HIRDETÉS
Az Őrség gyönyörű havas tája fogad, de pár napos ottlétünk alatt nagyot fordult az időjárás: a szikrázó napsütésben langyos, tavaszias szellők fújdogáltak, a hónak már nyoma sem volt. A vidék elnevezése a honfoglalás korában itt élők feladatából adódott: a gyepűrendszer részeként az ország nyugati határának védelmét szolgálták.
A fejedelmi, később királyi őrök, a megélhetésükhöz viszonylag nagy területet, s kiváltságokat kaptak, nem tartoztak földesúri fennhatóság alá.
Szerepük később visszaszorult, de kiváltságaikhoz ragaszkodtak. Ennek bizonyítéka a kétszáz éven át tartó pereskedés az őrségiek jogait csorbítani akaró Batthyány családdal. Helyzetük az 1848-as jobbágyfelszabadítással rendeződött.
A történelmi Őrséghez tizennyolc település tartozott. A trianoni békeszerződés szétszakította a természeti, népi kultúra szempontjából összetartozó tájat. A „szeres” településforma – a dombhátakra épült szétszórt épületegyüttesek – jellemezte ezt a vidéket. A szerek kezdetben az egyes nemzetségek szálláshelyei voltak. Sok helyütt ma is megtalálható ez a széttagoltság, bár a házcsoportok jobban benőtték a tájat.
A korabeli építési technikáról, a borona házakról a 19. század elején Nemesnépi Zakál György, az Őrség utolsó őrnagya így írt: „…A Házat az Eörséghi ember maga építi magának fábul, szomszédjainak és jó Embereinek segítségével. Minden ember ért valamit a faragáshoz. A Tölgyfákat laposra meg faragják, és azoknak végit egymásba kaptsolván mint úgy nevezett Talpfákat alul helyeztetik; – ezekre boronafákat (laposra meg faragott fenyőket) hasonlóképpen egymásba kaptsolva raknak… a falakat kívül belül Szalmával s polyvával öszve gyúrt sárral vastagon meg Sározzák és ki simítják.”
A fa az Őrség téglája, tartotta magát sokáig a mondás, de idővel téglaházak épültek, s ekkor megjelentek a „kódisállásos” házak. A megrövidült tornác nagyságát, oszlopainak számát a porta gazdájának vagyonossága szabta meg. Az őrségi hagyományos házak mellett elmaradhatatlan a tóka: az ásott gödör, vízgyűjtő medence az esővíz felfogására szolgál; a kástu: a termények tárolására biztosított helyet. A régi őrségi templomokat nemcsak vallási célra építették, védelemként is szolgáltak. A hagyomány szerint kialakítottak egy tűzjelrendszert is, aminek segítségével a határtól Budáig dombról dombra felgyulladó őrtüzek igen gyorsan hírt adtak az ellenség közeledtéről.
Tölgyesek, bükkösök és fenyvesek húzódnak a dombokon, mindenütt szembesül az ember az erdőgazdálkodás nyomaival: a házak mellett felfűrészelt fahalmok, az erdőben haszongépek nyomai, hangjai.
Fontos a rét- és erdőgazdálkodás, valaha az irtásokon állatok legeltek, biztosították a legelőkön a réti növényfajok megmaradását. Jelenleg az elhanyagolt rétek befásodnak, a fenyő agresszíven hullatja magjait, s szorítja ki a más fafajtákat. A kaszálórétek faunájának megmaradását célozza a „lepkebarát gyepgazdálkodás”.
Az Őrség gazdag vizekben, kicsiny tavakban, patakokban, két fő folyója a Zala és a Kerka. A szántóföldek magyarországi átlagos aranykorona értéke 19, e tájon, sokszor a 10-et sem éri el, meg kell küzdeni rajtuk a megélhetésért. Alapvető probléma volt: régen a földek a lakóhely közelében terültek el, a téeszesítéssel szétdarabolva, szétszórták azokat, így nehéz volt a megművelésük. A beszolgáltatási kötelezettség oly nagymértékű volt, ami ellehetetlenítette az egyéni gazdák életét.
Szőlőt is termesztenek e tájon. „A filoxéra járvány után ezen a vidéken a direkt termő fajtákat ültették, nohát, otellót, kormint, izabellát. – nyilatkozta Röszler Árpád magyarszombatfai borosgazda. – Az 1980-as évek elején volt itt termékszerkezet-váltás, kivágtuk a régieket és nemes oltványszőlőket telepítettünk: ezerfürtű zöld veltelinit, zenitet, cserszegi fűszerest, traminit, kékszőlőből a zweigeltet és a kékfrankost. Sokan követték példánkat. Körülbelül kétszázötven oklevelünk van, ez is azt jelenti, hogy lehet itt jó bort készíteni.”
Ismerem a szólást, lépre csalni valakit, valamit, de hátteréről, eredetéről most olvastam, s így tudtam meg, mit is jelent a rigászás.
Az őrségi emberek különböző bogyókból savanyítják, főzik a ragacsos masszát, a lépet, amibe ágacskákat mártanak, ezeket aztán faágakra erősítik, a közelébe kalitkában élő dalos madarat, esetleg kitömöttet helyeznek el, vagy síppal csalogatnak, s várják, hogy a lépbe a rigók beragadjanak. Aki vár, ő a rigász. Faludi Ferenc A hajnal című versében írja: „Madarászok lépvesszőkkel/ Rakják készült fájokat:/ Kunyhójukban mesterséggel/ Fújják csalárd sípjokat.”
Az Őrség történetének ismeretéhez megkerülhetetlen Moldova György: Az Őrség panasza című könyve. A szociográfia-riportkötetben az 1970-es években rögzített számokat meghaladta az idő, de a leírt folyamatok: a határsáv miatti elmaradt fejlesztések, a kitelepítések, a beszolgáltatások, az erőszakos téeszesítés átgondolatlansága, az egykézés miatti elnéptelenedés hatása a mai napig érezhető.
A táj azonban szép, s élményeim alapján nem vádolom elfogultsággal Kapornaky Gyulát, az Őrség költőjét, aki az Őrségi ének című versében így ír: „Csodás táj: csupa domb, csupa lomb szálfenyők, erecskék, patakok/ völgyeken tekergők, vén tölgyek őrt állnak itt-ott a réteken/ ez a táj a legszebb mindennél énnekem.”
A terület természeti, épített és kulturális örökségének gazdája 2002 óta az Őrségi Nemzeti Park, jelenlegi címere: zöld mezőben, könnyed fehér vonalakkal megrajzolt pillangó, a szép nevű veszélyeztetett sötét hangyaboglárka. Sok a feladat a Park területén: az illegális szemét lerakóhelyek felszámolása, falopások megakadályozása, élőhelyek megmentése, dokumentálása… Az utóbbihoz kapcsolódóan érdekes szakdolgozati témákat is meghirdettek. Például: Inváziós növényfajok felmérése és kezelési lehetőségei. Önkéntes akciókat is szerveznek, mint például lepkefelmérést. A látogatók tudásának bővítését majd húsz tanösvény szolgálja.
Őriszentpéter, a terület központja, előbb nagyközség, majd város lett, egyik esetben sem érte el a lakosok létszáma a „rang” határát, manapság a lélekszám az ezer száz főt közelíti. A városka kilenc szeren épült, s a Szala patak, később Zalává váló folyó csordogál rajta keresztül. Épített örökségünk kiemelkedő emléke az őriszentpéteri Szent Péter templom. A 13. században épült Isten háza román stílusához gótikus bővítés épült; elnevezése szimbolikus, hiszen Szent Péter a mennyország kulcsának őre. Alakját a szentélyben nagy méretű kép örökíti meg. A templom belsejét a reformáció idején magyar nyelvű festett feliratokkal látták el. A templom körül mély árok idézi a török időkben játszott erődszerepet. Meglepetéssel fedeztük fel, hogy a napsütötte mélyedésben, kora tavaszt érezve, rövid szárú kankalinok virítottak. Az árok mentén haladva, nem messze egy érdekes látnivaló, 16. századi téglaégető kemence fogadott bennünket. A kulturális lehetőségeknek a Malom, a Művelődési Ház és a Natura 2000 Fogadó- és Látogatóközpont ad teret. Az utóbbi élvezetes módon felnagyított makettekkel, interaktív módon mutatja be az őrségi élőhelyeket. Akárcsak más magyarországi tájegységek, az Őrség is egyre több turistát, látogatót vonz.
Ki gondolta volna, hogy több száz almafajta termett itt valaha? Mivel helyi vadalanyokra oltottak, az új fák alkalmazkodtak a környezethez, permetezni sem kellett őket. Sajnálatomra, a Szikszay Edit Helytörténeti Gyűjteményt felújítják, így nem láthattuk a Gulágot megjárt tanárnő áldozatos gyűjtő munkájának gyümölcsét. Breszkó Csillától, a Művelődési Ház vezetőjétől megtudtuk: „Az egész intézmény a tavalyi évben felvette Szikszay Edit nevét. Ő a Honismereti szakkört is vezette és az 1900-as évek közepén kezdte gyűjteni a helyi értékeket, tárgyakat, amelyek egy része most Körmenden található a múzeum raktárában. A régi diákok fel is emlegetik, hogy ennél többet gyűjtöttek.”
A néprajzot kutató tanárnő a tárgyak megőrzése mellett azok történetével, sőt, az egyes tevékenységek dokumentumainak megismertetésével is törődött. Henics Zoltánnal közösen publikálta például Az őriszentpéteri baksaszeri hegyközség protocollumát (1809-1913), ami a szőlészet egykori jelenlétének igazolása. Érdekes részlet: „Hogy ha valaki Szöllőjének gyepüjét meg nem tsinálja és az meg nem csinált helyen bé- megyén az kárba az Marha a röstes emberre büntettessék a kár…”
A temetőben róttuk le tiszteletünket a hölgy sírjánál, ahol ragaszkodó tanítványai is emléket hagytak a 2003-ban posztumusz díszpolgárrá választott tanárnő sírkövén. Gömbös Mátyás sok helyütt vadászott a világban, s trófeáit a Vadászati kiállítás őrzi. „Nagy örömömre szolgál, hogy a vadállomány az elmúlt száz évben minőségileg javult, ez a vadászok szakmai munkájának köszönhető. A nagyvadak – az őzek, szarvasok vaddisznók – száma is nőtt, kicsit a fenntarthatónál már több van belőlük. Ami nagyon szomorú az Őrségben, a hatvanas években még volt siketfajd, akkor volt még megfelelő élőhelye. Sajnos ma már ez a madár nem él itt” – mondta el a vadász. Pedig az állat az Őrségi Nemzeti Park régi címerében szerepelt. „A Galambosszer messze esik Őriszentpéter központjától, elsorvasztásra van ítélve, és mintha a szer maga is tudomásul vette volna végzetét. Minden elhagyatott, már a házak alatt járok, de még mindig nem látok befele vezető ösvényt” – írta Moldova. Azóta változott a világ ezen a szeren. Innen jártuk be csillagtúra szerűen a vidéket, így láttuk, a bekötőút mellett rendezett házak, szállást adó porták sorakoznak. Tájékoztató táblák igazítanak el, milyen sokfelé lehet kirándulni.
A már idézett Kapornaky Gyula Szomorócon, – ami ma Kercaszomor része – született. A rímfaragó szomorú képet fest Ötven ház… című versében születési helyéről: „Van ház, mely üresen ásít,/ Az udvar gazzal teli,/ Gyermeksírás és kacagás/ Halott csendjét fel nem veri./ Ötven házból – ötven évre/ Huszonöt lesz már lakatlan!/ Így gyarapszik az én falum:/ Saját magát eszi lassan!” Pedig a „Legbátrabb község” lakosai, a régi őrök utódai, még a 20. században is fegyverrel szegültek szembe 1920-ban a betolakodókkal, s így elérték: magyar területhez tartoznak. A falu 1877-ben épített haranglába szép, a központban az ősi életfa kerámiacsillogású, a Szervátiusz István alkotta szobor, s mögötte két kopjafa emlékeztet az ősök bátor helytállására. A Fürge cselle tanösvényen haladva a patak-menti falu környezetét ismerhetjük meg.
(Folytatjuk)
Csermák Judit
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
