Antikommunizmus – ábránd és valóság

2024. december 30., 16:53 utolsó módosítás: 2024. december 30., 17:42

Romániában ijesztő méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, ezért az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot, mert úgy vélik, akkor jobb volt az élet, a diktatúra nagyobb anyagi biztonságot jelentett, ezért csak szűk rétegek elkötelezettek az antikommunizmus mellett. Adódik a kérdés: ábránd vagy valóság-e Romániában az antikommunizmus? Erről szól a neves román újságíró, Ion Cristoiu blogján megjelent írás, amelynek a magyar fordítását közöljük.

antikommunizmus
galéria
Az antikommunizmus múzeumainak egyik fényképe. Sokan ma is istenesítik Nicola Ceaușescu egykori diktátort Fotó: Facebook/Amintiri din comunism

A történelem nem a Nyevszkij körút – mondta valahol Lenin.

Ezt a lenini mondatot nem csak azért nem felejtettem el, mert az antikommunista propagandistáktól és agitátoroktól eltérően én úgy gondolom, hogy Vlagyimir Iljics szavait figyelembe kell venni, ha arra gondolunk, hogy azok is hozzájárultak a 20. század eseményéhez – a Fenséges Cár bukásához –, hanem azért is, mert ahhoz személyes emlékem kötődik

Egyetemi hallgatóként írtam egy referátumot: A történelem nem a Nyevszkij Prospektus címmel.

Kolozsvári tanáraim, az orosz nyelv ismerői – ma angol van helyette –, mulattak a tévedésemen, mondván: oroszul a Prospektus körutat jelent.

Az élet ezen apróságán túl Vlagyimir Iljics Lenin mondása más, az évszázadok során mondottakhoz vagy írottakhoz adódik, akár figyelmeztetésként, akár keserű megfigyelésként. A történelemnek ugyanis vannak csalóka fordulatai. A pétervári Nyevszkij Prospekttal ellentétben – amely az utazónak igaz és bőséges képet nyújt arról, hogy mi fog történni, még akkor is, ha ő éppen a másik végén van –, a történelem a ma megtörténtből nem tárja fel a jövő kilátásait, még a közeljövőjét sem.

A költő Mihai Beniucot azért idézem, hogy csodálkozzanak a bősz antikommunisták. Ő így kezdte egyik versét: „Senki sem tudhatja holnapig/ Mi fog velünk is történni.”

Mély meggyőződésem, hogy a történelem nem a Nyevszkij körút, hanem egy vad erdőn át vezető ösvény, ezért tele van meglepetésekkel, olyan helyekkel is, ahol valaki várhat ránk, hogy fejbe vágjon.

Ezért én inkább a pillanat történései újságírójának, és nem történésznek nevezem magam.

*

A proletkult irodalom története című kiadvány kiadása késztetett arra, hogy elolvassak és újraolvassak 1989 decembere utáni, a román kommunizmusról szóló műveket. Néhány kivételtől eltekintve, ezek a művek – egyesek bevallottan diszkóba vagy a sarki boltba menés helyett íródtak –, a kezdetektől fogva egy axióma szívósságával hirdetik:

A kommunizmust a román nép nem szerette.

A kommunizmust a Vörös Hadsereg hozta létre, a népakarat ellenére.

Szinte azonnal előkerülnek azok az érvek, amelyek szerint a kommunista rendszer Romániában a román nép ellenkezése közben épült:

az 1946. novemberi választások meghamisítása (tény, de nem az RKP, hanem a moldvai-valahiai demokrácia miatt, a hatalmat gyakorló párt javára, pont ahogy a két világháború között is történt),

az 1945–1947 között és után fű alatt terjesztett kiáltványok, levelek, szidalmak, a decemberi fordulat után kinyomtatott tanúvallomások, a Szolgálatok által szorgalmasan rögzített trógerségek, viccek, amelyeket a levéltárak búvárai szolgáltattak, hogy igazolják a románok ellenállását dr. Petru Groza kormánya intézkedéseivel szemben.

A kommunista rendszerben, különösképpen a sztálinista korszakban, könyvekkel, brosúrákkal, cikkekkel, feljegyzésekkel és fényképekkel rohantak igazolni a román nép fasiszta diktatúra elleni harcának tézisét, kivált olyan helyzetekben, amelyeket mindig a kormány intézkedései okoztak.

A nem is tudom melyik vasútállomáson olyan kiáltványok jelentek meg, amelyek arra buzdították a férfiakat, hogy ne menjenek az igazságtalan háború keleti frontjára. Valaki állítólag azt mondta Másvalakinek, hogy ez nem tart sokáig, és eljön majd a mi időnk is.

A román nép fasiszta szörny elleni harcának szentelt művek által megidézett anyag kizárólag a titkosszolgálat feljegyzéseiből és jelentéseiből származott.

Igen ám, de

köztudott, hogy egy rendszer titkosszolgálatai eltúlozzák a népi elégedetlenséget, a rendszerre leselkedő veszélyeket, azon egyszerű oknál fogva, hogy csak így válnak létfontosságúvá az adott rendszer számára.

Ez a törvényszerűség az antikommunista könyvekben felsorakoztatott történetekre is érvényes, mert így mutathatnak rá a román nép kommunista diktatúra elleni harcára.

Minden, de abszolút minden antikommunista megnyilvánulást a Szekuritáte feljegyzéseiből és jelentéseiből vettek: a nem tudom hol és nem tudom mikor megjelent kiáltványokat, a Népi Demokrácia Frontjának (FDP) szakadozott vagy összefirkált plakátjait, egy faluban ellenségesen fogadott rajoni aktivistát, a postaládákba tett rágalmazó leveleket.

Vitathatatlan, hogy a lakosság ellenséges megnyilvánulásai léteztek.

Ahhoz, hogy szilárd, elsöprő bizonyítékként azonosítsuk azokat, hogy a román nép elutasította a kommunizmust, a következőkre van szükség:

1) Annak megállapítására, hogy ezek a megnyilvánulások túllépték-e vagy sem a diktatórikus rendszerben, a lakosságot hagyományosan jellemző ellenkezést.

2) A szekirutáténak az az érdeke, hogy folyamatosan létrehozza és fenntartsa a kormányzókra leselkedő veszély érzését.

3) A kommunista vezetőknek az az érdeke, hogy igazolva lássák azt a tézist, hogy az osztályharc a kommunizmushoz közeledve folyamatosan élesedik.

Fordította Nagy István

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.