Bajkeverők, füttykoncertek

 

 

Illúzió volna abban bízni, hogy egy több ezres tömegmegmozdulás során csupa olyan tartalmú és csiszoltságú skandálás hangzik el, amilyet rózsaszín álmaikban dédelgetnek a szervezők. Egy közösség törvényszerűen kitermeli a maga alját, mint rázókeverék az üledékét, ám az értéket mindig a felül maradó esszencia hordozza. Hogy a Székely Szabadság Napjáról szóló román nyelvű híradások gyakorlatilag csak a záróképet alkotó kis villongást tartották hírértékűnek, mondhatni, kódolva volt. Annál kissé meglepőbb, hogy néhány magyar fórum is erre szorítkozott, de hát az emberi jellemfejlődés beláthatatlan, kerülnek ők még meditatívabb állapotba is.

 

Az autonómia-törekvések tekintetében azonban a kulcskérdés akkor is a román közvélemény megszólítása. Már a vásárhelyi rendezvény idején is felmerült: vajon kellett volna-e olyan szimbolikus gesztusokra figyelni, mint mondjuk a román honfitársaink anyanyelvükön való köszöntése? A vélemények megoszlanak, tartok azonban tőle, hogy egy ilyen mélységű, történelmi összetettségű és érzékenységeket tapogató kérdésben, mint az önrendelkezés, néhány udvarias román mondat semmivel sem haladja meg annak a jelentőségét, mint amikor egy külföldi előadó nehéz artikuláció árán töri nekünk magyarul a jó estét. Nem tudom, érezte-e más ilyenkor azt a kellemetlen borzongást, amihez azt is csak kényszeredetten lehetne hozzátenni, hogy milyen aranyos...

 

A helyzet viszont az, hogy nekünk nem aranyosoknak, sármőröknek kell lennünk, hanem céltudatosoknak. Ezért aztán talán nem lenne jelentéktelen, ha a beszédek tartalma román nyelven is hozzáférhetővé válna, és nemcsak az újságírók, hanem bárki érdeklődő számára. Még akkor is, ha a Postarétre csak szakmai kényszer vezényelt egyelőre román embert – legyen az tudósító, állambiztonsági megfigyelő vagy maszkos rohamosztagos. A fal ugyanis kétségtelenül létezik, s ideje lenne legalább egy kiskanál nyelével elkezdeni kapargatni a kövek közötti kötőanyagot.

De legalább annyira hasznos lenne, ha a magyar érdekképviselet immár kormányon lévő tagjai is egyre többször és nyíltan tematizálnák az autonómia kérdését, mert csak kibeszélve ismerszenek meg az ember gondolatai, válnak egyértelművé a szándékai. Hogy jövő ilyenkor ne kelljen rosszul éreznie magát a bőrében annak a néhány székelyföldi RMDSZ-vezetőnek, aki fontosnak tartja immár rendszeresen jelen lenni a hasonló közösségi megnyilvánulásokon, mégis ő kapja a nyakába az asszisztencia füttykoncertjét. És nemcsak a bajkeverők részéről.