Egy erdélyi nő szilveszterei

Botházi Mária 2013. december 29., 22:29
galéria


Minthogy az erdélyi magyar szilveszter az egyik legsajátosabb a világon, a szerző úgy gondolja, némi önéletrajzi merítéssel történelmi vonatkozásaiban próbál képet nyújtani róla. Hogy a szerkesztő által is elvárt karakterszámba beleférjünk, három szilvesztert és két évtizedet tekintünk át vázlatosan.

1988. december 31.

Főszereplőnk, a leendő erdélyi magyar nő, a kisvárosi 2-es számú általános iskola tanulója. Vakáción van, a szomszéd lányokkal napestig lustamintás fülvédőt kötöget rozsdás szánkókon ülve a lakónegyed egy nedves falú lépcsőházában. Máskor magányosan olvassa az Isten rabjait, de kiterjedt társadalmi tevékenységet is folytat: sok barátjával sorban áll a nap legváratlanabb pillanataiban a helyi élelmiszerbolt előtt, ha osztanak valamit. Marika (nevezzük így főhősünket) idén is a szüleivel szilveszterezik, meglehetősen röviden, mert – igen gyorsan besötétedik az aranykorban – hozzászoktak a korai fekvéshez. A titokban levágott disznóból készült házikolbászt fogyasztják zetelaki pityókából lett szalmakrumplival. Van savanyúkáposzta is, de elvették az áramot, így senki nem akar a sötétben lemenni a pincébe. Ha a VEF-rádión valamennyire bejön a Kossuth, kicsit talán Hofit hallgatnak. Csöppet römiznek is, de Marika apja túl gyorsan berúg, anyukája ideges lesz. A csillagszórók csak füstölnek. Újra elveszik az áramot, Marika petróeumlámpánál olvassa még egy kicsit az Isten rabjait.

 1998. december 31.

Marika időközben nagykorúvá érett, ezen mindenki gyakran elcsodálkozik. Marika is, ha visszatekint az elmúlt zaklatott időszakra, amelyet folyamatos bizonytalanság jellemzett. Marika az Isten rabjai után még sok könyvet elolvasott, például az Erdély-trilógiát is, így könnyedén írt körül egy-egy történelmi korszakot, mint azt az előbbi mondatban is láttuk. S minthogy a nagy történelmi bizonytalanság igen kevéssé befolyásolta a Marikában zajló biológiai folyamatok bizonyosságát, Marika barátja és barátai társaságában a Hargita alá utazik. Az 1310-es Daciát Marika apukája vezeti, aki a tévéműsor, az ekkor már legálisan vágott disznóból készült házikolbász és a zetelaki pityóka miatt nagyon siet haza, így csak bizonyos fokig kormányozza a kicsi zöld autót a helyszínre. Marikáék gyorsan legyalogolják a hátralévő három kilométert a víkendházig a mínusz húsz fokban, ez természetes, mert a jó erdélyi magyar szilveszter távoli hegy alatt zajlik egy kicsike hétvégi házban. A házban jó meleg és sok barát van, sokkal több, mint amennyi elfér. Marika barátai szomorúan lóbálják lecsüngő hajukat az angolszász és a magyar rockmuzsika pár évtizedes, pszichedelikus, zörejszerű számaira, néha bársonynadrágos lábaikkal is bemozdulnak. Nagy buli van. Ha elfáradnak, vinettás kenyeret esznek fasírozottal, Hargita sört isznak házipálinkával. Néha beszélgetnek is: arról, hogy milyen nehéz.

2010. december 31.

Marikáék saját autón érkeznek az aktuális hétvégi házhoz, körülöttük fenséges erdélyi tájleírás hideg hegyekkel. A hegyek nagyok, a ház most is kicsi. Marika barátai házastársakká szerveződve ülnek benne, nagy bulit szeretnének gyorsan, mert az elmúlt években gyerekeket szültek, bankkölcsönöket vettek fel, és ez nagyon nehéz volt. Ha nem szól a zene, meg is beszélik, hogy milyen rossz az, ha szülni kell és másnap törleszteni a bankkölcsönt. Kiderül: erdélyi magyarnak lenni a legnehezebb, nem kellett volna itthon maradni, mert ki fog halni az erdélyi magyar sajtó, a tanügy és az egészségügy (Marika barátai e szférákban dolgoznak). Marikáék gyorsan bulizni kezdenek, mindent bele próbálnak zsúfolni néhány órába, mert másnap már várják őket a gyerekek, és a rájuk ügyelő nagyszülők. Vidám zene szól, Marika nevetve ugrál, hogy bepótolja az elszalasztott szilvesztereket. Ez gyorsan sikerül, mert korábban – láttuk fennebb – nem volt divat nevetve szökdécselni. (A világfájdalommal telt kilencvenes években Marika csak otthon, titokban ugrált nevetve.) A párok lassúznak és nagyon unják, ezért gyakran megállnak enni és inni. Jól fogy a töltött tojás, minden nő elégedett. Jól fogy a sör is, a férfiak reggelig attól rettegnek majd, hogy nem lesz elég. Marikát egy afrikai üdülőhelyről hajnaltájt felhívja egy régi barátnője, aki most sokat keres külföldön, pedig korábban nem volt még egy rendes bársonynadrágja sem. A társaság utána megbeszéli, hogy kár volt elolvasni az Erdély-trilógiát, jobb lett volna egyenleteket oldani helyette.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.