Egy ,,égbenéző” naplójából – Kósa-Kiss Attila szalontai csillagász új kötetéről

Sütő Éva 2024. június 30., 12:01 utolsó módosítás: 2024. június 30., 12:08

Kulin György nagyszalontai születésű csillagász és távcsőkészítő, illetve sok más hajdúvárosi híresség nyomdokaiba jár Kósa-Kiss Attila meteorológus-csillagász. Az ,,égbenéző” nevét világszerte ismeri a szakma, számos nemzetközi elismerést, kitüntetést, sőt állásajánlatot kapott az Amerikai Egyesült Államokbeli NASA-tól is. Ezúttal a frissen megjelent kötetéről beszélgettünk.

Török László Nagyszalonta polgármestere méltatta a szerző könyvét •  Fotó: Săpungi Anton Béla
galéria
Török László Nagyszalonta polgármestere méltatta a szerző könyvét Fotó: Săpungi Anton Béla

– A 2003-ban megjelent Rejtőző sasbérc – Csillagvilág című kötete óta idén májusban jelent meg legújabb szakmai kiadványa, amelyet nagy érdeklődés övezett. Hogyan született meg az újabb kötet?

– Idén, március közepe táján meghívót kaptam a nagyszalontai polgármesteri hivatalba, hogy a Török László polgármester úr által kiállított Pro Civitas-díjat átvegyem. Kedélyes beszélgetés közben a szintén jelenlevő polgármesteri főtanácsos, újságíró, a Szalontai Napló nevű periodika korábbi főszerkesztője, Patócs Júlia felvetette a kérdést, hogy dolgoztam-e a második könyvem kéziratán, ugyanis az első munkám bemutatóján, 2003 nyarán szóba került, hogy lesz folytatása. Igen, mondtam, nagy részét már bevittem számítógépre. Török László polgármester ekkor megígérte, hogy ha befejezem a kéziratot, támogatni fogja a könyv megjelentetését.

Így vált második könyvem mecénásává városunk polgármesteri hivatala, szerkesztését és bemutatását pedig Patócs Júlia vállalta el.

A bemutatóra május 29-én került sor a nagyszalontai Magyar Házban. A terem a 2003-as évi bemutatóhoz hasonlóan annyira megtelt érdeklődőkkel, hogy többen a folyosóra szorultak ki. A kötet általam írt ismertetőjét húgom, Kósa-Kiss Gizella olvasta fel.

A kötetet Patócs Júlia mutatta be  a népes közönségnek •  Fotó: Săpungi Anton Béla
A kötetet Patócs Júlia mutatta be a népes közönségnek Fotó: Săpungi Anton Béla

– Miről olvashatnak a csillagok szerelmesei új kötetében?

– Könyvemet három fejezetre osztottam. Az első az égbolttal való korai ismerkedésemmel kezdődik. Dilemmámmal, hogy zongorista pályát válasszak-e vagy inkább természettudományit – végül utóbbi mellett döntöttem, hiszen egy tóparti házban nevelkedtem, körülvett a természet, zsongott mellettem az állatvilág, napközben ámulatba ejtettek a felhők, a mesterséges fényektől mentes csillagos égbolt pedig estéről estére kínálta kifogyhatatlan varázsát. Ha szobámból kilépek a szabadba, az észlelőteraszomra, az első a felhőhatározó: milyen felhő(k) lebeg(nek) az égen, mi a pontos latin neve/nevük, melyik madár trillázik. Hasonló történik éjszaka is: elcsípek-e egy alkalmi hullócsillagot (meteort, szilárd kozmikus testet), milyen csillagképek látszanak, fellobbant-e egy váratlan nóvacsillag.

Nappal teljes körű meteorológiai megfigyeléseket végeztem – a felhőket, azok típusait, különféle fénytüneményeket –, mérem a csapadék mennyiségét, kilométereket kerékpározom a város peremére, hogy megállapítsam a vízszintes látástávolságot.

Fényszűrő védelme mellett teleszkópon át egy-másfél óra alatt lerajzolom a Nap felszínén látszó sötét foltokat, éjszaka pedig változó fényű csillagokat, üstökösöket, kisbolygókat és sok millió fényévnyi távolságra levő csillagrendszerekben fellángoló szupernóvákat.

– Munkásságára külföldön is felfigyeltek, erre miként reflektált könyvében?

– Az égi észlelői munka nem marad eredmény nélkül: a kaliforniai Los Angeles-ben egy kiállításon bemutatják üstökösmegfigyeléseimet, Angliából díjjal ismerik el munkámat, de kapok díjakat az Egyesült Államok számos államából a csillagok fényének meghatározása elismeréséül. Rájöttem, hogy a csillagos égbolt gyöngyszemeit másoknak is meg kell mutatnom, így napközben a Nap foltjainak látványát osztom meg az érdeklődőkkel, éjszaka a bolygókat, a Holdat, csillaghalmazokat, galaxisokat. Minden ilyen alkalom után jóleső érzéssel térek haza. Hosszabban ismertetem a főleg brit földön előfordult villámcsapások eseteit, továbbá Nagyszalonta éghajlatát és városunk múltjának szélsőséges időjárási eseményeit. GAIÁRÓL, a földanyáról igyekszem lehullajtani a leplet abban a tekintetben, hogy

bolygónk egyfajta önszabályzó szerepet tölt be, az élet kialakulására vonatkozóan pedig biokémikus-akadémikus végkövetkeztetését tolmácsolom: szervetlen anyagból szerves élet csakis szuperintelligens lény beavatkozása során valósulhat meg.

A könyv második fejezetében a csillagászati régmúltba, legendákba vezetem be az olvasót. A harmadik fejezetben pedig a válaszokat keresem, kik vagyunk, miért vagyunk és hová tartunk az áhítatot keltő világegyetemben. Ismertetem tudományos felfedezésemet is, amelyben bizonyos napfoltok hatást gyakorolnak időjárásunkra.

Egy égi figyelő naplójából című könyv példányai hamar elfogytak, a kötet utánynyomásra vár •  Fotó: Săpungi Anton Béla
Egy égi figyelő naplójából című könyv példányai hamar elfogytak, a kötet utánynyomásra vár Fotó: Săpungi Anton Béla

– Emlékeztetőül néhány szó a 2003-ban megjelent könyvéről…

– Első könyvem 2003 nyarán jelent meg Rejtőző sasbérc – Csillagvilág címmel a nagyváradi Literátor kiadó gondozásában, a Communitas alapítvány támogatásával. Abban taglaltam a földrengésfényeket, a távoli vulkánkitörésekből kénsavfelhők okozta fényjelenségeket, a környékbeli gázmező bizarr fényeit, fantomködöket, a jégkristályokból álló pehelyfelhőkön mutatkozó fénygyűrűket és íveket, északi sarki fényeket, jégvihart, portölcsért, a bolygónkat hajdanában övező gyűrűt földre hullott különös üvegszemcséket, azaz a tektiteket (földre hullt meteoritkövek), távoli galaxis szupernóváját.

– Ez egy sajátságos szakterület, mégis nagy érdeklődés övezi. Vajon miért?

– Elsőre pár száz példányban kinyomtatott könyvemből megjelenésének első hónapjában – tiszteletpéldányaimat leszámítva – alig öt darab maradt. Nagyon remélem, előbb-utóbb lesz utánnyomás.

Az égbolt titkaiba mindenki szeretne betekintést nyerni. Csak ennyi a titok.

– Mi volt az égi figyelőnek az égbolton tapasztalt legnagyobb csodája?

– Egyértelműen az északi sarki fény. Könyvem borítóján (ami Patócs Júlia szerencsés választása volt) szerepel a május 10-én, Nagyszalonta északnyugati határából észlelt égi tünemény, latin nevén „aurora borealis”. Korábbi tapasztalataimat alapul véve az volt az elmúlt félszáz év leglátványosabb ilyen jelensége, amely a legfényesebb, a legszínesebb, a legkiterjedtebb, a leghosszabb ideig volt látható. A fotó szerzője Fenesi Ferencz meg is jegyezte: „az északi fény semmilyen más égi tüneménnyel, például a teljes napfogyatkozással sem ér fel. Messze nem.”

Kósa-Kiss Attila dedikálja az égbolt titkait bemutató új kötetét •  Fotó: Săpungi Anton Béla
Kósa-Kiss Attila dedikálja az égbolt titkait bemutató új kötetét Fotó: Săpungi Anton Béla

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.