénk is, hiszen a Román Kommunista Párt utódpártjának célirányosan összehívott gyülekezete akarja elvenni az 1989-es népfelkelés központi alakjától a román rendszerváltás húsz éves évfordulóján átvett kitüntetést. De sajnos, mint Bakk Miklós politológus írta nemrégiben a Krónika hasábjain, a kommunizmus olyan egyértelmű és határozott elítélése, mint ahogy a nácizmust ítéli el az európai közvélemény, még várat magára, s a szimmetrikus kiegyensúlyozásra való törekvés egyfajta értelmiségi becsületbeli harc, amelyet kilátástalansága ellenére meg kell vívni.
Dopeman-kampány
Egyelőre azzal kell beérnünk, hogy az anyaországban a kommunista utódszervezetek igen rosszul állnak. Ennek szimptomatikus jelensége volt az a szánalmas kampánygyűlés, amit Bajnai Gordonék hoztak össze a Clark Ádám téren. Mert az azért nagyon kínos, amikor a saját szavazók és a magát baloldalnak nevező táborral rokonszenvező sajtó is elítélően szól egy kampányakcióról. Nem véletlen, hogy a Heti Válasz azon frissiben feltöltött a legnagyobb videomegosztóra egy klipet, melyben összevágta a happening legzsenánsabb részeit. Nem tudni, ki volt az a zseni, aki azt javasolta Bajnai Gordonnak – aki mégiscsak az Orbán Viktor ellen felépítendő (egyik) arca e tábornak –, hogy Dopeman nevű, nyomdafestéket tűrő kifejezésekkel nehezen leírható, a megszólalásig (de csakis a megszólalásig) civilizált embernek tűnő jelenséggel lépjen egy színpadra. A Bajnait hallgató, mégoly lecsúszott elemekből is álló tömeg annyira azért nem volt lecsúszva intellektuálisan és morálisan, hogy rezonáljon arra a hihetetlenül szellemes, frappáns szövegre, hogy „b.szd meg a kormányt, b.szd meg az Orbánt”. Ez esetben ráadásul e két tőmondat konok, mantraszerű ismétlése nem javít a helyzeten, csak ront.
Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam, az eredeti szövegben, mint arra a másik oldalnak muzsikáló egyik internetes portál is rámutat, az hallható a két sor után, hogy „b.szd meg az MSZP-t és a Gyurcsányt”, ami az új változatból érthető okokból eltűnt. Vélhető, hogy Dopeman polgárpukkasztási igyekezete nem terjed odáig, hogy saját közönségének azt javasolja, hogy vélelmezhető kedvenceivel kezdeményezzen szexuális aktust. S ha már Dopemanről van szó, kíváncsi lennék, miről cikkezne évekig – ez esetben jogosan – a 168 óra, az ÉS s a többi nemzetellenes hecclap, ha Orbán Viktor olyan előadóval lépne egy színpadra, aki brutális nőverésre okítja rajongóit. Dopeman színpadra engedésének kampánytechnikai baklövését az Orbán-szobor ledöntésével és a letört szoborfej győzedelmes felmutatásával is tetézték a rendezők, ami ismét csak elutasítást és ellenérzést szült a saját tábor jobb érzésű és jobbízlésű részében.
Nemzetépítés
Kevesebb, mint egy év van hátra a választásokig. A baloldali ellenzék bénult, akcióképtelen, hiteles és vonzó alternatíva felmutatására alkalmatlan. A Jobbik mandátumesélyei behatároltak, a jobboldali és baloldali média kereszttüzében soha nem fognak 30 százalék fölé emelkedni. Feltéve, de meg nem engedve, hogy mégis kormányra jutnak abszolút többséggel, vagy megalkusznak ők is a globalista háttérhatalommal vagy megbuktatják őket békésen, de akár fegyveres erővel is. Ráadásul ott van nekik most a pártot jobbról előző Magyar Hajnal portál, amely kínos belső ügyeket tár fel, tudatosan rombol anélkül, hogy egy másik ütőképes erőt fel tudna mutatni.
Jósolni mindig kockázatos, most mégis leszögezhető: a jövő évi választásokon ismét nagyarányú Fidesz-győzelem várható. Mivel a parlament és a sajtó ellenőrző funkciója minden jel szerint igencsak diszfunkcionálisan működik, a választópolgárok úgy tűnik, elfogadták, hogy mindkét nagy pártnak vannak „ügyei”, a mutyizást az urnához járulók nagy része alighanem a politika szükségszerű velejárójának tartja, s már ereje sincs felháborodni. Csak a Fidesz önmérsékletében és Orbán Viktor nemzetépítő akaratában bízhatunk.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.